Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-657
^42 657. országos ülés 1901, helyen pedig a fővárosban tapasztalunk, segíteni. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt van az a nagy hiány, hogy ma is ott vagyunk még, hogy míg a művelt nyugat összes vágóhidjain felállították a húspároló kemenczét, Budapesten még ma is az a szégyenletes állapot uralkodik, hogy húspároló kemenczével a nagy vágóhíd nem rendelkezik. Pedig az nagyon tekintetbe veendő körülmény, mert mindjárt ki fogom mutatni, hogy milyen óriási károkat szenvedünk csak egy évben is az által, hogy a főváros indolencziája következtében húspároló kemenczét mindeddig fel nem állítottak. (Halljuk! Halljuk!) A dolog úgy áll, hogy daczára annak, hogy az általunk, gazdák által levágásra: eladott szarvasma,rhát négy állatorvos vizsgálja meg a míg vágásra kerül, mert megvizsgálja egy állatorvos a mikor otthon bewaggonirozzuk,megvizsgálja egy másik állatorvos, a-midőn Budapesten ki waggonirozzuk, megvizsgálja eg3 T harmadik állatorvos, a mikor a vásártér területére lép ós megvizsgálja egy negyedik állatorvos, n midőn a. vágóhidra lép, mondom, daczára ennek a. négy állatorvosi vizsgálatnak, igen gyakran, majdnem naponként előfordul az, hogy levágva az illető szarvasmarha húsa, ember számára, élvezhetetlennek és ártalmasnak deklaráltatik. Egy ősi fővárosi szabályrendelet értelmében ekkor az történik, hogy ez az egészségtelen húsnak ítélt egyed a gyepmester kezébe kerül, a ki azt egész valóságában ós minőségében, szőröstől bőröstől megsemmisíti. Óriási kár az. a mit ezen a téren csak agy hónap alatt is szenved a gazdaközönség. Mi történik ugyanis most? Az illető mészáros kap egy elismervényt arról, hogy ezen és ezen j ószágj a megsemmisítetett. Elismervény ével megy a marhakereskedőhöz, a kitől a jószágot vette és kártérítést követel tőle. A marhakereskedő természetesen utolsó fórumként megy a szegény gazdához, a kitől a jószágot vásárolta és így a megsemmisített húst teljes értékében a gazdának kell megtérítenie. Külföldön nem így van ez. t. ház. Ott, a hol fel vannak állítva a pároló kemenczók, ugyan szintén előfordul, tüdőgümőkór, illetőleg sertésnél trichinozis esetében az állatok megsemmisítése, de egyéb esetekben az egészségtelen húst a pároló kemenczébe viszik ós ha jól tudom, 200 fokra hevítve emberi élvezetre alkalmassá teszik ós mint »minderwertiges Fleisch«-t értékesítik úgy, hogy az eredeti árnak 75°/o-át megmentik a gazda számára. A mi vágóhidunk olyan laboratóriummal dicsekedhetik, a milyennel sem a müncheni, sem a mannheimi hires vágóhidak nem dicseked. február 11-én, hétfőn. hétnek, de ez az egyszerű berendezés, a mely szakértők állítása szerint alig 15.000 forintba kerülne, nincs nálunk felállítva. Pedig, hogy áll e téren az évenkénti veszteség? Vettem magamnak fáradtságot ós adatokat szereztem az intéző köröktől e tekintetben. "A vágóhíd igazgatóságától és a szakértőktől nyert adatok szerint (Hallj tik! Halljuk!) az évenként vágott sertésekből 3000, az évenként vágott -összes nagymarhából pedig 150 darab deklaráltatik egészségtelennek. Az igazgatóság ós az ott jelenlévő szakértők becslése szerint, az így megsemmisített húsértók a sertéseknél 300.000, a nagymarhánál pedig 36.000 koronát tesz ki. Ezen 336.000 koronából 25°/o-ot leütvén, annak 75°/o-át tudnók évenként megmenteni. S daczára ennek, ma sincsenek ezek a kemenczók felállítva.. Azt hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr akár ezen nemzetgazdasági veszteségeket véve fontolóra, akár közegészségügyi szempontból, feltétlenül kötelezhetné a. fővárost ezen indolencziáján megtörő műnek felállítására. Ha pedig ez ezen az úton nem menne, — tudom, hogy tervbe van véve, mert említették előttem, de azt hiszem, nem létesül. — akkor kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy esetleg saját tárczája keretébe szíveskedjék azt a csekéh 7 30.000 koronát felvenni. De még ezt sem követeli a közönség, hanem csak azt kéri, hogy lehetőleg méltóztassék előlegezni ezt az összeget, a mely e pároló kemenczenek felállítására szükséges, hisz a mészárosok és kereskedők nagy része örömest hajlandó mindaddig minden levágandó jószág után 20—40 fillért'fizetni, a mig a földmívelésügyi miniszter úrnak tárczája részéről az előlegezett összeg meg nem térül. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez igen praktikus ós megszívlelendő körülmény ós a legmelegebben merem ajánlani az igen tisztelt miniszter úrnak kegyes pártfogásába. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérve már most a vizszabályozás kérdésére, az itt felmerült ós a gazclaközönsógre ólomsulykónt nehezedő terhek enyhítésére volna néhány megjegyzésem ós kérésem az igen tisztelt miniszter úrhoz. Az 1884 : XIV. törvényczikk 3. §-a következő rendelkezéseket foglalja magában: í>Felhatalmaztatik a közmunka ós a közlekedésügyi miniszter arra is, hogy mindazon esetekben, midőn a műszaki ártórfejlesztós alapján ugyanazon terület több társulat árterébe tartozónak tűnik ki, ezen közös árterületet az érdekelt társulatok ós a tiszavölgyi központi bizottság meghallgatása után az illető társulatok között osztja meg, illetve a társulatok közöttihatárvonalatállapítsa