Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
]50 (557. országos ülés 1901. február í 1-én, hétfőn. Sok szó esett. t. ház, a, hidegvérű tenyésztésről. (HaUjuk! Hulljuk!) Itt meg kell jegyeznem, hogy az én figyelmemet ez a kérdés nem kerülte el. A >>nc>ri<--tenyésztés szempontjából van nekünk gazdasági ménesünk Kisbéren ós Bábolnán is és e részben import már háromszor történt. De gróf Széchényi Aladár t. képviselőtársam bővebben foglalkozott különösen a somogymegyei viszonyokkal. (Hunjuk! Halljuk!) ós Somogymegyének e részbeni szabályrendeletével. Nem mai keletű a dolog. Régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mikóp lehetne Somogymegyóben a hires fólvórteiiyósztést fentartani és a mellett a megfelelő helyen a hidegvérű tenyésztés elől sem zárni el az utat. A hidegvérű anyagnak szabad keresztezése a féfvéranyaggal: ez az össze-vissza keresztezés a légfejlődöttebb lótenyésztési államokban is veszedelmesnek tarbatik. (Ügy van! Úyy van!) Az első keresztezés még valamire való produktumot ad, de a következő generácziókban ugyancsak meglátszanak a hibák. (Úyy vau! Úgy vau!) Konstatáltatott ez a múlt évben a porosz parlamentben, s csak egynéhány nap előtt vitattatott meg ugyanott újra ez a kérdés: akkor felszólalt egy ottani elismert lótenyésztő gróf Schwerin, és szórólszóra a következőket mondotta (Halljuk! Hűljük ! olvassa): ^Legfőbb teendő, hogy a hideg- és melegvórüek végzetes keresztezését megakadályozzuk . . .« Somogymegye lótenyésztési bizottsága Gaál Gyula elnöklete alatt, a ki most Bukarestben mint szaktudósító működik, 1897. január 2-án tárgyalta, ezen kérdést. Leszek bátor felolvasni, hogy kik voltak ott jelen (Halljuk! olvassa): Gaál Gyula, elnök; Szakáll Mihály alelnök ; Tallián Gyula.. Somssich Andor. Jankovich Bósán Gyula, Jankovich Bésán Géza, ifjabb gróf Széchenyi Imre, gróf Széchenyi Andor Pál, Vócsev Sándor. Vécsey Mihálv, Chernel Gyula, Makfalvay Géza. Bottka Antal, Tallián Andor, Márffy Béla, Márffy Emil, báró Inkey István. ifjú báró Inkey József, id. Sárközy Béla, Svastits Aladár, Sárközy Jenő. Richnyovszky Mihály, szóval: Somogymegye legkiválóbb gazdái és lótenyésztői. És ezen jegyzőkönyv idevonatkozó pontja a következőkép hangzik (olvassa): » Teljes mértékben elismertetik, hogy a népies tenyésztésre, ós pedig nemcsak honvédelmi szempontból káros és hátrányos, ha a. nem hidegvérű anyag hidegvérű ménekkel kereszteztetik, másrészt azonban semmivel sem indokolható, hogy ott, hol erre ilyen anyag mái' van, az ezen irányban való tovább tenyésztés ellen akadályok gördíttessenek. sőt a nép vagyoni jólétét; határozottan veszélyezteti némely vidéken, ha a nehéz munkáslónak tenyésztésétől eltiltatik: de a középbirtokosra is, ki saját mént nem tarthat, de nehéz igáslovakat tenyészteni nem akar, nagy hátrány, ha nehéz kanczáit fedeztetés végett nem küldheti egy ilyen ménhez. Hogy 7 tehát a nem hidegvérű anyagnak hidegvérűvel való keresztezése elkerültessék, de másrészt, a nehéz kancza-anyag után való tenyésztés is biztosíttassék, a hidegvérű magánmónek, a melyeknek köztenyésztésre való haszhálata szándékoltatik, ós alkalmasaknak találtattak, feltételes igazolványnyal látandók el, hogy tudniillik azokkal csak hidegvérűeknek deklarált kanczákat lehessen fedeztetni. Azon kanczák pedig, melyeket a tulajdonosok hidegvérű ménekkel fedeztetni óhajtanak, a ménvizsscálatok alkalmával a mónvizso-áló bizottságok elé vezetendők és ha ez azokat hidegvérű teiryésztósre alkalmasaknak találja, a kancza rövid leírását tartalmazó igazolványnyal látja el. mely egyedül feljogosítja a tulajdonost ezen kanczát feltételes igazolványnyal ellátott hidegvérű ménhez vezetni.* így szól e határozab. Az indítványt pedig tette gróf Széchényi Imre. főrendiházi tag úr, a kinek ez az indítványa, ebben az illusztris társaságban egyhangúlag fogadtatott el. Ez az előzménye a dolognak. Ezen előzmóiryek alapján és a törvény által adott felhatalmazásnál fogva,, tudniillik az 1894 : XII. törvényczikk által adott felhatalmazásnál fogva megalkotta, Somogymegye törvényhatósági bizottsága, -a melynek gróf Széchényi Aladár igen tisztelt képviselő úr is egyik tagja,, ha jól vagyok értesülve, ezen szabályrendeletet és pedig úgy tudom, hogy ellenmondás nélkül alkotta meg, annyit pedig bizton tudok, hogy ezen szabályrendelet ellen, daczára annak, hogy meghirdettetett, az egész megyében, még pedig meghirdettetett nemcsak a főszolgabírók útján, hanem a lapokban is, senki által felebbezés be nem adatott, sőt ezen szabályrendelet másodszor is tárgyaltatott Somogymeg3 T e törvényhatóságában, — tudniillik 1898-ban, mert a vizsgálati költségek tekintetében némi kérdések merültek fel. — s akkor a megye újra elhatározta, ós ez újra senki által nem tämadtatott meg. Én megvallom, — csak mellesleg jegyzem mjeg, — hogy a somogyiakat nem úgy ismerem, hogy, ha akaratuk ellen lett volna ez a, szabályrendelet, hogy azt senki ne felebbezte volna meg, vagy azt senki ne merte volna, felebbezni. Már most hogy áll *ez a dolog? Mi az ón álláspontomP (Halljuk! Halljuk !) A dolog kérem úgy áll általában, — most nem Somogyniegyóről van szó, — hogy én
