Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-661

234 (í<; b ^szagos ülés 1901. vidék sajátságos viszonyai szempontjából ma­gamévá tenni nem tudok. A t. ház szives engedelmével röviden kívánok rámutatni arra., a mi Beksics Gusztáv tanulságos fejtegetéseiben bennem aggályokat keltett, és ez az, hogy a kultúra és asszimiláló politika eddigi irányával szemben a teljes frontváltoztatást proklamálja. Beksics Gusztáv ugyanis ekként nyilatko­zik : El kell ismernünk nemzeti politikánk részint elégtelen, részint téves voltát. Nagy baj az, hogy a logikai sorrendet megfordítottuk, s ez vezethető vissza az új Magyarország meg­alapítóinak fölíogására; nagy baj, hogy előz­ménynyé tettük a következmém't. Elvakidtságunkban azt hittük, hogy a magyar nemzeti államot asszimilácziókkal. s iskolákkal teremtjük meg. minek az lett a következménye, hogy eddig a magyar fájt hanyagoltuk el a nemzetisági régiók javára. T. ház! Beksics Gusztávnak ezt az állítá­sát ón túlzásnak tartom és álláspontját oly mereven felállítva, a mint az munkájában megnyilatkozik, nem tudnám elfoga.dni. Mert tény, hogy az az állítás, hogy »edclig a magyar fajt hanyagoltuk el a- nemzetiségi régiók javara« a vegyes vidékeken bizonyos kétkedéssel találkozott, s méltán azt az aggo­dalmat keltette, hogy czikkiró oda tendál, hogy a nemzetiségi régiók kulturális szükségleteit jövőre a legminimálisabb mértékre kellene redukálni. Az, hogy a tiszta, magyar vidékek az igen tisztelt kultuszminiszter úr által túlságo­san protezsáltatnak, tudtommal nálunk soha panasz tárgyát nem képezte, s hogyha e rész­ben bárhol némi aggályok merültek fel, azt hiszem, hogy azokat a t. Imltuszminiszter xir­nak tegnapi loyális és korrekt kijelentésével teljesen eloszlatni sikerűit. Egyébként én azt tartom, hogy a, mi kultúrpolitikánk úgy a múltban, mint különö­sen jelenben nem pa,rcziális, hanem egyetemes. Vagyis nem a szerint oszlik meg, a mint va­lahol nemzetiségek vannak, vagy nincsenek, hanem ahhoz képest, a mint azt a szükség­letek megkövetelik. Szükségletek pedig minde­nütt voltak és vannak. Az a körülmény, hogy a felvidéken a szükségletek nagyobbak, nem lehet ok az eddig követett kultúrpolitika el­ítélésére, hanem csak alkalom annak az örven­detes ténynek konstatálására, hogy a magyar vidékek kultúrai fejlettsége a, tót felvidékek­nél tetemesen magasabb. Ép azért én a múltban követett kultúr­politikát nem merném Beksics Gusztávval analóg elvakultnak tartani. Nem annál kevósbbé, mert az általa propa­február 15-én, pénteken. gált és a magyar faj kizárólagos támogatását czélzó kultúrpolitikát theoretikusnak, vagyis olyannak tartom, a melynek értéke az esz­mék, a gondolatok megérlelósére való sajtó­ban pertraktálható, s a felett eszmeharcz foly­tatható; de a mely politikát honi érdekeink szempontjából gyakorlatilag megvalósítani nem tudnók. A kultúrpolitika nem változtatható meg mától holnapra, mert annak jelentősége nem­zedékekre kihat. Igen helyesen jegyezte meg a t. kultuszminiszter úr, hogy e téren kísér­letezni nem lehet, s több nemzetiséglakta hazá­ban öntudatos államhatalomnak kísérletezni nem szabad. (Igaz! Úgy van! jobbfelél.) Igaz, hogy felvidékünk lakossága még ma, is tót. De kérdem, vájjon ha, a Beksics Gusztáv által propagált sorrendet követnék, nem volna-e még inkább tót'? Ma ennek a tótságnak a zöme hazafias, ma ez a tótság a, magyar ügynek szolgálatá­ban áll, azok az agitátorok pedig, kik itt-ott apostolkodnak, meglehetősen izolálva vannak. De mi lenne, ha a, magyar állam kultú­rájának hasznát, erejét és fényét csak a ma­gyar vidék élvezné, ha az a száz ós ezer iskola, s az iskolában hazafias tanító, a templomban hazafias lelkész nem a, magyar faj dicsőségét, nem a, honszerelmet, hanem a tót, a, cseh, az orosz dicsőséget, s a magyarság gyűlöletét taní­taná, ós hirdetné ?! Én, a ki a, felvidéken lakom, a ki a fel­vidék népét jól ismerem, bátran hirdethetem azt a valót, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi ha­ladás a magyarság érdekéből felvidékünkön "törtónt, azt mind a czéltudatos, az okos, bár eszközeiben gyenge kultrmpolitikánknak txdaj­doníthatom. (Helyeslés jobbfelöl.) .. Mert csak az sajnálatos, hogy ez a, poli­tika nem rendelkezik azokkal a pénzbeli segéd­eszközökkel, a metyek mellett a czélba vett eredményt: a magyar kultúra terjedését sok­kalta, inkább előbbre vinni lehetne. Mindenhez idő kell. Már p"edig azt, a mi évezredeken át tót volt, azt mától holnapra, magyarrá tenni nem lehet. Legkevósbbó pedig azzal a módszerrel, a, melyet Beksits Gusztáv ajánl, a melynek azonban rajta kivűl kevés támogatója, lesz. En nem tagadhatom, szeretem a felvidéket. Szeretem népét, szeretem hegyeit. Egy vagyok velők örömben, egy a bánatban. Nem mon­dom, hogy nem volna bánatunk, hogy nem volnának súlyos közgazdasági bajaink, de van olykor-olykor örömünk is. Hiszen nem utolsó dolog az sem, ha azt látjuk, hogy a felvidék intelligencziája emelkedik, hogy mintegy- ex­porton dolgozik. Tapasztalati tények bizonyít-

Next

/
Thumbnails
Contents