Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. országos ülés 1901. január 17-én, csütörtökön. m sernre megkonstruáltam, jó erős alapfalakkal", árkokkal, erődítésekkel körülvettem. Ez az erősség az a programm, a melylyel ide álltam. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ebben a programúiban, az én eljárásom szellemében egyesítettem azokat, a kik a múltban eddig nem értettek egyet a jövő feladataiban és a jövő czéljaiban, és ebben a programmomban a múlt megszűnt, ebben a jelen és jövő ól és ebben találom védelmemet önök ellen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: És Falk Miksa ellen

! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Most már nem is valami jóizlésű dolog beszélni arról, a mi teljes loyalítással, teljes korrektséggel meg lett magyarázva. Saját intenczióinak legjobb és egyedüli illetékes hű interpres-e az. a ki nyilatkozott, nem ön, t. képviselő úr. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, hogy a t. képviselő urak persze nem szeretik, hogy a dolog így végződött, azt értem. (Élénk tetszés jobb felöl.) Hiszen minduntalan felhánytorgatják, minduntalan piszkálják. Nohát, ha önöknek ebben kedvük telik, tegyék, de nem fogják azt az eredményt elérni, a mit szeretnének, már unalmas az. (Hosszantartó, zajos tetszés és helyeslés a, jobboldalon és a középen.) Mi egyesültünk ezen az alapon, egyesültünk ebben a munkában, hogy egybeforrva* dolgozzunk a jelen teendőinek és feladatainak és a jövő ezéljainak, biztosításában liberális alapon, az én programmom értelmében. E mellett maradunk. Az élet mestere a múlt tapasztalataiban, tanúságaiban. Nem felejtem, abba nem akarunk visszamenni: a jövőnek olvan fejődósét, a mely az ország érdekeinek leginkább megfelel — és erre törekszünk, ennek a, jelennek alapján fogjuk a leghamarább és legbiztossabban az ország" számára, megszerezni és biztosítani. (Zajos helyeslés, tetszés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ezek után, t. képviselőház, körülbelül reflektáltam mindenre, a mi ebben a vitában érdemleges, csak egyre kell még kitérnem, — ha az idő nem szorítana, bővebben, tenném, — (Halljuk! Halljuk!) a mi a vitának egyik kardinális pontját képezte, tudniillik a parlamenti reform kérdésőre. Mielőtt erre rátérnék, Visontai Soma képviselő úrral szemben tartozom önmagamnak, hogy mai polémiájára visszatérve, csak két megjegyzést tegyek. Az egyik az, a mikor azt mondja, hogy ón idegenkedtem attól, hogy ez a kérdés idejön. Hát kérem, ez félreértés. Anynyira nem idegenkedtem attól, hogy ez idejöjjön, hogy még azoknak a t. túloldali barátaimnak is, a, kik azt mondták, hogy ők a. parlamenti reform kérdését még ebben az országgyűlésben meg akarják vitatni, azt mondottam, hogy külön vitatás tárgyát, külön határozati javaslat alapján való tárgyalásnak a dolgát én meg fogom fontolni, de nem tanácsolom. Megfontoltam ós azt mondtam 'válaszul, hogy nem is óhajtom. Nem óhajtom pedig azért, mert azt gondolom, hegy czélszerü ós minden irányban kevósbbé prejudicziózus reám nézve és önökre nézve is ős a ház minden tágjára nézve is és az, ha most nem akarják megvitatni, ne külön, de a mikor erre jó alkalom lesz az apropriaezionális vita alkalmával vitassuk meg. Hát én nem idegenkedtem tőle. En azt akartam, hogy most ne beszéljünk róla,. De ha most hozták be a vitába Holló Lajos ós Visontai Soma urak: hozzászólok most. Az sem áll, a mit a t. képviselő úr most reám fog. hogy azt mondottam volna valaha, hogy az 1848-iki alkotmány tovább fejlesztése sötétbe ugrás. Sohasem mondottam. Én azt mondottam, a mikor erről beszéltem, hogy az általános szavazati jognak elfogadása képezne igenis sötétbe ugrást, a mi egészen más. (Iyaz! Uyy ran! a jobboldalon.) Az 1848-iki jogoknak odáig való fejlesztését elleneztem és ezt neveztem sötétbe való ugrásnak, de magában véve az 1848-iki jogok fejlesztését ezzel a szóval nem illettem. De majd erre még visszatérek. Azt mondja Visontai Soma t. képviselő úr, hogy két dologban én veszedelmes dolgokat mondtam a budgetbeszédemben, a melyre ő is reflektált. Az egyik a gyülekezési jog, a másik pedig, gondolom, az egyleti jog. Hát tisztázzuk, kérem, az eszméket. Én nem csak azt mondottam, a mit a t. képviselő úr felolvasott, én mást is mondottam. A t. képviselő úr azt mondotta és körülbelül úgy tűntette fel a, dolgot, mintha ón tisztán besánczoltam volna magamat a Szemere Bertalan-féle 1848-ik áprilisi rendeletének sánczai megé, a melyet ő az aradiakhoz és később a budapestiekhez intézett és úgy állítottam volna fel a kérdést ós abból merítve azt mondtam volna, hogy Magyarországon a gyülekezési jogot ez a rendelet szabályozza ós hogy azt rendelet által kell szabályozni, hogy én tehát a közjoggal és azoknak a t. barátaimnak a nézeteivel, a kik valamikor, a mikor ez a kérdés itt tárgyaltatott, ellenzéki padokon mást hirdettek, ellenkezésbe jöttem volna. Tisztázzuk a dolgot ós akkor meg fogja, t. képviselő úr látni, hogy nem így van az. Én a múltkori budgetbeszédemben a tényleges állapotot adtam elő. (Helyeslés a jobboldalon.)