Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-651

6 651. országos ülés 1901. február 4-én, hétfőn. eszközökkel meg akarja védeni a magyar mezőgazdaság érdekeit; (Zaj jobbfelöl. Halljak! IIaW,/«£! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Államférfiakat, és ne közönséges sakkfigurákat, a kiket a háttérből rángatni lehet és embereket, a kik a válságos pillanatokban inkább saját személyüket, inkább saját pártjukat engedik elbukni csakhogy megmentsék hazájuk érdekeit. Es meg lehet győződve a t. túloldal arról, hogy a kik ilyen politikát mernek követni, azoknak hátvédje lenne ez az ország, és a nemzeti közvélemény erejére támaszkodva vissza lehetne verni mindenfele jogtalan követelést és mindenféle kijátszási kísérletet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy elérkezett végre valahára az ;iz időpont, hogy vagy tisztességes alkut kössenek, vagy semmilyent. Mert az eddigi alku soha sem volt alku, hanem mindig csak eladás, (igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) a melyből a magyar mezőgazdaság érdekei mindig letiporva, és semmibevéve kerültek ki. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Ez az ország nem tűrheti azt el tovább, hogy egy faji. ós nemzeti ellentétek miatt összeveszett országot egvszerűen a mi zsebeink rovására akarjanak kibékíteni. És ha a múltban sikerült a nemzeti közvéleményt akként szervezni, hogy ez a nemzet ki tudta erőszakolni a. törvényhozás másik alkatelemétől oly reformoknak keresztülvitelét, a melyek annak gondolkozás] világával homlokegyenest ellenkeztek, jogunk van erre a preczedensre támaszkodva követelnünk azt, hogy a megkötendő vám- és kereskedelmi szerződések keretében a magyar mezőgazdaság érdekei feltétlenül megóvassanak. (Élénk lady esi és a szélső baloldalon.) És hogy az, a mit a mi kizsákmányolásunkra vonatkozólag elmondottam, nem volt részemről csak közönséges ellenzéki frázis, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem a magyar közgazdasági politika, történelmére. (Halljuk! Halljuk!) 1868-ban, a mikor Deák Ferencz a vámszövetséget Ausztriával megkötötte, azt abban a hiszemben, abban a feltevésben tette, hogy nem pusztán Ausztria és Magvarország között fog létesülni a vámunió, hanem — a mint ő magát kifejezte Európa összes államai be fognak evezni a szabad kereskedelem révébe. Ez volt az a, hit. a mely Deák Ferenczet arra vezérelte, hogy a közös vámterületet megteremtse. Es be kell, hogy ismerjem, hogy aa1868-ban megkötött vámszövetségi szerződésünk a megyar mezőgazdasági érdekek kielégítése szempontjából tényleg kedvezőbb volt mint a későbbi 1878-iki ós az 1888-iki vámszerződós, még pedig kettős okból. Először is azéid^ mert a Németországgal megkötött vám- ós kereskedelmi szerződés keretében olyan alacsony vámtótelek voltak, a rnebyek biztosították a mi mezőgazdasági terményeink számára a német piaczot. Ellenben a vódvámos politikai irány ekkor még nem érvényesült úgy, hogy az akkori osztrák kereskedelmi miniszter Plener és az ő előadója Winterstein által követett idei vódvámos irányzat ennek a kereskedelmi szerződésnek keretében egyáltalában nem érvényesülhetett. Igaz, hogy ezt talán nem annyira a mi államfórfiaink életrevalóságának lehetett köszönni, mint inkább azon körülménynek, hogy Európaszerte ekkor a szabad kereskedelmi irányzat uralkodott, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely a nvilt piaczok lehetőségót tűzvén ki feladatúi és czólúl, a mi állati terményeink elé mesterséges gátakat nem emelt. Ezt a történelmi hűség kedvéért, konstatálnom kell. A végzetes hiba, nézetem, szerint, csak 1878-ban következett be. Bekövetkezett pedig az által, hogy az alatt a rövid tiz évi időszak alatt Európa világkereskedelmi, politikája rendkívüli nagy mértékben megváltozott. Bismark a vaskanczellár, inaugurálta a német vódvámos politikát. Nagy államférfiaink — nem tudom — nem akarták vagy nem mertek észrevenni ezt az óriási fordulatot ós így törtónt, hogy a, magyar mezőgazdaság érdekei ennek a vám- ós kereskedelmi szerződésnek a keretében teljesen és tökéletesen mindenfele védelem nélkül hagyattak. Akkor a helyzet így alakúit. Az osztrák nagyiparosok agitácziója ós szervezése következtében, ennek a szerződésnek a keretében, a velünk szerződő osztrák államfél kivívta azt az eredményt, hogy egyes vámtételek, így például a pamut fonál 50°/o, a gyapjú szövetek 100%, egyáltalában a textil ipar termékei 50—300°/o-ig terjedő vámemelésben részesültek úgy, hogy ezeknek a czikkeknek a termelői valóságos monopóliumot élveztek (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ós élveznek is azóta a mi zsebeink, a fogva sztóközönsóg rovására, a nélkül, hogy mezőgazdasági terményeink hatályosabb ós jobb védelemben részesülnének. (Elénk helyeslés a szélső baloldalam!) Ennek azután kettős következése lett. A német, illetőleg az osztrákmagyar közös vámterület prohibitiv vámjainak ellensúlyozásakópen elveszítettük addigi piaczainkat, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de másrészt egy adót is fizettünk önkéntelenül az osztrák iparosok érdekeinek támogatására a nélkül, hogy a magyar mezőgazdasági terménvek számára biztosítva lett volna ennek a fogyasztási területnek a kizárólagossága. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldálím.) így- szakadt reánk