Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-651

fiftl. országos ülés 1901. február 4-én, hétfőn. 7 a Keletnek minden korlátnélküli versenye, a szerb és a román búza, az olasz bor, az orosz konkurrenczia, szóval összes vám- és kereskedelmi szerződéseink keretéből a magyar mezőgazdaság érdekei eltiporva, megsemmisülve kerülnek ki. (Igaz! Úgy vm! a szélső baloldalon.) Ezért a politikáért a közösügyes alkotásokat, az 1867 : XII. törvónyezikket okolni ós ezt egyszerűen politikai teherként arra* áthárítani nem lehet. Ezért a felelősséget viseli a szabadelvű párt, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) viselik azok az államférfiak, a kik ezt a szerencsétlen kiegyezési alkut évtizedeken át fentartották ós a kik okozták azt, hogy a magyar mezőgazdaság a legválságosabb helyzetbe jutott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyen szabad ezen kérdésnek kapcsán egy érdekes adatra hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a • közelmúltban is. a mióta pedig egy új kormány uralkodik, hogyan kezelték a magyar mezőgazdaság érdekeit, hivatkozom a quóta felemelés történetére. Nem fogok a quóta felemelés történetével most részletesebben foglalkozni. Tudom, hogy az sokakra nézve unalmas és kényes, csakis egy kérdést akarok itten niegkoczkáztatni. A t. miniszter úr nagyon jól tudja., hogy az osztrák szerződő fél a vániszövetség és a quóta között mindig bizonyos junktimot állított fel. Nevezetesen úgy volt felállítva ^ a tétel, hogy a vániszövetség keretében előirt előnyökért vagy a. quótánál kapjuk meg a rekompenzácziöt. vagy viszont, a quótánál tett ellenszolgáltatásért meg kell fizetnünk a megfelelő ellenértéket a vámtarifa keretében. Még 1878-ban, a mikor ez az első kérdés és a junktim első izben felállíttatott, egyes osztrák szónokok az osztrák parlamentben azt követelték, hogy a magyar quóta emeltessék fel. És ekkor jellemző, — ha jól emlékszem — maga. az akkori osztrák kereskedelmi miniszter, báró Clíhimeczky és dr. Pecz felállottak és azt mondották, hogy a, magyar quóta felemelése a legnagyobb igazságtalanság lenne. Igazságtalanság lenne pedig azért, mert a felemelt ipari vámtételek alakjában Magyarország már úgy is adót fizet az osztrák iparos közönségnek, tehát szükséges, hogy azért őt valamivel Ausztria rekompenzálja, Nyíltan kimondották akkor az osztrák parlamentben, hogy felemelt quótát és ipari védvámokat a magyar adózó közönség nem fizethet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nos, hogy állunk a, mostani politikával ? A t. többség elfogadta, akczeptálta azt a politikát, a mely az ipari védvámokat újabb változtatás nélkül meghagyta és a mellett nyakunkba akasztotta a felemelt quóta súlyát is. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezt a közgazdasági politikát nézetem szerint tovább folytatni nem lehet. Ha azt követelik tőlünk, hogy évtizedeken át fizessünk az osztrák ipar számára egy védvámot csak azért, hogy a meggazdagodott, milliónárius bécsi és brünni gyárosok még jobban meggazdagodhassanak ; lm azt követelik tőlünk, hogy a felemelt quóta arányában nagyobi) öszszeggel járuljunk a monarchia érdekeinek viseléséhez, akkor elengedhetetlen követelmény, hogy ennek a Ivét tételnek ellenértéke fejében addig, a. migaközös vámterület alapján állunk, a magyar mezőgazdaság számára. biztosítta,ssék a kizárólagos osztrák fogya,sztási piacz. (Úgy van! Ugy van,! a szélső baloldalon.) Felemelt quótát, felemelt véd vámokkal máskép nem fizethetünk, csak akkor, ha. a. közös vámterület a. mi terményeinket is óvja. Ez is kevés, de mégis valami. A múlt napokban Polónyi (íéza t. képviselőtársam hivatkozott gróf Bülovv, a jelenlegi német birodalmi kanczellár azon kijelentéseire, melyek szerint a bekövetkezendő vám- és kereskedelmi szerződések megkötésénél a német mezőgazdasági terményeket h;itályosal>b védelemben fogja részesíteni. A. franczia. földmívelésügyi miniszter, ellensúlyozandó azokat a törekvéseket, melyek ott Francziaországban az agrárius törekvések leplébe voltak bujtatva és köztársaságellenesek voltak, kijelentette, hogy a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződésnél a mezőgazdasági érdekek kell, hogv elsősorban domináljanak. Mit jelent ez, t. képviselőház? Ez azt jelenti, hogy úgy a német, mint a. franczia. kormány el van határozva arra, hogy a maga mezőgazdaságát szükség esetén prohibitiv védvámokkal is meg fogja_ védeni a külföldi versenynyel szemben. Mi lesz ennek a kihatása mi reánk? Az, hogy mezőgazdasági terményeink azokat a piaezokat szüksógszerűleg elveszítik (Ugy van! a szélső baloldalon.) és hogy ezenfelül még mind az a tengerentúli, vagy esetleg Keletről jövő versen)', a mely Franczia országból vagy Németországból kiszorult, szüksógszerűleg az osztrák fogyasztási piaezon fog elhelyezést keresni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez, irtózatos csapás lenne a magyar gazdaközönségre nézve, ezt így elviselni képtelenek lennénk. Ép ezért, levonom az általam előadottakból a konzequencziát. (Halljak! Halljuk!) Kijelentem, hogy én egyáltalában nem vagyok valami nagyon szerelmes az agrár vámokba és magam is tudom méltányolni azokat a nagy fontosságú eredményeket, a melyek a szabad