Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. országos iilás 19Ö1. ja nár 17-BII, esütiirtökon. 79 sűrűen közbeszól nekem és annyira türelmetlenkedik, állítását még egy további dologgal is megmotiválja, és elitéi engem, mint belügyminisztert. Azt mondja, hogy nemcsak a vidéken megy a dolog rosszul, de itt benn is. Bevádol. Azt mondja, hogy volt az országban egy gyógyszertár-eset, — a melyeket én tudvalevőleg nem nagyon szeretek és nem nagyon kedvelek, de kénytelen vagyok kezelni, — a hajdúböszörményi patika esete. Ott helytelenül, a jog, törvény ós igazság ellenére járt el a miniszterelnök. No hát kérem, nekem, fájdalom, igen sok részem kijut ezekből a kellemetlen, általam sokszor nem kedvelt izű és szagú patika-esetekből. (Derültség.) Sokszor itt a házban is kell, és ha jól emlékszem, még most, a t. képviselő beszéde alatt is kellett ily ügyben kint fogadnom ; hát egyszer ezenpatikaadminisztrácziónak egy ténykedését a t. képviselő úron is hajtottam végre. Ö idejött engemet felvilágosítani, és én őt igen szivesén fogadtam, annyira szívesen, hogy azt, a kit figyelembe ajánlott, a legnagyobb előzékenységgel felírtam azzal, hogy majd figyelembe fogom venni, mert az illető ennek a képviselőháznak — régi időről szólok — egy igen érdemes volt tagjának — talán a névre is emlékszem— Ercsey Lajosnak a fia. ígértem is tehát, hogy ha törvényesen tehetem, igen szívesen fogok a dologban előzékenyen eljárni. Már most a dolog aztán lefolyt a maga törvényes, rendes, eljárásának a szabályai szerint. Vagyis hogyan? Hajdúböszörmény, illetőleg a vármegye részéről felterjesztetett valaki : a névre nem emlékszem. Azt mondja a képviselő úr, hogy valamely formahibából elütötték az illetőt. A. dolog pedig egyszerűen úgy áll, hogy az illető, a ki felterjesztetett, a szabályok szerint diszqualifikálva volt, mert volt egy másik patikája, sőt tényleg ma is van. Most erre a t. képviselő vír azt mondja: mégis neki kellett volna adni, mert a törvény, vagy a szabály megengedi, hogy különös kivételes esetekben ez történhetik. Különös kivételes esetet azonban láttunk fenforogni és ítéltem a szabály szerint. (Helyeslés jobbfelől.) Hát így fogtam fél a dolgot. De a t. képviselő úr itt nem áll meg. Azt mondja, történt evvel a patikával még más is; történt az, hogy a megye felterjeszt egy másikat, és pedig nem azt, a kit a község ajánlott, s a minisztérium megint helybenhagyja, hát micsoda eljárás ez? Bocsánatot kérek, de nem méltóztatik ismerni a* törvényt? A törvény szerint, ilyen esetben, mint a milyen a hajdúböszörményi, a közigazgatási bizottság meghallgatja a községet, és felfér-, jesztést intéz a minisztériumhoz, a belügyminiszternek semmiféle továbbmenő intézkedési jogköre nincs. Hát mikor én respektálom a törvényt, mikor a szerint járok el, akkor nekem szemrehányást tesznek azért (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és azt mondják, hogy ez az eset mutatja, hogy a miniszter az adminisztrácziöt nem viszi úgy ós abban a szellemben, mint igérte. Pedig megfordítva áll a dolog. Én szerettem volna előzékeny lenni, de mert a törvény nem engedte, nem tehettem azt. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hát én nem teszek szemrehányást a t. képviselő úrnak azért, mert így fogta fel azt a szabályt, nem teszek szemrehányást, hogy ezt az esetet felhozta; de a, ki a szabály helytelen felfogásából ilyen konklúziót von, annak a kritikája, bocsánatot kérek, nem bír azzal a jogosultsággal, hogy oda konkludáljon, a hova a t. képviselő úr konkludált. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most itten mit akartam ezzel bebizoiryítani ? Azt, hogy bemutassam, ós mint az ón hosszas — mondhatnám nemcsak a parlamentben, hanem az adminisztráczió különböző terén lefolyt — praxisomból folyó nézetemet kimondjam, hogy az emberek általában — és kérem a t. képviselő urak s az ellenzéki t. képviselők is ettől szintén nincsenek mentesítve — rendesen a maguk közelfekvő impressziója, a maguk kívánságai, nézetei, felfogása, szerint szokták felfogni — bona fide — a dolgot és néha szubjektive ítélnek. (Helyeslés. Igaz! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) S ez aztán nemcsak egyes esetre áll ám, hanem áll másokra is. Én jogosítva vagyok azt mondani, hogy az ilyen általános kritikák, általános szólamok, általános elitélések, a míg bővebb és adatszerű bizonyítást nem nyújtanak, nézetem szerint nem ítélik el azt az eljárást, a melyet én innen hirdetek, a melyet tényleg helyesnek és keresztűlviendőnek tartok. (Elénk helyed és a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon : A szolgabirák!) Hát kérem, mindég erről van a beszéd; az a t. képviselő úr, a ki most közbeszólt, úgy látszik szintén azt kívánja, hogy beszéljek a külső közegekről. Én azt mondom, és azt mondtam mindég, hogy vállalkozom arra, — és a ki az ellenkezőjét rám akarja bizonyítani, tessék előállani vele, — hogy én minden visszaélést, minden mulasztást, minden hibát és bűnt vizsgálok, ha kell: torolok ós a visszaéléseket tűzzel-vassal irtom. (Elénk helyeslés. Igaz! Egy van! a jobboldalon.) Mutathatnék, hozhatnék fel erre bizonyítékokat a minisztérium közvetlen köréből az első naptól fogva, le végig az utolsó esetig, a. mely ide jön. (Élénk helyeslés.) Ezt, igenis, megteszem és végrehajtom a törvényt. Nem tudok soha arról, kit ér, kit nem ér; nézem az ügyet,