Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

2;[Q 6GÖ. országos üiés ÍÖOl. február 14-én, csütörtökön. vódtöltésből el is sodort, a mint az a minisztérium által a pozsonyi folyammórnöksóggel közölve is lett. Mindamellett azonban, hogy már szeptember hóban ment el a t. földmívelósügyi miniszter úr rendelete ós az árvíz veszedelem most tavaszszal megint közeledik, még sem történt semmi, úgy, hogy most már egészen biztosra, vehető, hogyha a Lajta vize megdagad, mint a múlt esztendőben, akkor Lajtapordány határa el lesz öntve ós a község tönkre lesz téve. Azt kérdezem most már, miután 1898-ban a bizottság kimondotta a veszel}' fenforgását ós az intézkedés sürgős szükségét, ki fogja azért a felelősséget viselni, hogyha ott a földek el lesznek öntve ós a község pusztulásnak lesz kitéve':' Ezért ón nagyon kérem az igen tisztelt földmívelósügyi miniszter urat. méltóztassék egyelőre sürgősen rendelkezni, hogy a- pozsonyi folyammérnöki hivatal haladéktalanul intézkedjék arra nézve legalább, hogy a védtöltés kellően erős legyen, ós az árvíznek ellent tudjon állani. A tételt magát különben elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve, kérdem, kiván-e még valaki szólani? Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. Darányi Ignácz földmívelósügyi miniszter: T. ház! Mindenekelőtt Mandel Pál képviselő úr igen érdekes felszólalására kívánok reflektálni, melyben behatóan tárgyalta a Mura, folyó szabályozási ügyét. Igaza van a t. képviselő úrnak, hogy az 1895:XLVHI. törvényczikkben, illetőleg ezen törvónyczikk indokolása szerint. 1,000.000 korona előirányoztatott e czélra, és igaza van abban is, hogy ennek folytán évenkint 100.000 korona vétetik fel ezen szabályozás költségére. A mi azon megjegyzést illeti, hogy ezen összeg nem elegendő különösen bizonyos veszélyes szakaszoknak biztosítására, erre nézve azt mondhatom, hogy az a keret, a mely a költségvetésben fel van állítva, nem zárja ki azt, hogy ott, a hol különösen veszélyes pontok vannak, rendkívüli munkálatok is ne történjenek. És különösen, hogyha az érdekelt községek is (Halljuk! Halljuk!) megteszik a kötelességüket, akkor, azt hiszem, hogy módját fogom találni annak, hogy az állani is méltányos segítségben részesítse őket. (Helyeslés.) Felszólalt épen közvetlenül előttem t. képviselőtársam, Bolgár Ferencz, a Lajta határfolyó tárgyában, és ott is azt panaszolta, hogy egy általa megjelölt ponton, névszerint Lajtapordánvon a töltés, sőt maga. a község is veszélyeztetve van. Erre nézve ő maga elismeri, hogy én már szeptemberben a megfelelő közegeket utasítottam, ós így csak azt tehetem hozzá, — a nélkül, hogj- kiterjeszkedném arra, hogy a költségek ki által és mennyiben viselendők, — hogy én az ilyen partbiztosítási ós szabályozási kérdésekre különös súlyt akkor helyezek, hogyha a folyam által egyes községek vannak veszélyeztetve. A mi pedig azt illeti, hogy az általam kiadott rendelet végrehajtásában bizonyos lassúság van, ós ez azt az aggályt kelti benne, hogyha esetleg árviz jön, nyugtalanító helyzet állhat elő: kötelességemnek fogom tartani utána járni a dolognak, ós örvendenék, ha elhatározásom olyan lenne, a mely alkalmas volna a képviselőUrat is megnyugtatni. (Helyeslés.) Hosszabban beszólt Feszty Béla t. képviselőtársam a Vág-balparti ármentesítő-társulatról, és előadta ezen társidatnak nehéz helyzetét. Én szívesen elismerem, hogy a társulatnak helyzete igen válságos volt, de azt is hozzáteszem, hogy mióta ón egy elsőrendű szakértőt, névszerint Kovács Sebestyén Aladár osztálytanácsost, műegyetemi tanárt, miniszteri biztosként kiküldtem, azóta a helyzet lényegesen javult, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) a mit különben a képviselő úr maga is meleg szavakkal elismert. Nem mondom, hogy a helyzet teljesen szanálva van, mert azt ilyen rövid idő alatt nem is lehetett volna elérni, de konstatálom, bog)' úgy műszaki, valamint financziális tekintetben teljesen igazolta a miniszteri biztos eljárása azon reményeket, a melyeket a kiküldéséhez kötöttem. Névszerint a mi a financziális részt illeti, a társulat 820.000 koronányi állami előlegben részesül, ós ez után kamatok nem lettek felszámítva. Másfelől a maximális megterhelteted révén, a melyre a t. képviselő úr czélzott, a társulat javára 1,116.000 korona lett liquidálva. Megengedem, hogy a t. képviselő úrnak helyes az álláspontja, midőn azt mondja, hogy a társulat pénzügyi helyzete ezzel végleg rendezettnek nem tekinthető. A miniszteri biztos tett is egy előterjesztést, a melynek értelmében a társulat évi megterheltetése körülbelül a teher felényire szállana le. Én e felett még véleményt mondani hivatva nem vagyok, mert ezen előterjesztéssel részletesen foglalkozni alkalmam nem volt. De magam sem zárkózom el az elől, hogy tovább menjünk e részben ós a maximális megterheltetósen túl is a társulatot bizonyos állami támogatásban részesítsük. Ez elsősorban t. barátomra, a pénzügyminiszterúrra tartozik, de hogy én sem zárkóztam el ezen szempont elől, azt igazolja a költségvetés indokolásának 53. lapja, hol az van mondva: »Már most felhatalmazást kérek arra, hogy