Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

<W>0. országos iiles ÍOOl. iörvényczikk 8. §-ának rendelkezéséhez mérten az eladásra szánt államjavakról a miniszter úr által egyidejűleg beterjesztett részletes kimutatásban eladásra ajánlott kincstári birtokok, jogok és egyéb állami javaknak az idézett törvény határozatainak megtartása mellett történő elidegenítésére a felhatalmatalmazást megadni. (Helyeslés jobbról). Elnök: Hozzájárul a ház az előadó által előadott pénzügyi bizottsági előterjesztésekhez? (Igen!) Ügy határozatikig kimondom, hogy a ház a földmívelésügyi miniszter jelentéséit a pénzügyi bizottság javaslata értelmében tudomásul veszi, a kért felhatalmazást megadja^ és egyúttal tová.bbi tárgyalás végett a főrendiházhoz teszi át. Ezzel, t. ház, a földmívelési tárcza költségvetésének tárgyalása befejeztetett. (Zajos éljenzés. Felkiáltások: Éljen Darányi! A földmívelésügyi minisztert számosam üdvözlik.) Mielőtt a folytatólagos napirendre áttérnénk, az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) I Elnök: T. ház ! A folytatólagos ülést megnyitom. Következik a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1901. évi költségvetésének (írom. 925) a tárgyalása. Lázár Árpád jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások, XXI. fejezet, 1. ozím. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások, XIII. fejezet, 1. ozím. Rendes bevételek, VIII. fejezet, 1. ozím. Elnök: A. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kivan szólam. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Bcilljuk.) Csak eddigi szokásomat követem, midőn a vita elején felszólalok. (Halljuk! Halljuk!) Igen természetes, [hogy ez "alkalommal programmfejtegetésekbe nem fogok bocsátkozni, mert hiszen programmomat úgy általánosságban, mint részleteiben többször volt már szerencsém a t. ház előtt kifejteni. Ez alkalommal inkább várnom kell a t. háznak bírálatát, hogy vájjon programmom értelmében járok-e el és azokat a nagy czélokat, a melyeket kitűztem, czéltudatosan, semmitsem koczkáztatva, a haza, javára szolgálom-e P Nekem kötelességem, hogy a mennyire csak lehetséges, nap-nap mellett előbbre vigyem hazám kulturális ügyét, (Általános, élénk helyeslés.) előbbre fajsúlyban és előbbre annak expanzív erejében is. (Élénk helyeslés.) T. ház! Előttem mindig ott van az az >rnár tí-én, csütörtökön, 22íi intelem, hogy ennek az országnak kritikus ideje nem a nagy titáni erőfeszítések voltak, nem a tatárjárás, vagy a törökpusztitá s, hanem az igazi kritikus idő az, a mikor számon, kérik ennek a nemzetnek kulturális értékét, (Élénk helyeslés.) a mikor számon kérik azt az összegyűjtött erőmennyiséget és minőséget, a melyet Jbe tudunk vetni a művelt világ versenymórlegébe. (Általános, élénk helyeslés.) Ezért én nem ragadtatom el magam koczkázatos kísérletekre: a, tanügyi reformok területén példának okáért, hogy csak egyet ragadjak ki, a. középoktatás területét. (Helyeslés.) Én rombolásra csak akkor nyújtom ki kezemet, ha tisztán áll előttem az az új modern iskola, a melyről ma annyit beszélünk; ha bizton tudom, hogy, ha azt intézményeink közé illesztjük: ez a tartósságnak bizonyos karakterével bir és nemzetemnek ós hazámnak valóban javára szolgál. (Élénk helyeslés.) A nagy, egységes nemzetek hamarább kísérletezhetnek ós koczkáztathatják meg az ilyen radikális reformokat, de ezek sem teszik. (Úgy van!) Oly nemzet azonban, a mely — hogy egészen jól fejezzem ki magam — úgyszólván nemzeti alapjának kibővítésén munkálkodik ; az a nemzet, a mely a magyar társadalmi erők egységesítésén fáradozik: egy elhibázott kísérlettel a nemzet erejét esetleg derékon támadná; meg. (ügy e.an! a jobboldalon.) Nekem erős hitem, hogy a. múlt század végének közös tanügyi reformvajudásaiból ki. fog bontakozni az új modern iskola e századnak elején, (Elénk helyeslés.) hiszen mindinkább biztosabb szemmel tekintjük át azt a művelődési anyagot, a melyre lehet az új iskolát építeni; mindinkább ós mind tisztábban látjuk azon nevelési eszközöket, a, melyekkel fel lehet vértezni a nemzedéket arra a nagy küzdelemre, a mely reája vár. (Helyeslés.) Én, t. ház, nem akarok itt most bővebben foglalkozni a modern iskola lényegével; behatóan szólottam egy alkalommal a modern iskoláról a közoktatási tanács ülésén, a hol kifejtettem azt nagy körvonalakban. Körülbelül az volt fejtegetéseim lényege, hogy a reá váró kor küzdelmeire kell az iskolának tudásban, jellemben, legfőkép akaraterőben felvértezni az ifjúságot. (Igaz! ügy van!) A társadalmi élet folyton halad: folyton új problémákat hoz felszínre; igen természetes dolog tehát, hogy az iskolának ezekkel a. problémákkal lépést kell tartamok. (Úgy van!) Nem a letűnt korszakok nemzedékének akarunk mi kortársakat nevelni, hanem a, mireánk váró korban megállni tudó nemzedéket kell nevelnünk. (Élénk helyeslés.) »Nem Lajos Fülöp, nem III. Napóleon, nem is a Versaillesi assemblée nem-