Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-651
10 fi51. országos ülés 1901. február 4-én, hétfőn. tesség ne tudassák be a szőlősgazdáknak kedvezményül adott tiz évbe. Mert nem igazságos, hogy a szőlőterület tízévi adómentességébe beszámíttassák azon év is, mely' adóalapúi nem szolgálhat. (Igaz! Úgy van! hal'felől.) Kérelmezték továbbá e feliratokban azt is, hogy az agrárkölcsön esedékes részletének fizetési kötelezettsége alól nagymérvű elemi csapás esetén mentessék fel a szőlősgazda., illetve egy, esetleg kétévi halasztást nyerjen. Tudomásom szerint az ezen feliratokban foglaltak iránt a tárgyalás már megindíttatott, kívánatos volna azonban, hogy a fontos kérdések a közügy szempontjából minél előbb kedvező elintézést nyerjenek, s hogy az erre vonatkozó 1891 : I. és 1896 : V. törvónyczikk ily irányban módosíttassák. (Helyeslés.) Már más alkalommal volt szerencsém a jégvihar-ágyútelepek felállításáról és azok miben létéről szólani; jelenleg csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ezekkel az elmúlt nyáron sikerese]! védekeztünk a jég ellen a Tokaj hegyalján. Jelző állomások nélkül azonban e téren biztosan védekezni nem lehet. (Igaz! ügy. van!) Mielőtt telepeinket felállítattuk, a, miniszter úr szíves volt szakértőjét rendelkezésünkre, bocsájtani, a ki szükégesnek látta, hogy- egyes helyeken állami jelző telepek létesíttessenek oly czélból, hogy a jel a védekezésre, ideje korán, az egész vonalon megadassák, mert hisz ezen fordul meg a jégviharágyúk sikeres alkalmazása. (Úgy van ! ügy van!) A. közbirtokosság erre támaszkodva állítatta fel nagy költséggel a telepeket. A. jelző állomások sorsa, azonban tudtommal még máig sincs eldöntve. Igen kérem tehát a t. miniszter urat, hogy ezt az ügyet szíveskedjék minél előbb kedvezően elintézni. Ez ép oly érdeke az államnak, mint a közbirtokosságnak, mert hisz az állami telepek megvédéséről is van szó. Különben a meteorológiai intézet igazgatója, Konkoly-Thege Miklós képviselő társunk, van leginkább hivatva, hogy e tárgyban szakszerű véleményt mondjon. A boritaladóra is ismételten rá kell termem. Régebben meg volt engedve a szőlősgazdáknak, hogy borukat a, szent Mihálytól szent Györgyig terjedő időszakban minden engedély nélkül palaczkokban is elárusíthassák. Ez igen nagy jótétemény volt különösen a kisgazdákra nézve, a kik ily módon, ha a borüzlet. pangott is, borokat kicsinyben értékesíthették. Az 1888-iki törvények megfosztották ezen jogtól a szőlőbirtokosokat s behozták az italmérési és borfogyasztási adókat, mely adók az 1892: XV-ik törvónyczikkben boritaladó czímén szentesíttettek. Ezen törvény szerint a szőlősgazdáknak azon kedvezmény adatott, hogy azok, a kik kis mórtékben való darusítással nem foglalkoznak, a házi szükségletre szánt bormennyisóg után boritaladó czímén hektoliterenként I-ső osztályú községben 3 forint 35 krajczárt, Il-ik osztályú községbén 2 forint 64 krajczárt és Ill-ik osztályú községben 1 forint 35 krajczárt tartoznak fizetni. Ez, tisztelt képviselőház, igen nagy jogsérelem. A nép nem is tud ezzel a törvénynyel megbarátkozni, mert méltánytalannak tartja, hogy neki még a saját szőlőjében termett és házi szükségletére szánt bormennyisóg vitán is adót kelljen fizetnie. A méltányosság valóban azt hozná magával, hogy legalább azon bormennyiség után, melyet a szőlősgazda saját házi szükségletére fordít, adót ne tartozzék fizetni. Horvátországban is behozták 1899. évi január 1-én a, boritaladót, a törvény azonban a szőlősgazdáknak a házi szükségletre szánt mennyiség után az adómentességet megadta. Fiúméban ós kerületében a boritaladót be sem hozták. Nincs tehát értelme, hogy miért legyen épen a szorosabb értelemben vett Magyarország ilyen adóval sújtva. (Helyeslés.) E helyt kell megemlítenem azt is, hogy a boritaladó kezelésénél a termelőket és a kereskedőket, ne zaklassák fölösleges módon, mert az ily eljárás visszahatást kelt, s a. közügyre csakis káros hatással lehet. Azt is több izben sürgettem már, hogy az úgynevezett tokaji aszú gyógybornäk 50 liter, s még kisebb mennyiségben való elárusítása engedtessék -meg, mert a mostani megszorítás mellett az aszúbornak kevés a kelendősége. De nemcsak az aszút nem tudjuk értékesíteni, hanem kimondhatjuk, hogy általában rendkívüli módon pang a borüzlet. Más államok azonban sürgősen intézkednek, hogy a termelők helyzetén könnyítsenek. így például Francziaországban, a hol beállt a túltermelés, s ennek következtében a móvente a. törvényhozás úgy segített a helyzeten, hogy a múlt évben eltörülte a, boritaladót, s helyette mérsékelt forgalmi adót hozott be, ezáltal-adván kedvezményt a, szőlőtermelőknek ós borkereskedőknek. (Úgy van!) Ugyancsak Francziaországban meg van engedve, hogy a, kistermelők gyümölcsből adómentesen főzhessenek szeszt. Ezek a kedvezmények nálunk is na,gy mértékben kömryítenének a kisgazdák helyzetén. De a mi borüzletünk pangásának legfőbb