Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-660

8ftO. országos ülés 1901. február lá-én, csütörtökön. 209 ves türelmét, (Haltjuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) sokszor ós nagy vizeket látott. És mindannyiszor Noe bárkájába szorulva képzelhette magát. Most nincs vize, de kétségbeesése, ijedelme ópoly nagy. Van azonban egy fehér galambja, mely fészket ottan rakott, s mely kiröppenve, a magyar Parnasszus ormára szállt, a hol az ország dédelgetett, szeretett kedvencze. (Éljenzés.) Most tél van, nemsokára tavasz lesz, (Mozgás a szélsőbalon.) fakadni s virulni fog, ha addig a fehér galamb a reménység zöld gályával meg nem tér, elmerült egy nép, mely nem tudta, mi bűne volt, s miért kellett bűnhődnie. Az elmerülő hajós nép nevében hallattam a vészkiáltást, remélem, hogy ez a kiáltás helyére talál. Nemzeti egységre való törekvés hatja át közéletünket, és az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének szép frázisát gyakran halljuk hangoztatni. Ezt én csak úgy tudom elképzelni, ha minden téren a jogsérelmek törvényes orvoslásával tömörítjük egybe a szükséges alkotó elemeket. Az a díszes épület, a melynek architrávján arany betűkkel látjuk lelki szemeink előtt ragyogni e szavakat: » Egységes Magyarország,* csak úgy emelkedhetik és épülhet fel, ha annak minden oszlopa, minden koczkaköve illő helyére illesztetik, ha csak hajszál repedés is mutatkozik az épület bármely atomján, azon segíteni kell addig, míg nem késő. Én úgy érzem ós úgy tudom, hogy azokat a, munkásokat és munkavezetőket, a kik ennek a díszes épületnek felállításán fáradoznak, ez a tudat, ez a szellem lengi át, és így' bizalommal vagyok eltelve ós a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felöl. Szónokot üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. ház! Én is bátorkodom a t. ház figyelmét néhány perezre egy vízszabályozási ügyben igénybe venni. Teszem ezt annál inkább, miután az ügy oly fontos, hogy abban az esetben, ha nem a földművelésügyi tárczát tárgyalnék, kénytelen lettem volna ez ügyben ínterpelláczióval fordulni a t. földmívelósügyi miniszter úrhoz. Fontos ez az ügy azért, mert egy községnek egész létezése, a mint ez már két év előtt hivatalosan konstatálva lett, van fenyegetve; de fontos másrészt azért is, mert az ország határának meghatározásáról van szó, a mely most Sopronmegyónek egyik pontján a Lajta szabálytalan folyása következtében nincs meghatározva. Körülbelül már húsz esztendeje Lajtaporclány sopronmegyei magyar község ós Deutsoh-Brodersdorf osztrák község határában a Lajta elhagyta előbbi medrét és egészen átka mvarodott magyar területre, mindig jobban KÉPVE. NAPLÓ. 1896—1901 XXXIH. KÖTET. közeledvén avódtöltéshez, mely Lajtapordány közsóg határát a Lajta kiöntései ellen megvédte. Már régóta folytak e tekintetben a tárgyalások az osztrák ós a magyar kormány közt, utoljára pedig 1898. június 23-án egy vegyes bizottság jött össze Lajtaj^ordányban, kiküld ve a magyar ós osztrák kormány által. E bizottság jegyzőkönyvet vett fel, a melyben egyenesen ki lett mondva, hogy a Lajta folyó, a mely 1892-ben még 25 méter távolságra volt a. lajtapordányi vódtöltéstől, ezt már most kikezdette ós 60 méter hosszaságban megtámadta. Majdnem bizonyosnak tekintette ekkor az a bizottság, hogy a legközelebbi árvíz át fogja szakítani a védtöltést, Lajtapordányt el fogja önteni, a miért is kijelentette, hogy a szabályozás nemcsak elodázhatatlan, de halasztást sem tűr. Ettől eltekintve, még egyes magyar polgárok földjei is használhatatlanná váltak, miután a Lajta mind jobban bekanyarodva a magyar határba, kavicsot vitt oda, s így kénytelenek voltak egyes lajtapordányi lakosok földjeik mívelésé vei felhagyni. Az a jegyzőkönyv, melyet • 1898-ban a vegyes bizottság felvett, beküldetett úgy a magyar, mint az osztrák kormánynak, de daczára annak, hogy akkor már meg volt mondva, hogy Lajtapordáry határa folyton az elöntés veszélyének van kitéve és a szabályozás halasztást nem tür, két esztendeig nem történt e dologban semmi. Pedig nagyon egyszerű lett volna a szabályozás, miután ki lett mondva, hogy a mi a határszabályozást illeti, a melyről szintén szó van, a határ maga a Lajta folyó régi medrének a közepén megy. A műszaki közegek kimondották, hogy ha a Lajta az új mederből a régi mederbe vissza lesz vezetve, nemcsak az országos határvonal lenne meghatározva, hanem egyszersmind elég volna téve annak is, hogy Lajtapordány határa a Lajta vize ellen meg legyen védve. Csak 1900 második felében történt, hogy az 1898-ban felvett jegyzőkönyvet tekintetbe vették és a belügyi kormány a földinívelésügyi miniszter úrhoz fordult.' A t. földművelésügyi miniszter úr azonnal rendelkezett ez ügyben, és még 1900 szeptember havában a pozsonyi folyammérnökségnek meghagyta, hogy a part rongálásának megakadályozására a terveket sürgősen készítse el. Ezen sürgősség annál kívánatosabb volt, mert a, mint emlékezni méltóztatnak, a múlt esztendőben a Lajta nem ugyan Lajtapordány és Deutsch-Brodersdorf közt, de lejebb nagyobb pusztításokat vitt véghez, úgy, hogy igazán csak Isten jóságának köszönhető, hogy Lajtapordány és községe határa nem lett elöntve, mert most már a viz a védgátat nemcsak mosni kezdte, hanem már 30 métert a 27