Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

238 ml- oraz&gos ülés 1901. Ez az egyesület ugyanis a felvidéken számos áldásos institucziónak vetette meg alapját, alkotott óvodákat, nj^ári menedékhelyeket, létesített könyvtárakat ós dalos köröket, segélyez emberbaráti intézményeket ós jutalmaz érdemeket, •— szóval felkarol ós támogat mindent, a mi humánus, igazságos ós magyar. Ezen egyesület az általa, eddig létesített 56 óvoda közül ma is 34-et tart fenn saját erejéből, ezekben évente több ezer gyermeket ment meg a társadalomnak és magyarságnak, 18 évi. fennállása alatt különböző kulturális és humanitárius intézményekre, pusztán társadalmi úton összegyűjtött vagyonából körűlbelől 6 —7 százezer koronát fordított. (Úgy van! a jobboldalon.) Sajnos azonban, ezen jobb sorsra érdemes egyesületnek erőforrásai, — intenzív támogatás hiányában, — mindinkább gyöngülni kezdenek, s legjobb akarat mellett sem képes oly arányú tevékenységet kifejteni, mint azt a helyzet és viszonyok kívánatossá tennék. Ez az egyesület a felvidéki magyar társadalom áldozatkészségéből alakúit, annak a társadalomnak áldozatkészségéből, mely azt vallja:, hogy a magyar hazában csak a magyar társadalom, csak a, magyar műveltség vezethet czólhoz és dominálhat. (Tetszés jobbfelől.) Ez a

r társadalom nem érzi a magyar nemzet erejének fogyatkozását, de érzi ellenségei hatalmának gyarapodását. Nem kishitű önmaga iránt, de nem kicsinyli ellenségeinek erejét sem. Ép azért azt akarja, hogyha egyelőre nyelvében nem is. de törekvésében, eszményében egy egységes nemzet éljen a Kárpátok alatt. Ez a nemes törekvésű egylet azonban, t. ház, csak úgy felelhet meg magasztos czéljának, ha kibontott lobogója alatt a nemzet legjobbjai sorakoznak, ha az Magyarország összes számbavehető faktorainak istápolására számíthat. Örömmel konstatálhatom, hogy nemcsak a művelt ós hazafias középosztály párt- és valláskülönbség nélkül, hanem a római katholikus klérus is áldozatkész, lelkes buzgalommal működik közre ezen egyesület törekvéseinek előmozdításában, s gróf Pálffy Jánosnak a középosztály regenerálása érdekében tett valóban fejedelmi alapítványa (Éljenzés.) remélni engedi, hog}^ gazdag főuraink, kik az országos közélet úgyszólván minden terén tevékeny részt vesznek, az eddiginél nagyobb mértékben fogják felkarolni ennek az egyesületnek érdekeit, mely a Felvidéken a. társadalmi egységnek s a nemzeti egységnek létesítésén fáradozik. (Felkiáltások jobbfelöl: Úgy legyen !) február 15-én, pénteken. Teljesen ráillenek ezen egyesületnek küzdelmeire néhai Grünwald Bélának, ennek a lánglelkű hazafinak eme szavai: >>Itt, a hol nincsenek igazi törzsökös magyarok, itt ól és küzd a magyarság, itt a Felvidéken van a Hungária militans.« Most pedig köszönöm a t. háznak irántam tanúsított szives elnézését és türelmét, s beszédem végéhez érve, kijelentem, hogy a szőnyegen levő költségvetést, miután az igen tisztelt kultuszminiszter úr iránt bizalommal viseltetem, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház! A vallás- és közoktatásügyi tárcza, nézetem szerint, egyike a legfontosabb tárczáknak egy kulturállamban nemcsak azért, mert felöleli és magában foglalja az államnak összes erkölcsi ós szellemi érdekeit, hanem, mondhatnám, különösen azért, mert intézvén a közoktatásügyet, irányítója lesz a társadalomnak az által, hogy egymásután neveli a generácziőkat és állítja sorompóba azokat a szellemi tényezőket, a melyek az állam erkölcsi boldogulásának útját vannak hivatva egyengetni. Ha a közoktatásügy oly mértékben" van czentralizálva az állam kezében, mint a hogy azt minálunk tapasztaljuk, úgy határozottan fölállíthatjuk ós kimondhatjuk azt az elvet, hogy a társadalom erkölcsi ós szellemi állapotaiért elsősorban a közoktatásügyi kormányzat felelős. Igaz, hogy a különböző viszonyok, a kor szelleme, ós a műveltebbeknek látszó külföldi [államok befolyása bizonyos mértékben formálólag hatnak szellemi és társadalmi viszonyainkra, de ennek jellegét és karakterét mégis az a tényező adja meg elsősorban, a mely egy államban az oktatás és nevelés ügyét van hivatva intézni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Óriási ós kimondhatatlanul nagy tehát az a felelősség, a melyet magára vállal minden közoktatásügyi kormányzat, ós beláthatatlanúl nagy a felelőssége a nemzetnek is akkor, mikor legnagyobb értékeinek, szellemi és erkölcsi tőkéinek kezelését úgyszólván egy és' ugyanazon férfiú kezébe teszi le. Valamint a gondos szülő, ki gyermekének nevelését szívszorongva bizza akár a legmegfelelőbbnek látszó, legderekabb nevelőre, soha sem szűnik meg ellenőrizni gyermekének nevelését ós oktatását; ópúgy nekünk, kik felelősek vagyunk a nemzet erkölcsi erőinek kiműveléséért az egymás után következő generácziókban, soha meg nem szűnő kötelességünk a legszigorúbban ellenőrizni azt, ki ezen titáni