Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. országos ülés 1S01. január 17-öiu csütörtökön. Síi delmet kérek, ez oly vastag igazságtalanság és az informáczió oly hiányára mutat, hogy a t. képviselő úr ily Ítéletre vagy konklúzióra nincs jogosítva. (Helyeslés « jobb- és baloldalon.) Rövid leszek. Az egészségügy mikénti állását legjobban, és első sorban illusztrálja a mortalitási arány. A mortalitás bála Istennek, nálunk daczára annak, hogy higiénikus ós közegészségügyi szempontból nem teliettünk annyit, mint kellett volna, hála Istennek évről-évre csökken. Visszamenőleg a legutóbbi tíz évre, 1892-ben a halálozási aránv volt 34-6 per mille; 1899-ben. 27-1 per mille, ez kétségtelenül jelentékeny haladásra mutat. Pichler Győző: Többen születtek! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: így látszik nincs tisztában a dologgal, a mit mondott, az pérczentetikus. Hogy ez a javulás nem magától jött, azt, gondolom, a t. képviselő urak is elhiszik. Egész serege van az intézkedéseknek, a mikről számot adhatnék. Itt van előttem, nem fogok belemenni a részletekbe, csak felsorolom, úgy a felnőttek, mint a gyermekhalálozás csökkentése a higiénikus viszonyok javallatának tulajdonítandó; a vízvezetékek, a fúrt kutak létesítése, városi csatornák, kórházak létesítése, fertőző betegségek körüli eljárás és ezen betegségek irtása:, üldözése és így az intézkedések egy egész sorozata. Fel tudnám hozni a, t. képviselő úrnak, hogy mit csináltunk mi a gyógyszertári ügyekben, a droguista ügyben, a gyógyszerárak megállapításának kérdésében, az orvosok fizetési minimuma kérdésében, a fürdőügyben, az elmebetegek számára való intézetekben, illetőleg elmebeteg helyek és házak dolgában, fertőző betegségek egy egész seregét illetőleg, a difteritisz dolgában, a szérumnak ezentúl nagyobi) mórtékben ós tökéletesebben ós nagyobb ínenynyisógbenvaló előállítása dolgában, atrachomaügyben, a pellagra-ügyben. De ezekkel nem akarom untatni a t. házat, két dolgot azonban tartozom elmondani, (Halijai,! Halljuk!) a mi világot vet arra. hogy történt-e valami. Itt van a kórházügy. Ebben a szegény országban a mi szerény eszközeink mellett azt hiszem, nem kicsinylendő eredmény, hogy a múlt esztendőben három nagyszabású kórházat nyitottunk meg Békósgyulán, Miskolczon, Székesfehérváron. Tető alatt van Beszterczebányán, Esztergomban, Losonczon. Új közkórház terveztetik Szentesen, Baján, Medgyesen, Verseczen, Sátoraljaújhelyen, Sopronban. iNyilvánossági karaktert nyert a beszterczebáuyai városi és vármegyei, a németujvári, siklósi. zirczi, rozsnyói ós selmeczbányai közkórház. Magánkórházak Alsógallán, Lőcsén, Köpcsényben Budapesten, és végül Budapesten egy másik. Ezek nem kicsinviendő dolgok. Azután itt van a bábaügy. Méltóztatnak emlékezni, hogy a múlt esztendei tárgyalások alkalmával rnilv nagv súlyt helveztem arra, hogy Magyarországon a gyermek-halandóság lehetőleg csökkentessék, amennyire csak lehet, és az egészségügynek ezen eminens része fejlesztessék és gondoztassék. Miután a ezédulás bábákat nem tudjuk nélkülözni, én a bábaintézeteken felül igyekeztem az országot minél nagyobb mértékben tanfolyamokkal ellátni, hol a régi kuruzsló asszonyok helyett kitanított és a kezelésben teljesen járatos személyzet neveltessék és képeztessék. Két ilyen tanfolyam megnyittatott Miskoíczonés Eperjesen, Segélybe bevontmik tanfolyamokat Pécsett és Kaposvárott, hasonlókat nyitottunk Xyitrán, Marosvásárhelyt ; előmunkálatok történtek Máramarosszigeten, Rimaszombaton és Temesvárt. Egy szenese ez az intézkedéseknek, és hogy az utolsót is elmondjam, a, mely talán egyike a legfontosabbaknak, a gyermekhalandóságot illetőleg, (Halljak! Halljak!) az emberanyagnak, a. magvar emberanyagnak szaporítására szüksége van a társadalomnak és a magvar államnak, s ezért különös gondozás alá vettük az elhagyott és talált gyermekek ügyét. (Elérti; helyeslés.) S azt állíthatom a t. képviselő úrral szemben, kinek pedig bő alkalma, lett volna csak egy kérdéssel is erről tudomást szerezni, hogy nem történt Magyarországon 1.00 esztendő óta annyi, - nem magamat dicsérem, hanem azt a törvényhozást, mely meghozta három vagy négy évvel ezelőtt a törvényt, mely a lehetőseget megadta., az adminisztráczió pedig semmit sem mulasztott, — a mennyi törtónt a gyermekhalandóság s a- talált és elhagyott gyermekek' nevelése tértin. Ha. nem tudja a t. képviselő úr. ón megmondom, hogy ebben a. költségvetésben 2,200.000 korona van fölvóve, Lukáts Gyula; De a. kórházaktól vették el! (Mozgás a szélső baloldalon.) Pichler Győző: A. kórházi tételből átruházták. Annyival kisebb a kórházi tétel! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Hullja!;! jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy aljból vettem el. Ez is máskép áll. Ebben az országban egy különös felfogás van. Önöknek a kötelessége lenne buzdítani a- minisztert, hogy megtegyen mindent, a mit tud, és ha, az a miniszter előáll és adatokkal igazolja működését a beszámolt tevékenységéről, nem akarnak hitelt adni, kisebbíteni akarnak mindent. (Igaz! ügy van! jobbfelöl. Ellenmondások és zaj a szélső baloldalon.) Ez az önök felfogásai. Ez egy