Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-651
4 661. országos ülés 1901 a mi közgazdasági viszonyaink kétségtelenül nem szenvednének oly szomorú viszonyok között, mint a milyenek között ma sínylődünk. Azt hiszem, t, ház, hogy a magyar parlamentben nem szabadna nézeteltérésnek és különbségnek lenni abban a tekintetben, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt meg kell ragadni, hogy a magyar gazdatársadalmat lehetőleg megerősítsük és jobb helyzetbe hozzuk. Én azt hiszem, hogy a túloldal közt és mi közöttünk a tekintetben sem szabadna elválasztó határvonalnak lenni, hogy azt az érdekellentétet, mely egyrészt a magj-ar gazdaközönsóg, másrészt a magyar munkásosztály között tényleg fenforogni látszik, minden rendelkezésünkre álló eszközzel kiegyenlítem, töre^ kedjünk, hogy így .a huza-vonák és villongások helyett, melyek mindkét társadalmi osztálynak csak kárára vannak, az eg} r üvé tartozandóság érzete verjen gyökeret a magyar munkás és a magyar gazda szivében. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) ; Beismerem, t. ház, hogy ezen a téren a t. miniszter úr előrehaladni törekszik; beismerem, hogy az ő intencziója alapján a magyar törvényhozás a magyar mezőgazdasági munkások érdekében az utolsó években tényleg annyit tett, a mennyit évtizedek folyamán soha.. És éjjen ezért, hogyha ennek a. parlamentnek jóakaratú törekvései át fogják hatni az egész magyar gazdatársadalmat és a munkásosztály legszélesebb rétegeit, akkor daczára az izgatók mindenféle rosszakaratú ráfogásának, ennek más eredménye nem lehet, mint a magyar munkásosztály anyagi jólétének előhaladása. Ámde nem elegendő az, t. ház, hogy ily egyoldalú intézkedésekkel védjük meg, egyrészt a magyai' munkásosztályt, másrészt a magyar gazdatársadalom érdekét, mert az én nézetem szerint megelégedett munkásosztályt csak akkor tudunk teremteni, ha maga a gazdaközönség is megelégedett lesz. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek pedig egyedüli hathatós eszköze a jó közgazdasági politika. És ezen a téren, t. miniszter úr, változást abszolúte, semmit sem látunk. • A t. miniszter úr közgazdasági politikája épen olyan, mint volt az elődjéé. Nem túlzás, t. ház, midőn kijelentem, hogy a, magyar állam, a magyar gazdatársadalom megerősödése, jobb helyzetbe való hozatala érdekében alkotmányos kormányzatunk három évtizede alatt úgyszólván semmit sem tett, sőt ellenkezőleg, maga az államhatalom is növelvén azokat a terheket, a -melyek a gazdatársadalom vállaira hárulnak, azt szükségszerűleg nehezebb helyzetbe hozta. Pedig a magyar állam február 4-én, hétfőn. gerincze a magyar gazdatársadalom, és ha ez az osztály válságokba jut és minden kímélet ós tekintet nélkül a megsemmisülés örvénye felé engedjük sodortatni, akkor az szükségszerűleg magának a magyar államnak végbukását fogja jelenteni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Mert politikailag csak az a nép lehet erős, a rnefy anyagilag biztos pilléreken nyugszik. Egy eladósodott, a létfentartás küzdelmeivel gyötrődő nép semmiféle hatalmi nyomásnak nem fog tudni ellenállani. Ily fontos és mélyreható nagy állami érdek az, a mely a magyar gazdaközönség jólétéhez fűződik. Éjjen azért csak elszomorodva lehet nézni azt a bűnös könnyelműséggel űzött közgazdasági politikát, a mely a magyar gazdatársadalom részéről felhangzott panaszokat soha fig} 7 elembe nem veszi, soha elbírálás tárgyává nem teszi. Hiszen történelmi tény, hogy ez az ország évszázadokon át arra a szerepre volt kárhoztatva., hogy egy idegen államnak éléskamrája legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Ugy, de ezt a czélt egy idegen állam államfórfiai czóltuclatosan és a nemzet elszegényedését tűzve ki czólúl szemük elé, akarták megvalósítani. Nem sokkal kétség!) eej több-e most a helyzet, midőn ugyanezt az eredményt alkotmányos jelmezbe burkoltan saját államférfi aink valósítják meg, (Igaz! Ugy van!) öntudatosan vagy öntudatlanul, de tényleg azt teszik, midőn hozzájárulnak egy oly közgazdasági politikának követéséhez, a mely idegen érdekek szolgálatában áll és a magyar mezőgazdaság érdekeit soha meg nem védelmezte. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Volt-e egyetlen egy eset, midőn egy magyar kormány megbukott volna azért, mert a magyar mezőgazdasági érdekek megvédéséhez rendíthetlenűl ragaszkodott? Kormányok mentek különböző okokból, legtöbbje megbukott azért, mert olyan követelések keresztülviteléhez adta oda magát eszközül, a melyekkel szemben a nemzeti közvélemény mint egy test állott fel, ós ilyenkor az illető kormányt a nemzeti harag kiengeszteléséül egyszerűen odadobták. Egy-két kormányférfiú — nem kormány — megbukott azért, mert válságos pillanatokban úgy érzett, a hogy meggyőződése diktálta, s nem úgy, a hogy a hatalom parancsolta; de nem volt reá eset a magyar parlamentben a magyar alkotmáryosságnak három évtizede alatt, hogy egy kormány megbukott volna azért, mert azt mondta volna, hogy a magyar mezőgazdaság érdeke ezt így követeli, én ehhez ragaszkodom, ez az ón paizsom, vagy ezzel jövök vissza vagy ezen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a hangot a szabadelvű párt kormányai nem ismerték sem a velünk szövetségben élő
