Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

(iftO. országos ülés 1901. február 14-én, csütörtökön. 227 -—' nem bánom, ha olcsó ólczelődóseknek is kiteszem magamat, —• ezt a javaslatot közölni fogom most ismét valamennyi ügyvédi kamarával és közölni fogom a bíróságokkal és talán az egyetemekkel ós jogakadémiákkäl is, rövid záros határidő alatt kérve véleményt, dé közölni fogja az igazságügyminiszter úr is, természetesen a maga javaslatát. Meltóztassamiak elhinni, hogy ez a néhány hónapi késedelem ily nagy fontosságú reformnál nem késedelem, (Igaz! Úgy van!) inkább elunja ha aztán érett reformmal jövünk ide; (Élénk helyeslés.) mert ez nem oly egyszerű kérdés, mikor arról van szó, hogy egy nemzetnek jogászi képzését, jogászi szinvonalat emeljük, fentartjuk vagy esetleg leszállítjuk. (Helyeslés.) Még a népoktatás területére vonatkozólag' óhajtanék néhány tájékoztató szót intézni a t. házhoz. (Halljuk! Halljuk!) A népoktatás területén — méltóztassanak megbírálni, helyesemé, vagy helytelenül — és különösen az iskola beléletóre fordítottam az utolsó években figyelmemet. Méltóztatik tudni, hogy a népiskolák 727o-a osztatlan, 27°/

0-a több tanítós és osztott, tehát a népiskola legnagyobb részében ma. osztatlan. Igen nagy probléma az, hogy az osztatlan iskola minő tanterv szerint járjon el. Én nagyon örültem most, hogy mikor 3 vagy 4 esztendő előtt a paedagogusoknak csaknem egyhangú kívánsága volt, hogy az úgynevezett osztatlan iskola számára külön tanterv dolgoztassék ki: mikor a dolognak részleteire mentek át, meggyőződtek, legalább legnagyobb részben, hogy egy külön osztatlan iskolai tanterv leszállítaná a, népiskolát, nem segítene a bajon, és hogy sokkal helyesebb, csak az osztott iskolának jó tantervet adni, azután utasításokkal segíteni azon, hogy az osztatlan népiskolában mikópen kezeltessék a;Z osztott iskolák tanterve. És ha én akkor abba a paedagogiai áramlatba bele sodortatom magam, akkor ma már az a tanterv megjelenik és ma már akár vissza is vonhatnám. Én azonban elküldöttem ezt a. tanterv kérdést a népiskolai testületeknek és azoknak véleményét meghallgattam. Mert méltóztassék elhinni, hogy az ilyen reformoknak nagyon rossz az eredményünk, ha a buroknak homályos levegőjéből egyszerre kerülnek ki az életbe. (Igaz! Úgy van!) Hadd dolgozzék velünk mindenki, a ki ahhoz ért. Ezt tettem a középiskolai tantervvel is, — és méltóztassék megnézni, — minden rázkódás nélkül ment a dolog, mert hiszen legjobb ós legbuzgóbb munkatársaim maguk a tanárok voltak. (Tetszés.) Nagy anomália volt a népiskola, belső életére vonatkozólag az, hogy hatosztályú lóvén a népiskola, körülbelül az osztatlan népiskolák 60%-ában ós az osztott iskolák 81 °/o-ában volt meg a törvény által követelt hatéves tanfolyam. Méltóztassék ezt úgy képzelni, hogy az előírt tárgyak az egyes tanfolyamra nézve nem adattak elő, hanem csak ismétlésekbe bocsátkozva, mondjuk, négy esztendőnek a tanfolyama adatott elő. Erre különös súlyt helyeztem, mert ha egyszer van egy népiskolának tanterve, akkor azt végre kell hajtani úgy, hogy az egész művelődési anyaggal távozzék az illető a népiskolából. Kiadtam egy körrendeletet, — igaz, hogy nagyon jól tudom, hogy az ilyen körrendeleteknek nem szokott sok eredménye lenni, ha nincsenek jól ellenőrizve — de mégis konstatálható, hogy azon ellenőrzés mellett is, a mely rendelkezésemre állt, 166-al emelkedett azon iskolák száma, a melyekben ez ma már következetesen keresztül van vive. Ez sem kicsinyelhető eredmény; mivel olyan sok embernek Magyarországon csak a népoktatás adja meg tulajdonképeni szellemi táplálékát, fontos tehát, ha e szellemi táplálékot erősbíthetjük. Nem kicsinylendő eredmény, ha többet tanulva lép ki az ifjú az iskolából, de ez is csak inponderabile, a melylyel nem-lehet, nem szabad dicsekvőleg beszámolni, mert csak később az életben látjuk meg, hogy ennek a, vetésnek micsoda eredménye lett. T. képviselőház! Egy új utasítás van teljesen elkészítve a gondnokságok részére. Folytonos panasz tárgyát képezte, hogy az iskolák beléletébe is bele avatkoznak olyanok, a kik az iskolák belóletére vonatkozólag csakugyan alig lehetnek irányadók. Erről olyan utasítást dolgoztatok ki, a mely az iskolát a társadalommal szerves kapcsolatba hozza, különösen az iskolának — hogy úgy fejezzem ki magamat — külső viszonyaiban; de magának az iskolának belel etében, a tanulmányi rend vezetésében, mégsem a gondnokságot tartom kompetensnek. Folytonosan küzdenek bizonyos oldalról az állami iskolák ellen. El merem mondani, hogy a valláserkölcsi oktatásra oly gondot fordít a vezetésem alatt álló minisztérium, a milyen csak lehetséges. 256.000 koronánál több az, a mit csak a vallástanitóknak fizet az állam, és merem mondani, hogy a vallásoktatás ezekben az állami iskolákban kifogás nélküli. Alapjában véve nem nagyon jelentékeny dolog, de a, mely azt hiszem, a képviselőházat, a mely annyira érdeklődik az ország kulturális érdekei iránt, mégis érdekelni fogja, az. hogy a beiratási díjakat én most eredeti rendeltetésükre, az ifjúsági és tanítói könyvtárakra kívánom fordítani; (Tetszés.) mert rendkívüli fontossága van annak, hogy annak az 20*