Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

224 ftfi0- országos iiles 1901. február li-én, csütörtökéit* zedókének akarunk* — mondja egy kitűnő franczia publiczista — » kortársakat nevelni. * hanem mi az új kornak; az új kor irányaira és az új kor küzdelmeire termett nemzedéket kell, hogy oda állítsuk, hogy fel legyenek vértezve mindazon tulajdonságokkal, a melyek segélyével szembe állhatnak azon problémákkal, a melyeket az új kor elénk tár. (Élénk helyeslés a jobboldalon,.) Meg kell tehát vizsgáim a tanítás ós nevelés eszközeit, hogy tudunk-e ezekkel oly nemzedéket neveim, a mely győzelmesen állja ki a modern élet viharos küzdelmeiben a harczot? (Tetszés jobbfelöl.) És erre akartam, t. ház, ráutalni, hogy ez a, vizsgálat most folyik Európa szerte. Francziaországban a Conseil superieur előtt van néhány életerős reformgondolat; Németországban a császár elnöklete alatt tartott nagy ankét óta ós ez előtt is foglalkoztak már a középokta/tási reform kérdésével; Olaszországban szintén foglalkoznak ezekkel, ós pedig nagy gonddal tervezik a modern középiskolának reformját, ós, t.' ház, mi is, egyenes buzdításomra a közoktatásügyi tanácsban, a sajtóban, a szaktársulatokban folytonosan foglalkozunk velők, mert azt tartom, hogy nekünk is ki kell vennünk részünket abból a nagy értelmi munkából, a melyet Európa, ezen a téren ki-, fejt; (Elénk helyeslés.) ki is veszszük, és szakadatlan munkássággal napirenden tartjuk ezt a kérdést. (Elétél: helyeslés.) De nem volna helyes, ha idő előtt intézményeink közé iktatnánk egy olyan rendszert, a melyet eddig Európa egyik állama sem mert intézményei közé iktatni. Azután, t. ház, azzal nem is számolhatok be, hogy az ilyen munkálathoz mennyi előkészítésre, mennyi előmunkálatra van szükség,, hiszen ez számos oly feltételtől függ, a melyet zajtalan ós hangyaszorgalmú munkával lehet csak elérni, mert mit érne az, ha ide hoznék egy törvényjavaslatot, a melyben a modernizált középiskola benn van és a modernizált iskola követelményeit nem tudnók kielégíteni, — például, csak egyet mondok, — a modern nyelvek tekintetében ? Nekünk tehát elő kell készítenünk az egész tanári kart erre a nagy czélra, a mely előttünk lebeg. (Elénk helyeslés.) Én bizonyos megnyugvással konstatálhatom azt. hogy az egységes jogosítása középiskola eszméjének, a melyet én voltam bátor évekkel előbb ide a ház vitájába mintegy belevetni, és így azt a. gyakorlati politika terére nekem volt szerencsém átvinni, hogy diskusszió tárgyát képezze, egyaránt hódolnak Franeziaországban és Németországban is. (Halljuk! Halljuk!) Francziaországban is a két baccalaureatusnak egyesítése, Németországban a teljes középiskolák egyenjogúsítása, úgy látkidomborodott eszme, a, melyen akarják felépíteni a modern iskolát. De midőn ón lelkesen szólok arról és a modern iskolának mintegy kérdését napirenden kívánom tartani, egyet minden félreértés kikerülése végett ki kell jelentenem ós ez az, hogy én a modern iskolában a gerineznek a huniamórákat tekintem ós a humanióráknak száműzésével teljesen lehetetlennek tartom a modern iskola felépítését. (Élénk helyeslés.) Igen szépen mondja egy franczia. iró: »I1 ne s'agit pas de defruire les humanités. II ne s'agit pas non plus d'humilier devont elles renseignement moderné.« Nem arról van szó, hogy leromboljuk a, humaniórákat; de arról sincs szó, hogy a humaniórák előtt megaláztassók a modern nevelés igénye. (Tetszés jobb felől.) Én erősen megvagyok győződve arról, hogy a modern élet követelményeit teljesen össze lehet egyeztetni a humaniórákkal, ugyanazért mindig ebben a reformgondolatban ott van előttem az, hogy ez a modern középiskola a humaniórákkal, mint gerinczczel építtessék fel. (Helyeslés.) Én kötelességemnek tartottam, minthogy Európaszerte forrong a kérdés, ezzel foglalkozni. Nem lett volna helyes, ha erről a helyről ezen budgettárgyalás alkalmával, erről a thőmáról nem lett volna szó; azért foglalkoztam ezen kérdéssel azonnal beszédem elején, hogy igenis napirenden tartsam a kérdést. (Helyeslés.) Azonban addig is, míg ez az új iskola kibontakozik, míg annak tiszta képe magunk előtt áll, nem vártam összetett kezekkel azt a csodatevő időt, midőn bekövetkezik és nem hagytam stagnálni a középiskolai reformot, hanem keresztül vittem a középiskolai tantervreformot. (Halljuk! Halljuk!) És nem is lehet kicsinyelni egy tantervreform eredményiét, mert az mindig eredmény, ha bármily kis mértékben is bírjuk azt tökéletesíteni, hogy a tudományanyagot jobban tudjuk az ifjúsággal közölni, hogy az ifjúságnál a tanítás eredménye minél jobb, fajsiílyban minél nemesebb legyen. Ezt természetesen nem lehet számítani, mer iirponderabiliákről van szó. (Igaz ! Úgy van! jobbfelöl.) Én tehát nemzetivó tettem a tanterv tartalmát, és hogy azt iparkodtam gyakorlativá is tenni az élő nyelvtanításban is, igen természetes, mert én élőnyelvek oktatásában nem a túlvitt grammatikai rendszerre, hanem a közvetlen beszélgetési módszerre kívánom a fősúlyt helyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eszembe jut itt ismét, — nem az én ideám — egy franczia mondta, hogy olyan furcsa, annyit látunk, kik nyelvtudósok, kik ismerik a nyelvnek filozófiáját, de a kik reggelijöket nem tudják megrendelni azon a