Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
057. országos ülés 1901. február 11-én, hétfőn. 149 helyeslés.) Ezen átalakítást fokozatosan eszközöljük. Oda kívánok működni, (Halljuk! Halljuk!), hogy ezen átalakítást minél gyorsabban vihessük keresztül. Különös súlyt helyezett a t. képviselő úr felszólalásában az arabs tenyésztésre ós abban neki tökéletesen igaza van, mert ha valahol, akkor Magyarországon kell az arabs tenyésztésre nagy súlyt fektetni. Megmutatta azt a párisi kiállítás sikere is, a hol a mi arabs lovunkat feltótlenül az elsőnek ismerték el. Az arabs lótenyésztés fejlesztése szempontjából gondoskodtam arról, hogy azon a híres kongresszuson, a mely őszszel e kérdésben Oroszországban Rostowban tartatott, mi is képviselve legyünk. Arábiába- egy pár év előtt expedicziót küldöttem és most is. mihelyt az ottani viszonyok megengedik, újabb expedicziót szándékozom indítani Arábiába. (Általános helyeslés.) Felhozatott több képviselő úr részéről, hogy igen örvendetes volna, hogy a lótenyésztés terén tenyószkerületek állapíttassanak meg. (Halljuk! Hallj tűi!) Én e nézetben teljesen osztozom, mert ezt már az 1894 : XII. törvényezikk czóhil kijelölte. Azt hiszem, kötelességünk ezen czél felé közeledni, s az előkészítő lépéseket megtenni. Átmenet nélkül csinálni a dolgot, azt hiszem, igen elhibázott dolog lenne ós sok sérelemmel járna, de a dolgot előkészíteni, különösen a méneknek egyöntetű beosztása által, kötelességem. (Helyeslés.) Manaszy György Vés gróf Széchenyi Aladár t. képviselő urak felhozták azt. hogy kanozaanyagunkat mennyire kell kímélni, menynyire kell annak megtartására súlyt fektetni és hogy bizonyos anomália van abban, miszeszerint a mi gazdáink, különösen a kisga,zdák a kanczaany ágtól igen hamar megválnak. E részben példát vehetnének gazdáink az araboktól. Mert mikor kiküldöttem Arábiába Fadallah ezredest, akkor ő ott méneket tudott kapni, de kanczákat nem, mert a kanczától semmi szín alatt sem válik meg az arab, úgy, hogy ha másik expedicziót küldök ki, egyik főczélom, hogy akárminő módon, de valahogy kanczákra is szert tegyünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A kanczaanyag fejlesztését különben díjazással lehet legjobban előmozdítani. Hogy azonban ezt megtehessük, e végből a lótenyészbizottmányok közreműködését fogom kikérni. Érdekes az én helvzetem a telivér méneknek a köztenyésztésben való felhasználása tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Egyik részről azt kívánják, hogy a köztenyésztésben minél több telivért alkalmazzak, hogy esetleg küllemileg kevésbbé megfelelő telivért is alkalmazzak, másfelől pedig az a panasz, — Magyary-Kossa Gfóza képviselő úr is annak adott kifejezést, — hogy sok telivért alkalmazunk és ezáltal elrontjuk köztenyésztésünket. Azt mondják, hogy az ítélet akkor szokott igazságos lenni, ha egyik fél sincs vele tökéletesen megelégedve. Azt gondolom, hogy itt is a helyes középúton kell járni, vagyis a telivért, mint a véranyagnak főforrását mellőzni nem lehet ós nem szabad, de viszont a köztenyésztésnél a küllemre, külalakra és az átöröklő hibákra nagy figyelemmel kell lenni. (Helyeslés.) Felhozta gróf Széchenyi Aladár t. képviselő úr a katonai lóértékesítés kérdését is. Hát ón e pontnál hosszasan humoraim nem akarok, mert közelebbről volt egy szaktanácskozás, a melyen e kérdés tüzetesen megbeszóltetett és a melyen a t. közös hadügyminiszter úr is képviseltette magát. A mi a katona-lóárakat illeti, meg kell jegyeznem, hogy a honvédlovak ára az idők folyamán jelentékenyen emelkedett, mert míg 1869-ben 340 korona volt egy honvédló átlagára, addig az 1892-ben már 650 koronára emelkedett. A közös hadseregnél a katonaló ára nem emelkedett, de indirekté van bizonyos emelkedés annyiban, a. mennyiben a csikólegelőket létesítették. A csikólegelőre tudniillik nem négy éves korukban, de már három éves korukban ugyanazon árban veszik a lovakat. A csikótelepekre mindig fokozottabb mérvben szerzik be az anyagot, úgy, hogy míg például 1894-ben a beszerzett anyag 15°/o-a esett a csikótelepekre, már 1900-ban ez a °/o 30-ra rúg. Felhozatott a lókereskedclem kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve csak annyit .mondhatok, miszerint én a kereskedelem teljes kiszorítását és félretételét sehol sem tartom sem helyesnek, sem okos dolognak. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A kérdés csak az, hogy hány közvetítő van a termelő és a fogyasztó közt. Az minden fejlődött államnak követelménye, hogy túlságos sok közvetítő közeg a termelő és a fogy r asztó között ne legyen. (Helyeslés.) A mi különösen a katonai ló beszerzést illeti, óhajtandónak tartom, hogy a katonai kincstár minél közvetlenebbül szerezhesse be a termelőktől lószükségletét. (Élénk helyeslés a jobbos baloldalon.) Különben azt hiszem, — ez a dolog ugyan ide nem tartozik, de azt hiszem. — legalább a szaktanácskozmányon azt a benyomást nyertük, hogy a t. közös hadügyminiszter úr nem zárkózik el az állandó bizottságok szaporításától: egy gyei már a közelebbről is szaporította azok számát és ha megfelelő fedezet lesz, akkor azt hiszem, a csikölegelők is fejleszthetők lesznek. (Elénk helyeslés.)
