Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

060. országos ülés 1901. február 14-én, csütörtökön. 229 1895-ben 1,860.000 korona volt, ennél 3,121.000 koronával több. Tudom én azt, hogy azok, a kik nem nagyőri szeretik az állami iskolákat, azt fogják mondani, hogy bizony ez talán túltengése is már az állami iskolák fejlődésének. Pedig hát még nagyon hátra vagyunk. Én azonban úgy vagyok meggyőződve, hogy egy állami iskola, — lehet arról így vagy amúgy Ítélni, — de ha elfogulatlanul akarunk ítélni, el kell ismerni, hogy a magyar állam eszméjének helyes, prägnansan kidomborodó képviselője és hogy az oktatás ott azon a színvonalon áll, a mely színvonalat más iskolák — általában és nem egyes iskolákról beszélek —• alig érhetik el. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon .) Mindenesetre érdekelni fogja a házat az a kimutatás is, a melyből arról győződtetik meg. — mert ez egy igen fontos kérdés •—• hogy mennyi gyermek nyer oktatást az állami iskolákban. (Halljuk! Halljuk!) 1895-ben például 104.000 tanköteles járt állami iskolákba. 1899-ben 193.318, ma' mondjuk tehát 200.000, tehát még egyszer annyi ezen lustrum alatt, mint a mennyi volt azelőtt. Nagyon érdekes az is, t. képviselőház, hogy anyanyelvre nézve szaporodott-e ez a létszám. Például 1896-ban magyar járt 64.982, 1899-ben 105,074, tehát 40.000-rel több, mint akkor. Német járt 17.707, ma jár 28.142, tehát 10.000-rel több. Oláh 11.945, ma 19.288, tehát 7000-rel több. Tót 16.687, ma 27.637, tehát 10.000-rel több. Szerb 1228, ma 1873, tehát csak 645-tol több. Horvát 1741-gyei több. ruthén 1126-tal több. Igen nélkülözöm természetesen azt, hogy a tanfelügyeletnek kellő személyzetével nem rendelkezem, úgy, hogy az iskolalátogatásokat a lehető legpontosabban minden vidékre kitérj eclőleg gyakoroltathassam. Én, a. mit adminisztratív tekintetben megtehettem, azt megtettem. Könnyítettem rajtuk, hogy csak ennek a feladatnak éljenek, ennek a feladatnak szenteljék munkásságukat. Behoztam a pauzális utalási átalányt is, de természetesen a rendelkezésemre álló összeg nem elegendő. Azért, t. képviselőház, mégis el kell ismernem, hogy az iskola-látogatások tekintetében még nagyon sok a tenni való és igen üdvösnek tartanám, hogy ha a közigazgatás rendezésénél megtaláljuk azt a módot, a mely móddal azután a tanítást előnyösen lehessen ellenőrizni. Most tárgyalok a társminiszter makkal arra nézve is, hogy a más közigazgatási ágakba tartozó agendák alól, a melyek véletlenül ott a közigazgatási bizottságban a. tanfelügyelő vállaira nehezedtek, azok emanczipáltassanak, hogy így idejüket annál inkább az iskolalátogatásnak szentelhessék, Nem tudom, hogy igen tisztelt barátom a földmívelésügyi miniszter úr előadta-e a gazdasági ismétlő iskolákra nézve a szükséges tájékozást, de ha nem, ón leszek bátor igen röviden konstatálni annyit, hogy ma, az intézmény életbelépésének negyedik évében 1439 gazdasági ismétlő iskola van, ezek közül 25—30 olyan, melyben önálló gazdasági szaktanító működik. Igen természetes dolog, hogy ezt némi tekintetben lendületbe hozni csak úgy tudom, ha engem igen tisztelt barátom a földmivelésügyi miniszter úr támogat, a ki pedig mindig a leglelkesebben támogat, a miért is neki itt a ház szine előtt is köszönetet mondok. (Általános, élénk helyeslés.) Minden ilyen új intézménynek vannak bizonyos ellenségei. Sokszor hallom magam is azt, hogy ezek az ismétlő iskolák még sem válnak be ; de, t. ház, az nem lehet, hogy mindjárt eleinte, rögtön nagy eredményeket létesítsenek. Mindenesetre helyes gondolatból indul ki a gazdasági ismétlő iskola, a midőn az ismétlő oktatást gazdasági irányú oktatással fokozni akarjuk. Aközségek szeretik is a gazdasági szakiskolákat. Méltóztatnak tudni, hogyan túl vannak terhelve nálunk a községek ós mégis, a gyakorlati területet nem számítva, 83—84.000 korona hozzájárulást adnak a községek ezen ismétlő gazdasági iskolák fentartásához, A fő az, hogy a néptanítóknak gazdasági kioktatásáról gondoskodva legyen. Erről pedig, a, mint mondom, gondoskodva is van. Meg akarom kísérelni a jövő évben az Alföld nagyobb községeiken a leányok részére külön gazdasági ismétlő iskolát létesíteni, (Általános helyeslés.) a hol a konyhakertészetet, baromfi-tenyésztést, női kézimunkát és a háztartást tanítsák. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy az országnak bizonyos részeiben, a nők nem foglalkoznak, — legalább nem rég egy jelentékeny irodalmi, műben is olvastam ezt az alföldre vonatkozólag, — tehát itt kell megfogni ezt az iskolákban, itt, ilyen gazdasági iskolákkal kell hozzászoktatni őket, ha azt akarjuk, hogy a nagy magyar Alföld az országnak és talán Európának is részben konyhakertjévé legyen. T. képviselőház! Még a polgári iskoláról akarok annyit mondani, hogy bár ezek ma, meg nem reformált rendszerükben is nagyon keresett iskolák, — mert hisz 17—18.000 ifjú ós 23—24.000 leány nyeri a polgári iskolában kiképeztetósét, — szigorúan ragaszkodom a polgári iskolák reformtervéhez. (Helyeslés.) El is mondhatom a reform alapgondolatait. (Halljuk! Halljuk!) Lesz egy négy osztályú polgári iskola, a mely mint önálló szervezetű befejezett egész és mint népoktatási intézet fog