Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

<M>1. örsüägus ülés 1901. február Ifeén, préttteken. 233 a szokás és én ezen szokáshoz tartottam magamat ez alkalommal is. Azt hiszem tehát, a t. ház belenyugszik abba, hogy először a javaslat mellett jegyzett szónok beszéljen. (Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Árpád jegyző: Janits Imre! Janits Imre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Az igen tisztelt kultuszminiszter úrnak tegnapi nagyszabású beszédében fel vannak sorolva mindazon kormányzati intézkedések, a melyek a kultuszminiszter úr közoktatási programmjának fokozatos megvalósítása érdekében eszközöltettek. Ezen beszéd tartalmából, valamint az általa kiadott évi jelentésből mindenkimeggyőzödhetik arról, hogy az igen tisztelt miniszter úr népoktatásügyünk alapos javítására, intenzivebb fejlesztésére törekszik és intézkedéseiben különös gondot fordít arra. hogy tanuló ifjúságunk hazafias és egyúttal valláserkölcsi neveltetésben is részesüljön. A kultuszminiszter urat a népoktatásiig}

7 előbbrevitele érdekében kifejtett eme tevékenységeért teljes elismerés illeti, mert hiszen a népiskolai ügynek gondos, hazafias ellátásához és vezetéséhez a "magyar nemzeti állam legvitálisabb érdekei fűződnek. (Úgy van! ügy van! jobbról.) És ezen szempontból csak örvendeni lehet annak, hogy a kultusztárcza dotáeziójában évről-évre bizonyos emelkedés észlelhető, mert ennek az emelkedésnek köszönhetjük, hogy népiskoláink ós egyéb kulturális intézményeink folytonosan ós tervszerűen szaporíttattnak, hogy a néptanítók sanyarú anyagi helyzetén némileg javítani lehetett, s hogy a tanítók g3"ermekeinek magasabb fokú kiképeztetése czóljából az úgynevezett sTanítók Házai«, részint maguk a tanítók és a társadalom adományaiból, főleg pedig a magyar állam áldozatkészségéből létesülhettek. Nem kevésbbé örvendetes, hogy a legújabban megalkotott beruházási törvény diszpozicziói szerint, az állami elemi népiskolák méltó elhelyezésére és a tantermek kibővítésére ötmillió koronának ötévi részletekben leendő felhasználása lett az igen tisztelt kultuszminiszter úr rendelkezésére bocsátva. Kétségtelen, hogy már azt is haladásnak, kedvező jelnek kell tekinteni annál inkább, mert eddig főakadály gyanánt mindig 'csak »a pénzkérdés* szerepelt, holott most már bizni lehet abban, hogy eme üdvös kedvezményezésből kiindulva, a törvényhozás jövőre sem fog elzárkózni attéd, hogy a közoktatásunk részére habár lépésről-lépésre, de következetesen hozza meg azon áldozatokat, melyek KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXHI. KÖTET., az ahhoz fűződő nagy nemzeti érdekek felkarolása czóljából okvetlenül szükségesek. Hiszem és remélem ezt különösen azért, mert köztudomású tény, hogy a népoktatás terén ma még korántsem értük el azon ideális nivót, melyre nemcsak a kulturális igények kielégítése, de kivált a nemzeti követelmények szempontjából törekedni kellene. Közvetlen tapasztalásból állíthatom, hogy az ország egyes vidékein a népoktatás oly kezdetleges állapotban van, hogy ott a kultúra, fejlődéséről a hazafias irányú nópne velésről még beszélni is alig lehet. Sajnos, még ma is vannak oly népiskoláink, a- hol magyarul nem tudó, képesítetten emberek, mesterségükből kikopott falusi iparosok, vagy parasztok tanítanak; a hol a szükséges tankönyvek, legkezdetlegesebb tanszerek is hiányzanak, az úgynevezett iskola helyiségek pedig állandó tenyésztői a ragályos betegségnek. E téren tehát még igen sok intenzív alkotásra, gyökeres reformokra van szükség; de szükség van különösen hatályos, szigorú felügyeletre oly czélból, hogy a tanítás a nemzetiségi vidékeken államellenes törekvéseknek szolgálatába terelhető ne legyen, s hogy az oktatás vezéreszméjét mindenkor egyes-egyedül a magyar állam érdeke képezze. (Élénk helyeslés.) Beksics Gusztáv t. képviselő úr, »a magyar politika új alapjai* czímű publiczisztikai dolgozatában nagyon érdekesen foglalkozik a magyar faj terjeszkedő, képességével ós igazán rokonszenves vonásokkal írja körűi azon irányelveket, melyeket nézete szerint egy öntudatos kultúrpolitika inaugurálása érdekében követni kellene. Ezen műnek »a nemzeti alap elégtelenségéről* szóló fejezetében igen helyesen a többi között ezeket mondja: »Felső Magyarországon és Erdélyben a magyarságot és a magyar kultúrát annyira meg kell erősítenünk, hogy a magyarság uralmát semmi ellenhatás ott tönkre ne tehesse. « Továbbá, pedig ezeket mondja: »Hatalmas iskolarendszer, s fényes kultúra minden nemzetet dicsővé tehetnek.*. T. ház! Oly sarkigazságok ezek, melyek bővebb magyarázatot nem igényelnek, mert hiszen ezen czélzatok megvalósításában nemzeti konszolidácziónk, nemzeti jövőnk összes föltételei rejlenek. És habár általánosságban teljesen egyetértek a-zon intencziókkal, melyek ezen értékes mű szerzőjót munkájának megírásában vezérelték ; nem habozom kijelenteni, hogy abban oly állításokkal is találkoztam, melyeket a Felső