Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-658
160 (558. országos ülés 1901. február 12-én, kedden. mezőbbekké. Azért, bár elismerem és a t. miniszter úrnak tegnapi beszédéből is mindenki meggyőződhetett róla, hogy főleg ezen mezőgazdasági ismeretek terjesztése és népszerűsítése körűi az ő minisztersége alatt igen sok történt, (Úgy van! Úgy van! a középen.) úgy téli gazdasági tanfolyamok felállításával, mint vándortanítók előadásával, és más népszerű előadásokkai, gazdasági munkáknak terjesztésével, stb., mégis az ezen czélra a költségvetésbe beállított 90.0ÓO ; koronát távolról sem tartom kielégítőnek. Ép úgy kevésnek tartom azon összeget is, a mely a tanítóképzők és papnöveldék gazdasági előadóinak ós a népiskolai tanítóknak képzésére van felvéve: és épen csak első tapogatódzó lépésnek tartom azt a kétezer koronát, a mely a tanítóképzők és papneveldék növendékeinek oktatására van szánva. Bármennyire vagyok is figyelemmel államháztartásunk egyensúlyára és érdekeire, mégsem találom helyesnek, hogy ópeií ezen nagy és fontos feladatnak, megoldása körűi "látjuk megnyilatkozni a takarékosságszellemét. Mert hiszen ha nem is mondhatjuk, hogy hazánkfián a birtokmegoszlás eléggé arányos, mégis a kisbirtokos kezében van a. gazdaságok nagyobb része : Magyarországnak 2,383.482 gazdasága közül csak mintegy 23.000 a közép- és nagybirtok, ós területre nézve is a tulajdonképeni mezőgazdasági üzemben álló földeknek több mint kétharmada, a kisbirtokosok kezeljen van, tehát a kisbirtokosok gazdasági fejlesztése elsősorban bir nagyobb kihatással az egész országnak is a fejlődésére. (Ügy van! bal felöl.) A kisgazda pedig eredményesebb gazdálkodásra elsősorban lelkésze és tanítója által vezethető. A gyümölosészet ós kertészet terén eddig is a lelkészek ós tanítók voltak az útmutatók; azok lehetnek ők a köznépre nézve a földmívelésnek egyéb ágaiban is, ha a minisztériumnak még nagyobb eszközöket bocsátunk rendelkezésére, hogy bennük ezen tevékenység iránt egyrészt az ambicziót felköltse, másrészt ajkaimat nyisson nekik e téren elméleti és gyakorlati ismereteket szerezni. Nem szabad fukarkodni a fillérekkel, mert azok a nemzetnek százszorosan kamatoznak. A szakismeretek terjesztése körül a népnél igen nagy jelentőségük van a földmíves iskoláknak, ós e tekintetben legyen-szabad a t. miniszter úrnak figyelmét egy körülményre felhívni, tudniillik arra, hogy még a módosabb gazda sem szeret ezen földmíves iskolákban fiára költeni. Azt mondja, elég áldozat az részéről, hogj- ő egy-két évre nélkülözze ennek a felnőtt fiának munkaerejét, a ki gazdaságában már az ő jobb keze. Ha taníttatására költekezni akart volna, inkább urat nevelt volna belőle. Igaz, hogy ez a felfogás helytelen; az is igaz, hogy a ki fizetni tud, annak tulajdonképen fizetnie is kell. De mi a czólunk ezen földmívelósi iskolákkal? Mindenesetre az, hogy elsősorban önálló, intelligens, szakavatott kisbirtokost neveljünk. Már pedig csak megfelelő nagyságú paraszfbirtokon órvónj'esíthető a,z, a mit a földmíves iskolában valaki tanúi; csak megfelelő birtokon rendezhetni be oly mintagazdaságot, a mely okulására szolgáljon az egész községnek. Azért ezen vagyonosabb kisbirtokosoknak gyermekeit kell elsősorban becsalogatni ezen földmíves iskolákba, ha kell, ingyenhelyekkel is.; legalább egy időre, későbbén majd megértik ezen szakoktatásnak előnyeit ós nem fogják sajnálni a költségeket sem. Az egyes gazdasági ágak fejlesztése körűi különös figyelmet érdemel állattenyésztésünk, szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése. Mert eltekintve egyes nagybirtokoktól ós egyes kisebb területű vidékektől, azt kell mondanom, hogy e téren volt a múltban a legcsekélyebb inten- • ziv ós ezóltudatos tevékenység észlelhető. Kisgazdáinknak szarvasmarha-adománya sem számban nem felelt meg az ő földbirtokuknak, annál" kevésbbó volt minőség tekintetében kielégítő. Habár még mindig nagyon távol vagyunk attól, hogy a létező állapotokat csak valamennyire is kielégítőnek mondhassuk, mégis örvendetes haladás konstatálható. A gazdasági egyesületek által rendezett népies előadások felébresztették a kisbirtokosok körében is az állatteixyésztés iránti érdeklődést. A tej szövetkezetek szaporodása alkalmat nyújt a félreeső községeknek is a tejtermékek értékesítésére. Az állatten3 r észtósi felügyelők intézménye állandó impulzust ad a tenyésztésnek ós egyúttal megfelelő szakszerű irányítást. Örömmel látom, hogy a folyó évi költségvetés az állattenyésztésre nagyobb összeget bocsát a miniszter úrnak rendelkezésére, mint a tavalyi. Nagyon helyesen, mert szemtermelósünk jövedelmezőségének fokozatos csökkenése mellett csakis az állattenyésztésnek nagyobb felkarolása, alkalmas arra, hogy a gazda, háztartásában az egyensúlyt fentartsa vagy helyreállítása. De szemtermelésünk tekintetében is, igen nagyfontosságú egy megfelelő váltógazdaság, nagyobb takarmánytermeléssel ós nagyobb állatállománynyal. Mert az újabb időben mutatkozó gabona-betegségek mindinkább bizonyítják földünk termőképességének hanyatlását, a min csak nagyobb állattenyésztéssel segíthetünk. Azt látom, hogy tenyészállatok beszer-
