Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-651
051. országos ülés l9()t lenül ós elsősorban arra kell törekednünk, hogy a berpiacz számára teljes mértékben biztosítsuk Magyarország termelését. Hogy melyik az az eszköz, a melylyel ezt biztosíthatnók, azt a t. miniszter úr czirkumspektus nyilatkozatában, miután Bülowról volt szó, nem merte megmondani, de már gróf Serényi Béla t. képviselőtársam nem volt olyan óvatos. Ő megmondotta határozottan: ha a németek minket kiszorítanak, a német piaczokat az agrárvámok útján elvesztjük, annál inkább rá leszünk szorulva arra, hogy az osztrák piacz kizárólag számunkra biztosíttassék. De még maga a t. földmívelésügyi miniszter úr is ebben a kérdésben bizonyos mértékig már el van kötelezve ezen álláspont számára. 1900. márczius 14-én tartott beszédében ugyanis Láng Lajos egyik nagyérdekű beszédére reflektálva a következőket mondotta: »Beismerem, hogy az osztrák ipar nagyobb előnyöket élvezett a közös vámterületből, mint a magyar mezőgazdaság. Ezért Magyarországon a földinívelésnek kell minden gazdasági fejlődés és emelkedés gyökerének lennie és egy perczig sem érdemelném meg, hogy a miniszteri szóken üljek, ha a földmívelés érdekeit a legmagasabbra nem helyezném.« Ekként a szó nemes értelmében tehát magát agráriusnak vallja és feltétlenül igóri a magyar mezőgazdaság érdekeinek a megvédését. Igaza van a t. miniszter úrnak és mindazoknak, kik ezt az álláspontot osztják, mert ebben az értelemben én is agrárius vagyok, és kell, hogy agrárius legyen minden magyar ember. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Épen ezért, t. ház, mivel ilyen egyöntetű, pártkülönbség nélkül teljesen egyforma mindnyájunknak a meggyőződése a tekintetben, hogy a magyar mezőgazdaság érdekeit meg kell védeni, elvárjuk a többségtől, elvárjuk a t. miniszter xírtól, hogy a nemzeti közvélemény akaratára támaszkodva, a megindítandó vám- ós és kereskedelmi szerződések keretében a magyar mezőgazdaság érdekeinek feltétlenül érvén}'t fognak szerezni. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Meg kell védeni a magyar mezőgazdaságot minden áron ós minden eszközökkel; meg kell védeni nemcsak a közös vámterület alapján, hanem ha azon az alapon az önök elve szerint is már nem lehetséges, a mi elveink szerint, az önálló vámterület alapján. Nekünk mindig azt vetik szemünkre, hogy ránk nézve az önálló vámterület csak egy politikai dogma. Kérve kérjük a t. túloldalt, mutassák meg, hogy önökre nézve a közös vámterület nem önczél, nem politikai kényszerhelyzet, hanem csak egy eszköz a magvar mezőgazdaság érdekeinek a megvédéKÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIII. KÖTET. február 4-én. hétfőn, q sére. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ezen az alapon ezeket az érdekeket olyan alakban, a milyen alakban én azt előadtam, megvédeni nem sikerűit, akkor sajátítsák ki a mi legerősebb ellenzéki fegyverünket. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogunk haragudni érte, mert mi nem pártérdeket képviselünk. (Élénk helyeslés a szélső balodalon.) hanem hazánknak az érdekeit akarjuk képviselni, (Elénk helyeslés a .szélső baloldalon.) meg akarjuk tartani, meg akarjuk védeni a magyar földet a magyar népnek. Mert ennek a földnek minden porszeme szent előttünk és tudjuk, hogv csakis addig élhetünk, a míg ennek a hazának a földje magyar marad. Bemutattam, beigazoltam, t. képviselőház, hogy ebben a kérdésben a magvai- törvényhozásnak minden egyes alkateleme pártkülömbség nélkül egyetért. Ki lehetne hát akadálya a mi akaratunk teljesítésének ? (Felkiáltások a szélső baloldalon : Bécs!) Senki más, mint a törvényhozás másik alkateleme. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) De azt nem szabad feltennünk, mert ha ha ezt felteszszük, akkor megrendül a törvényeink szentségébe vetett hit: (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalait.) megrendül a Felség iránt érzett alkotmányos hódolatunk. Tehát csak azon gondolatra juthatunk, t. ház. hogy ismét az a- százados baj van meg, hogy egy párt, esetleg a tanácsadók, saját hatalmi érdekeiket többre nézik, mint az ország érdekeit. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csak az lehet a baj, a mit Lippay György, esztergomi érsek Ferdinánd császárnak mondott. >>olyak adnak a királynak tanácsot, a kik nem ették az alföldi kalácsot*. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nyilt és egyenes feltárását a tanácsadók részéről a magyar király előtt a helyzetnek és akkor a mi igazságunk, a magyar földmívelés diadala elmaradhatatlan! (Úgy van! a szélső balodalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi költségvetésnél egynéhány szóval kívánok a szőlészet- ós borászat ügyével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy az elmúlt évben a fagy a szőlőtermésben igen nagy kárt okozott. És a csapás óriási súlylyal- nehezedett egyes szőlősgazdákra, úgy, hogy Zemplén- ós Borsodmegye ennek folytán indíttatva érezte magát, arra, hogy felírjon a képviselőházhoz, s kérelmezze: hogy ily nagy mérvű elemi csapás alkalmával az adómén'2