Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-657

6S7. országos ülés 15)01. február 11-én, hétfőn. 143 meg.« A törvény emez intézkedésének kétségtelenül a,z az intencziója lehetett, — ós az is, — hogy egy és ugyanazon területet óvja meg attól, hogy több szabályozási társulathoz való járulással nagy terhet viseljen, és hogy lehetőleg minden föld egy társulathoz tartozzék. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mit tapasztalunk mégis? Tapasztaljuk azt. hogy van ebben az országban sok ós sok ezer hold, a mely nemcsak egy, nern is két, hanem három, sőt négy társulathoz is tartozik és fizet. Ez egy olyan súlyos körülmény ós a gazdák által eddig mindig hallgatólagosan tűrt olyan teher, a melyen feltétlenül kell, hogy segítve legyen, (Úgy van! jobbfelől.) E téren a legeklatánsabb példa lesz talán, ha, a »Hortobágy-berettyő vidéki belvizeket* szabályozó társulat állapotára hivatkozom, a melynek, mellesleg megjegyezve, újabb időben elnöke lehetni vagyok szerencsés. (Éljenzés jobbfelől.) E társulatnak egyetlenegy hold oly árterülete sincs, a mely tisztán az ő saját árterülete volna. Négy árterület területén fekszik ez, nóvszerint a berettyó-kőrösi területen; az ivánfeny ér-mester szállási területet szabályozó társulat területén; az alsószabolcsi társulat területén és a közép-tiszai társulat területén. Micsoda, anomália áll már most elő ? Az, hogy mindazon földek, a melyek ezen hortobágyberettyó vidéki vizszabályozó társulat árterébe vannak bevonva, nemcsak két, hanem három társulathoz fizetik a kincstári adókat jóval meghaladó hányadot. (Igaz' Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez oly körülmény, a melyen való segítés, azt hiszem, mindenesetre üdvös és a gazdákra nézve kívánatos volna. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az általam czitált törvényczikknek 5. §-át igen sokan úgy szeretik magyarázni, hogy. igaz ugyan, bog)- azon törvénynek az az intencziója-, hogy egy ós ugyanazon föld csak egy társulathoz fizessen, — mert a törvény ezt a kifejezést használja, hogy »társulat*, tehát sem az »ármentesítő társulat*, sem a »bervizszabályoző társulat* kifejezést, hanem csak tisztán a »társulat« szót, — de ez tisztán az ármentesítő társulatokra vonatkozik. Ámde, a törvény intencziója akkor nem megy teljesedésbe, ha ezen felfogás szerint két ós három belvíz szabályozó társulathoz is fizetteti egy és ugyanazon területet, mert már egy belvíz szabályozó társulatnak költsége, hozzájárulási hányada is nmgasabb lehet, mint bármely más ármentesítő társulaté; tehát pláne ha, két, vagy három belviz szabályozó társulathoz fizet, akkor a törvény azon intencziója, hogy lehetőleg kevés terhet .nyomjunk a szabályozásból kifolyólag egy • és ugyanazon hold földre, ópenséggel nem teljesíttetik, mert, akkor már .mindenesetre magasabb hányadot fizet az a föld, ha két-három belvizszabályozó társulathoz fizet, mint hogyha csak egy társulathoz kell fizetnie. (Mozgás a szélső haloldalon.) Itt az ideje, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen mizériákon végre segítve legyen, és ezen kérdést mint igen fontos kérdést, a melynek szanálásával az igen tisztelt miniszter úr a különben is nehéz körülménvek között küzködő gazdák vállairól nagy terhet vesz le, a legmelegebben ajánlom az igen tisztelt miniszter úr kegyes pártfogásába. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A midőn újabb időben az agrarizmus és merkantilizmus j elszavalnak hangoztatása mind élénkebbé lesz: képviselői kötelességet vélek teljesíteni, a, midőn kinyilvánítom, hogy tiszta meggyőződésem szerint a három nagy közgazdasági faktor: a földmívelós, ipar és kereskedelem üdvösen csak úgy működhetik, működése jótékony hatással csa,k úgy lehet, ha azok egymást támogatva s egymással karöltve működnek. (Úgy van-! Úgy van! jobbfelől.) Én azon mozgalomban, a mely e jelszavak hangoztatásával a mai napig is már annyira, előtérbe lépett, semmi veszedelmet nem látok, az agrarizmus ós merkantilizmus harczát meg épen nem látom benne. Örömmel tapasztalom, hogy a míg az egyik rész nehéz napokat él ós érezve a, súlyos gazdasági viszonyokat, társul, szövetkezeteket alakít, fontos kérdéseit gyűlésein megvitatja, szóval eleven, lüktető életet él a nehéz körülmények között és nem bánt senkit: addig, ezzel szemben, a kereskedelemnek nemcsak támadását nem tapasztalom, hanem a, kereskedelemnek említett magatartásában a földmívelós iránt egy kis túrfélénksóget és érzékenységet tapasztalok, pedig a földmívelós a kereskedelemnek kárára sohasem lehet, már földhöz ragadt, kevéssé agilis jellegénél fogva, sem, de azért sem, mert a kereskedelem, a, mint tudjuk, törvények ós minden néven nevezendő szabályrendeletek által rendezve van, míg mi föklmívelők e tekintetben mintegy szana-széjjel .élünk és ezen törvény által való rendezettségének nem árthatunk, a mi különben nem is kívánatos; míg, valljuk be az igazat, a kereskedelem igenis lehet kárára földmívelósünknek, sőt mai nap is kárára van. mert senki abból a meggyőződésemből engem ki nem forgat, hogy a fedezet nélküli papirbúzával való játék feltétlenül káros a gazdaközönségre nézve. Ezer és ezer érvet hoztak fél ez ellen és e mellett. Én azonban csupán egy jelenségre hivatkozom, hogy ezen meggyőződésemet indokoljam. (Halljuk! Halijai!) Tudjuk, hogy Ber-