Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
(72 tó S. országos ölés 1901. február 12-én, kedden. becse-budapesti vonalon, az állami közegek mindenkor a legnagyobb lelkiismeretességgel járnak el. Felszólalásom a vasútat illetőleg csak a magyar határon túli részt illette, mert ott kezdődik csak az akadály. Azonban a postát illetőleg tény, — de ezzel sem akarom a postát általánosságban támadni, csakis a postacsomagokra vonatkozólag hoztam ezt is fel mint vádat és panaszt, — hogy a postacsomagokat a külföldre kiszállítani, de még a belföldön is szállítani alig lehet. A postacsomagokat határozottan tönkreteszik már benn az országban. A minap talán a kelleténél hosszasabban szóltam, de azért felszólalásomból egy lényeges pontot mégis kifelejtettem. Azt tudniillik, hogy ha, mi gyümölcsünkkel — nagyobb vasúti rakományt értve, — a külföldre kijutni nem tudunk, annak egyedüli ós kizárólagos oka az, hogy vasútaink végpontja az egyik iránynál Oderberg, illetőleg llutka, a kassai vonalat még magyar vasútnak tekintem, a másik iránynál pedig Pozsony, annál tudniillik, a mely Drezda-Köln felé visz. és én nem birom magamtól megtagadni, hogy egész őszintén ne nyilvánítsam azt a nézetemet, (Halljuk! Halljuk!) hogy Ausztria és osztrák testvéreink okai annak, hogy mi nem tudunk Németországba kijutni gyümölcsünkkel és pedig mert Oderbergtől Annabergig -- Annaberg az első német állomás — megakad minden szállítmány ós nekünk mindenféle vasúti csatlakozás stb. akadályt o-ördítenek utunkba. (Ugy vau! Uyy vau! a szélső baloldalon.) Hogy miért teszik! Én nem állítom, csak következtetem azt, hogyha Olaszországból 400.000 métermázsa, szőlőt szállítanak az oszrák vasutakon, Ausztriának természetes vasúti politikája arra irányúi, hogy ezt a nagymennyiségű szállítást el ne veszítse: már pedig ha mi. kijutunk a külföldre és részben kiszorítjuk az olasz szőlőt Németországból, akkor az osztrák vasúti forgalom tetemesen csökkenni, szenvedni fog. Egyéb okot ón nem képzelek. Különben az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr lesz hivatva kinyomozni ezeket az okokat és ezeken a -bajokon segíteni: Azokat, a miket most felemlítettem, szükségesnek tartottam múlt felszólalásommal szemben mint rektifikácziót felhozni. Engedje meg azonban a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mai napon még egyéb kérdéshez is hozzászóljak. Nagyon fontos kérdés ez, még fontosabb, mint a gyümölcsexport. Én a múlt esztendőben többször felszólaltam, de felszólalásom inkább a tőzsde ellen irányúit a határidő-üzlet miatt. Meggyőződésem ugyanis az volt, s részben ina is az, hogy az a malomipar számára olcsóbb gabonaárakat biztosít. Pedig ha az itt történt felszólalásokat egyenként veszszük, akkor látjuk, hogy mindenki azt hangsúlyozza, hogy mi egy financziális tekintetben visszafelé menő ország vagyunk, hogy el vagyunk adósodva,. Ez tény. Nemcsak a középosztály van elaclósodva, a melyet Szuhányi Ferencz képviselő úr már meg nem menthetőnek tart, de el van adósodva a, kisbirtokos, el van adósodva a kereskedelmi osztály és az iparos osztály is. Nem csekélység az, hogy például csak 1100 bouton van a Lipótvárosban zálogba téve. Azt az emberek csak akkor teszik, ha nagyon megszorulnak pénz dolgában, s egyáltalában nem örvendetes az országra,, hogy első kereskedő osztálya, tényleg ki van merítve. Mint agrárius állam — mert hiszen iparunk tényleg nincsen, a, mit fentartunk, azt szubvenoziókkal tartjuk fenn, a malomipart kivéve — csak úgy segíthetünk ezen bajokon, ha minden tekintetben odaigyekezünk, hogy a középosztályt, a mint lehet, megmentsük. S itt ismét visszatérek arra, a mit már többször említettem, hogy azt termeljük, a mi a külföldön értékesíthető és a, vámbatáron kivül értékesíthető. Az iparról nem akarok szólni; nagy politikát nem akarok itt csinálni. Csak utalni akarok az itt elhangzott beszédekre, mebyek ugyan részben nem a földmívelésügjd, hanem a kereskedelemügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával elmondattak, különösen egyik t. barátomnak, gróf Serényi Bélának a beszédére. Sokat vitatkoztam Serényi Béla, t. barátommal; egész álló esztendeig maimásznak neveztem őt. (Derültség) Tényleg azonban az ő felszólalása volt itt országos érdekből a, legfontosabb azok közül, melyek a költségvetés tárgyalása alatt elhangzottak. Mert igenis, ő egyedül mutatott ...rá arra, hogy ha mi segíteni akarunk financziális helyzetünkön, s a búza árát vámokkal meg akarjuk védeni, akkor a termelést is csökkentenünk kell, a mire különben a t. fölei mívelésiigyi miniszter úr tegixapi beszédében nemcsak hivatkozott, de a melynek alapján az egész politikai programmot tárt elénk. Jelezte a t. földművelésügyi miniszter úr a kormánynak állásfoglalását a vám- ós kereskedelmi szerződéseket illetőleg s mintegy figyelmeztetett berniünket arra, —- mert ón is agráriusnak' tartom magam, —•' hogy eddig, mivel túlprodukcziónk volt, az agrárvámok 30 esztendeig nem érvényesülhettek ; ele most 30 esztendő után közeledik lasssan az idő, a midőn már túlprodukcziónk kenyórmagokban nem lesz, az megszűnik, ós akkor majd az eddig várva várt, 30 esztendeje nem sikerűit gabonavámok érvényesülése folytán a, gabona-