Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

660. országos ülés 1901. feltrnár 14-én, csütörtökön. 225 nyelven. (Tetszés jobbfelöl.) Ha mi egy élő nyelvet tanítunk valamely iskolában, akkor ennek az a feladata, hogy azon beszélni is tudjanak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ugyancsak a középiskolai reformhoz tartozik, hogy részben keresztülvittem a budapesti tanárképző reformját is; a részletes tanulmányi terv, a munkaprogramul most van a tanács kidolgozása alatt. A tanárvizsgáló szabályzatnak teljes revideálását rendeltem eh és mert nem akarok ugyan elébe vágni a szakkörök ebbeli megállapodásainak, erre nézve ' mégis most csak annyit akarok konstatálni, hogy soknak tartom a vizsgát ós a vizsgáknak kevesebbítósót nagyon óhajtanám ezen rendszerben keresztülvinni, mert különben a tanárjelölt nem mélyedhet cd tanulmányaiba. (Élénk helyeslés.) Nem lehet kicsinyleni azt az eredményt sem, mebyet az Eötvös-kollégium nyújt, a hol tudniillik a tanárok egyrószét nevelik. (Halljuk! Halljuk!). Ennek megszaporított ösztöndíjaival maisokkal nagyobb számban tudunk hivatásuk magaslatán álló tanárokat kiképezni, mint eddig. Igen fogok örvendeni, ha a t. ház figyelmét e kollégium iránt felhívhatom, mert szándékomban van, hogy minél nagyobb és minél szélesebb körben ós még inkább megvalósítsam ennek az intézménynek a czóljait, és hogy hasonló intézményt Kolozsvárott is létesítsek. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) A középiskolákról Jévón szó, egyet kell konstatálnom: a mi közoktatási állapotainknak ugyanis az a baja, hogy a legtöbb helyen igen nagy a túlzsúfoltság, (Mozgás a jobboldalon.) a túlzsúfoltság tudniillik az, ha egy osztályban sokkal több növendék van, mint a mennyit a törvény megenged. A törvény — gondolom — hatvanban állapítja meg a létszám határát. A francziaországi reformmozgalom 40-ben, sőt 30-ban akarja megállapítani ezt a számot, én pedig kénytelen vagyok a. 60-at is túlhaladni, és bizony, mikor kiadom a szigorú utasítást, hogy tartsuk meg a< törvényt, .gyakran —- beismerem — magam is kénytelen vagyok ezt megszegni, mert a szegény szülő, a ki természetesen lelkén viseli gyermekének jövőjét, könyörög: még csak ezt az egyet tessék bevétetni. És aztán jön a másik, az is hangoztatja: még csak ezt az egyet. Ibyformán aztán 70—72 tanuló is jut egy osztályba. De hát tessék kitérni ez elől. (Tetszés jobbfelöl.) A mennyire lehet, törekszem, hogy párhuzamos osztályok felállításával segítsek ezen a bajon. Csakhogy ma már nem mechanikai a tanítás és a nevelés, és arra pedig nagy súlyt kell helyeznünk, hogy az iskolákban ne csak tanítsanak, de neveljenek is. (Élénk heKÉFYH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXHI. KÖTET. lyeslés a jobb- és baloldalon.) Mondhatom, nagy súlyt helyezek erre, de el kell ismernem, hogy a mai nagy zsúfoltság mellett nem képes a tanár ennek a feladatnak megfelelni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Nem győzöm eléggé lelkükre kötni a tanároknak azt, hogy individuálisan foglalkozzanak az ifjakkal, hogy semmi esetre se legyen az oktatás mechanikus. Minthogy — méltóztatnak tudni — egy osztályban sok szaktanár van, lelkükre kötöm, hogy ne úgy fogják fel feladatukat, hogy »szakmámat előadtam,« quasi egyetemileg, de foglalkozzanak az ifjakkal, a mennyire csak tőlük telik és dicséretükre legyen mondva a legtöbb megteszi, a mit tehet. (Élénk helyeslés.) Most egv kísérletet teszek. Ez azonban nem tartozik azok közé a kísérletek közé, a melyekről beszédem elején szóltam — ez nem valami vakmerő kísérlet — óva intek mindenkit, hogy e helytől, bárki álljon itt, ne követeljen vakmerő rendszerváltoztatási kísérletezéseket, mert a mi hazánk a ki nem forrott radikális reformkiserietek meghiúsulását élénkebben érezné, mint a nagy, egységes nemzetek. Kísérletet teszek a mintagimnáziumnál a szülői konferencziákkal. Új idea, de nem tartom rossznak, hogy tudniillik a, szülőkkel a tanárok — mondjuk, havonként egyszer — érintkeznek és megbeszélik gyermekeik dolgait és nevelési kérdésekkel foglalkoznak. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nem általánosítom most ezt a dolgot, csak kísérletet óhajtok tenni annál a gimnáziumnál, a melynek növendékei, lehet mondani, teljesen intelligens családokból valók és így a. kellő műveltség nem fog hiányozni azoknál a szülőknél, a kik ezeken a. konferencziákon meg fognak jelenni. Nem lehet ezt kicsinyelni; ez az eszme már Európaszerte vitatás tárgya. Az urak folytonosan azt mondják, tegyük gyakorlati abba a tanítást, hozzuk közelebb az élethez, hát gyakorlatiabbá teszszük és a konferencziákon a résztvevők kölcsönösen tanúihatnak egymástól, mert nincs intelligens ember, a kitől, bocsánatot kérek, nem lehetne valamit tanulni a nevelési téren is. (Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) A testi nevelésre igen nagy súlyt helyezek, mert teljesen lehetetlen megfelelni a mai korban ránk háruló feladatoknak, ha nem gondoskodunk arról, hogy az ifjú ép testtel is birjon. A mit sok oldalról ajánlottak nekem, hogy az úgynevezett szertornázások helyett a szabad levegőn való játék intézmónyszerűleg hozassák be, abban talán első Magyarország, mert a négy alsó osztályban a kötelező játókdélutánok meg vannak honosítva. (Helyeslés.) Távol áll tőlem, hogy én ma az én resszortomhoz tartozó minden kérdésre- nyilatkozzam. 29