Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-651

s fial. országos illés 1901. február 4-én, hétfőn. kereskedelmi politikával szükségszerűieg együtt járnak; de tudatában a mi erőink gyengeségének képtelenség volna, hogy mi az egész Európa kereskedelmi politikájával szembe állani merészkedjünk. Ezt megteheti egy Anglia, a maga nagy erejének és erőforrásainak tudatában, de nekünk szükségszerűleg az általános európai vám- és kereskedelmi politikai irányzatokhoz kell alkalmazkodnunk. És ha. a f'ranczia, ha a német mezőgazdaság, a melynek helyzete sokkalta kedvezőbb, tőkebősége nagyobb, kultúrája fejlettebb, mint a mienk, igényli a védvámot, szüksége van reá, akkor egész nyugodt lélekkel jelenthetem ki, hogy a magyar mezőgazdaság, a mely már ma is válságok között sínylődik, az itt előadottak nyomán agrárvámok nélkül semmi körülmények között meg nem élhet. (Elén/: helyeslés a szélső baloldalon.) Épen azért, én nyilt és határozott választ kérek úgy a t. földművelésügyi miniszter úrtól, (Halljuk! Halljuk!) mint az egész kormánytól, hogy ezeknek a fenyegető veszélyeknek tudatában el van-e tökélve arra, hogy a mennyiben a közös vámterületi alap a mi akaratunk ellenére is fenn fog tartatni, annak keretében a magyar mezőgazdaság érdekei szükség esetén védvámokkal is meg fognak óvatni. (Eléül; helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben a kérdésben t. ház, nem szabad magunkat jelszavakkal vezettetnünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ebben a. kérdésben a magyar parlament összes tényezői milyen egyöntetűen gondolkoznak, arra nézve legyen szabad a parlament egyes kiváló férfiainak pártkülönbség nélkül való nyilatkozatait a ház szives figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljak!) Kossuth Ferencz, t. pártelnököm, pedig ezt a. pártot azt hiszem egyáltalában nem lehet reakczionárius tendencziákkal vádolni, mert a szabadelvűség mellett igen válságos pontokon kitartott — nyiltan bejelentette a ház tegnapelőtti ülésében, hogy ő a .maga részéről a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződések keretében a mezőgazdaság terményei, számára az agrárvámokat feltétlenül követeli. Komjáthy Béla t. képviselőtársam, — a kit én nem tudom, hogy mily okból és mily ezímen, egyes lapok merkantilistának szeretnek feltüntetni — meg fogja, engedni, hogy én egy beszédére hivatkozzam, a. melyet, gondolom, két évvel ezelőtt tartott, s a melyben a. fölclmívelósügyi miniszter urat ekként aposztrofálta (olvassa) : »Lesz-e ereje, van-e akarata a t. földművelésügyi miniszter úrnak, mert ha van akarata, erőt a nemzet osztatlan támogatása fog adni. hogy vámpolitikájában azt az irányt erősítse meg, hogy a nyersterményeket még védvámokkal is a magyar haza számára biztosítsuk, mert ez a nemzet élni akar.« De a néppárt is ezt az álláspontot foglalta el. Hivatkozom annak programmjára is, a melyben feltétlenül kijelentette, hogy ö a közös vámterület alapján akar ugyan megélni . . . (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A programm jában benne van. Ha kívánják, előkeresem. De azt is kijelentette, hogy a mezőgazdaság terményeit védvámokkal óvni akarja. És most, t. képviselőház, átmegyek a túloldalra. A voh nemzeti párt abban a programúiban, a melyet gróf Apponyi Albert 1881-ben szerkesztett és a. melyet a nemzeti párt akkori előkelőségei egytől-egyig aláírtak, s a melyet Grünwald Béla akkor itt a. ház szine előtt készített, egyebek közt kijelentette, hogy ő a magyar mezőgazdaság érdekeinek megvédésére az agrárvámokat határozottan követéli. Egy későbbi programmjukban kijelenti a,zt is a volt nemzeti párt, hogy Magyarország önálló közgazdasági egyéniségének érdekeit első helyre teszi, s a berendezkedés mikéntjét csak a> másodikra, vagyis a. vámterületi kérdésből politikai dogmát nem csinál és ahhoz csak addig ragaszkodik, a míg a magyar földművelés érdekei annak keretében megvódhetők. De hivatkozom a t. szabadelvű párt egy másik árnyalatára: gróf Tisza. Istvánra, a kit bizonyára joggal a. merkantilista, irányzat egyik kiváló tekintélyének és képviselőjének tartanak, egyik brosürjében így ír. (olvassa) : »Az európai gazdaközönségen csak oly intézkedések által segíthetünk, a melyek előnyben részesítik őt a többi világrészek termelőivel szemben, a, melyek módot nyújtanak neki a= tisztességes megélhetésre a, nélkül, hogy az idegen termelés konjunktúráit javítanék és ösztönzéssel szolgálnánk annak kiérjesztésóre. Ilven eszköz csak e.o'V áll rendelkezésünkre és ez: a.z agrárius vódvámok rendszere. Ma már el kell tekinteni mindenféle elvi ós elméleti állásponttól; a tények hatalma, keresztülgázolt a szabad kereskedelmi ós a védvámi irányok tudományos diszkusszióin. A dolog egyszerűen úgy áll, hogy a, mely régi kultúrával bíró, európai állam mezőgazdaságát rombadőlni ós földmívelő lakosságát elzülleni hagyni nem akarja, annak azt szemben a, világversenynyel védvámban kell részesítenie.* Kubik Béla: Majd megczáfolja őmaga! Mezőssy Béla : Nem czáfolja meg ! De hogy egész közeli példára, hivatkozzam, a múlt hót folyamán Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter úr kijelentette, hogy nekünk foltét-