Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-658

058. országos ülés JtX)l. február 12-óu, kedden. 173 árak valószínűleg emelkedni fognak, és pedig permanens emelkedést értve, de sőt hivatkozott .a t. miniszter úr arra, hogy most majd az 1903. évben kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseknél egész új tarifák fognak életbe lépni, azaz magasabb agrárvámokat fogunk mi is alkalmazni, és épen úgy, mint a hogy a- németek igyekeznek megvédeni az ö agráriusaikat, úgy fogunk mi is eljárni. Hát, t. ház, nekem volna ehhez néhány szavam. (Halljak!) A német állam egészen más szituácziók között van. A németek, azt hiszem, ha minden földjüket felszántanák is, nem bírnának annyi búzát termelni, hogy feleslegük maradjon; Németország mindig importra fog szorulni, tehát egy olyan országban a vámok igenis mindig érvényesülnek s így ott mindig meg tudják védeni vámokkal az ottani agráriusok érdekeit. De ott van például a német ipar; az ipar nem korlátozható; az ipar fejlődésében többet produkálhat és produkál is, mint a, mennyit fogyasztója igényel, és akkor előáll az iparban is egy felesleg, — ha tudniillik túl megy a termelés határain — s ez nyomja az összes iparczikkei árát. Németországnak okos császárja, a ki úgy látszik, viszi ott a főpolitikát, Egyptomba nemcsak azért ment, hogy azt lássa, vagy Jeruzsálembe nem azért ment csupán, hogy azt megtekintse, hanem politikai háttere volt az utazásnak, (Ügy van! Úgy vau! bal felől.) az, hogy országa iparának piaczot hódítson : hogy iparának feleslegét ott értékesítse. Kínába, sem kéjutazás kedvéért ment, hanem azért, hogy a német iparczikkeknek ott is piaczot hódítson. (Halljuk! Halljuk!) Az ipart vámokkal szintén lehet egy bizonyos határig védeni, de mikor ez felesleget produkál, akkor az ipar vámja nemcsak nem érvényesül, ele megszűnik, mint minálunk az agrárvámok. Mindezt én azért említettem föl, mert az agráriusok — azok, a kik magukat agráriusoknak nevezik, — azon hitben és véleményben éltek, hogy mi már három óv óta, tulajdonképen nem 'termelünk annyit, a mennyiből ki is vihetnénk, hanem mindazt, a mit termelünk, Ausztriával együtt el is fogyaszthatnék. Akkor. természetszerűleg, ha a tőzsdén a határidőüzlet révén bizonyos számú hónapokig természetellenes nyomás gyakoroltatott volna — tényleg gyakoroltatott is —a végén, az utolsó hónapokban, az aratás előtt kellett volna nyilvánulnia annak,hogy: hohó! kevesebb van. s támadt volna kereslet és így áremelkedésnek kellett volna június ós július hónapokban bekövetkeznie, de mert három éven keresztül ez nem következett be, ez tiszta, bizonyítéka, annak, hogy például gróf Zselénszky Róbert és a vele együtt működők tévedtek felfogásukban, ós a t. miniszter úrnak igaza van tegnapi kijelentése szerint, hogy tudniillik mi lassan közeledünk ahhoz, részben a szaporodás folytán is, tehát áttérünk önmagunktól más termel vény ékre, más ipari czikkekre, így a ezukorrépára stb.-re. Tehát lassan fogunk oda jutni, t. miniszter úr, mondjuk a jövő évben, nem egy rossz évet értve, mikor szárazság van, hanem rendes termelési évben, hogy az a nézet lesz. hogy nem vagyunk már kiviteli állani búzában. Azt hiszi a t. miniszter úr, hogy azok a leendő magasbbra emelt búzavámok érvényesülni fognak bizton? Nem! Erre nekem magamnak van tapasztalatom. Azaz, hogy mégis érvényesülhetnek, ha bizonyos törvényhozási intézkedések is fűződnek majd hozzá, a mint például 1897-ben volt, mikor a búza felszökött 16—17 forintra éjjen tavaszkor, mikor a tavaszi búzavevés folyt. Volt nekem akkor egy pár száz métermázsa tavaszi vetőmag búzám, de mentül jobban télment a búzának az ára, annál inkább keresték a vetőmagot. Talán azért, mert drágább, hát szivesebben fizették? Nem! Hanem azért, mert ép abban a hitben éltek, hogyha most fő forintos az az a búza, a jövőben is valószinüleg 15 forintos lesz. tehát ha nekem az az egy szem nyolez szemet hoz. akkor inkább drágább búzát termelek, mint olcsóim egyéb terményt. Pedig természetszerű, önmagától folyik, ha, egy terménynek folyton olcsóbb ára van, hát lassanként kevesebbet termelnek, mert nem érdemes termelni, és ezáltal folyton kevesebb lesz és elérik azt, hogy jobb ára lesz. De viszont, ha jó ára van valaminek, mindenki arra törekszik, hogy azt termeljen ; nem tudom a statisztikai adatok mit mutatnak, de ha például ötmillió holdunk van az idén búzával bevetve, és ha bekövetkezik, mondjuk, hogy magasabb vámjaink lesznek a kenyérterményekre, mondjuk 4 forintos vámjaink, és egy olyan termelésünk jön, hogy nem vagyunk kiviteli állam, akkor ezen négy forintos vám érvényesülvén, szemben az internacziónális búzaárakkal, nekünk - mondjuk - - négy forinttal jobb áraink lesznek itt és a, búza — tegyük fel — 12 forint lesz, de a zab, árpa meg kukoricza ára akkor is négy és hat forint közt marad, mert ezeknél nem érvényesül a kereslet, tekintve helyzetünket Ausztriával szemben. És akkor a reá következő évben már nem ötmillió holdat, fognak bevetni, hanem esetleg hatmillió holdat, ős akkor azután a termelés megint nagyobi.) hívón, előáll megint, habár addig is szaporodunk— hogy megint kiviteli állam vagyunk. Ez egy roppant nehéz kérdés, hanem azért