Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

y4 ^ä'- országos ülés 1901. január 17-én, csütörtökön. szomorú jelenség és sokszor elmenne az ember kedve, ha arra tekintene . . . . Pichler Győző: De hiszen innen is helyeselünk! (Igaz! Úgy van.'a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . hogy onnan mindig csak gáncsot, kifogást, kisebbítést lát. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Arra, hogy önök ezt kedvetlenül fogadják, az önök dolga, arra elkészülve nem voltam. (Hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Pichler Győző: Sőt ellenkezőleg, örülünk neki! Lukáts Gyula: Nem értett meg bennünket! Pichler Győző : Mi is helyeselünk ! Épen a. miniszterelnök úr panaszkodhatik legkevésbbé! Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy helyeslik, hogy kisebbítik. Ha nem jól értettem, akkor elejtem az észrevételt, de ne méltóztatott volna közbeszólásokkal ezt a félreértést • előidézni. A betegápolási törvény (Halljak! Halljuk!) abba a helyzetbe hozta a magyar kormányt, hog}

T erre a czélra 2,200.000 koronát fordíthat és így nem kevesebb mint 7—8000 gyermeknek évenkénti megmentéséről van szó. Most én arra, a gondolatra jöttem, hogy ezt a 2,200.000 koronát bent hag'yom a költségvetésben ; hanem mintán azokkal az eszközökkel, a melyek rendelkezésünkre állanak, még többet is lehet csinálni, én legközelebb leszek szerencsés törvényjavaslatot előterjeszteniaziránt, hogy állíttassák fel Budapesten egy nagyszabású állami lelenczintézet, (Általános, élénk tetszés és helyeslés.) azonkívül az ország különböző részeiben állíttassák még fel legalább hat ilyen lelenczház. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezen állami intézeteknek a megteremtésével, ugyanavval az összeggel sokkal többet fogunk csinálni, mint a mit csináltunk eddig. Vannak alapok a minisztérium kezelése alatt; egy alap a múlt századból származik még, Sándor Istvántól, egy kiváló ritka emberbaráttól. Ez a lelenczalap 1,073.146 korona, (Halljuk! Halljuk!) egy másik alap is van, a fogházi és tolonczházi alap 1,586.300 korona. Ez a Sándor-féle alap ós toloncz-alap együtt 2,685.ü'56 korona vagyonnal bir. Ezt a két alapot akarom arra felhasználni, hogy ezen intézeteket megcsináljuk.' Ezeket az intézeteket evvel a költséggel föl lehet állítani úgy, hogy ha hozzávesszük azt, a mire a törvényhozástól felhatalmazást akarok kérni, hogy t. i. azt az összeget, a mi a betegápolási alap feleslegének az 1898-ik évi.*kivetéséből megmaradt, azt az 1.600.000 forintot hasonlólag arra a czélra fordíthatom, úgy azon helyzetben vagyok, hogy a törvényhozástól felhatalmazást kérhetek budapesti fő- ós több országos lelencz-intézet felállítására a budgetnek minden megterhelése nélkül. (Általános, élénk helyeslés.) Ezekkel számoltam be egészen röviden gróf Zichy János úrnak, a ki avval a peremptorius állítással vádolt, hogy a közegészségügy terén nem törtónt semmi és az állategészségügy terén teszünk, de a közegészségügy terén nem teszünk semmit. Én vagyok az első, a ki az ón t. barátomnak, a földmívelósügyi miniszternek nagy érdemeit az állategészségügy szervezése, fejlesztése és rendszeresítése körűi hirdetem, de egy dologban maradtam csak el tőle, abban, hogy nem államosíthattuk még a közegészségügyet, a mint a törvényhozás államosította az állategészségügyet. De arra is rákerűi a sor. De a belügyminisztérium igyekezett megtenni a kötelességét, az egészségügy terén a rendelkezésre álló eszközök keretében és ezek a nagyon is körültekintő és érdemleges intézkedések meg fogják a maguk gyümölcseit teremni, és javítják állapotainkat, a mint hogy a halandóságnak kilencz esztendő óta való progresszív leszállása szintén nem magától termett, hanem azon intézkedések eredménye, a melyeket a közegészségügy terén elődeim tettek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát a mikor a t. képviselő úr ilyenekre alapítja a maga Ítéletét én igen nyugodtan fogadom azt a magam részéről Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és engem az nem alterál, mert alaptalan. Csak arra kérem, hogy máskor szíveskedjék jobban utánanézni, hogy mi az, a mire egy ilyen konklúziót alapítani méltóztatik. Azért én meglehetős egykedvűséggel veszem ezek után azt a bizonyos gúnynyal oda dobott vádját, vagy megjegyzését, hogy a miniszterelnök múlt ós jövő között áll. Ez kedvetlenséget okoz a t. képviselő úrnak. Méltóztassék ezt csak én rám hagyni. (Tetszés és derültség a jobboldalon.) Ha eddig eltaláltam valahogy az utat a múlt és a jövő között, valahogy majd csak eligazodom ezután is. (Élénk tetszés jobb felől.) Nem is tartom valami nagy felfedezésnek azt, hogy a t. képviselő úr azt találja, hogy a múlt és a jövő között állok, (Élénk tetszés és derültség a jvbboldalon és a középen.) hát mindenki ott áll, a ki általában állani akar. Se múlton, .se jövőn nem lehet állást foglalni. A ki hátranéz, úgy akar menni, va.gy a levegőbe a csillagokba néz: az elbotlik. (Élénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Hát én először is arra az alapra nézek, a melyen állok: az-én politikám alapján, ez az én jelenem. Ezt az alapot és ezt a jelent működé-