Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

80 fiái. országos ülés Í901. január 17-én, csütörtökön. végrehajtom a törvényt, sokszor kíméletlenül. De bocsánatot kérek, arról, hogy ezen adminisztráczió gépezetének minden orgánuma az utolsó szolgabiróig, az utolsó községi elöljáróig ebben a szellemben intézkedik vagy jáf-e el: arról felelősséget nem lehet vállalni, mikor azoknak túlnyomó része, több mint 99 százaléka nem az én orgánumon. (Helyeslés jobbfelöl.) Ellenőrzöm őket és igyekszem ott is minden irányban arra ügyelni, hogy az a szellem behatoljon. Szorítom őket, preventive is. Ha hiba van, orvoslom. Megteszem, de arra nekem konkrét esetek kellenek s a mint ilyenekkel előállanak, abban az irányban és szellemben járok el. (Helyeslés jobbfelöl.) S ne tessék a t. képviselő uraknak azt hinni, hogy az a szellem, a melyet ón itt hirdetek, a melyet képviselek, a melyet érvényesítek, izoláltan marad itt ebben a teremben, vagy az én ténykedésemnek miniszteri bürojában. Én látok ennél többet és más is látja. Én tudom, én magam érzem — ós a ki igazságos akar lenni, nem fog nekem ellentmondani, — hogy ebben az országban tudja mindenki, hogy igazságot kap. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) csak keresse a maga igazságát. (Úgy van! ügy van! Élénk helyeslés.) Minden ember tudja, hogy szabadon mozoghat, hogy senkit nem üldöznek, hogy senkit nem bántanak, hogy én törvényt, igazságot hajtok végre, hogy én előttem semmi más érdek nincsen, sem magánosoké, sem egyeseké, sem pártérdek, sem semmiféle érdek. Fel tudnám hozni a t. képviselő uraknak az eseteket, de nem teszem. Rakovszky István: Ez a baj! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen látják csak elfogulatlanul nézzék ós megtudják az illetők, s azontúl megtudják a többi körök is és mindenki és Rakovszky István képviselő úr téved, mert ez nincsen ám úgy izolálva, hanem, a mint a természetben kapillaritas átviszi a nedvességet, vagy a hővezető átviszi a hideget, a mint a. hang a maga tenorját a levegő hullámzásának átbocsájtja s átviszi a távolba, úgy átmegy ez a szellem is, az én szellemem a törvéiryessóg ós igazság szelleme mindenüvé, oda is, a hová közvetlenül az én kezem nem ér el. Erre hatok, és az az én öntudatom, hogy én Magyarország közigazgatásának javítására, a hibák, bajok ós visszaélések megelőzésére és orvoslására ezen két esztendő allatt annyit tettem, a mennyit emberi erőtől telik tenni. (Úgy van! Ugy van! Hosszantartó, élénk helyeslés a jobboldalon.) így egészen öntudatosan nézek vissza azzal a szemrehányással szemben is, a melylyel engem Mezősy Béla képviselő úr illetett. Azt mondja a képviselő úr: azt hiszi a miniszterelnök, bele dob egy-egy követ a tóba, aztán gyűrűzik a hullám, ez elég. Nem, ide vihar kell. Hát kérem, az idő, a, szükség ós a methodus választja. Nekem az a methodusom, hogy ott, a hol vihar kell, támasztok vihart, de azt is lokalizáltam De azt nem tartom, a mit a t. képviselő úr tart, hogy itt minduntalan egy általános nagy zivatar, nagy vihar kell, mert a vihar tisztit ugyan, de rombol is. És ha ón megtudom csinálni vihar nélkül s meg tudom csinálni nagy felforgatás nélkül, — és ón érzem, hogy meg tudom és meg fogom tudni csinálni — akkor én a kődobást — nem olyan ártatlan dolog ez, nem olyan könnyű munka az, — czélravezetőbbnek, jobbnak tartom, s ezt a methodust tartom helyén akkor, ha ez használ ós - elégséges. A hol vihart kell csinálni, legyen nyugodt a t. képviselő úr, meg fogom tudni csinálni azt is, a mint megcsináltam ott, és abban az irányban, hogy mentül kevesebbet romboljon, de mentül többet tisztítson. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Pichler Győző: A viharágyúk a főispánok ; azok pedig nem törődnek evvel a beszéddel. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kerek, t. ház ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő úr, hogy itt fenekestül kell felforgatni mindent. Hát én kicsit gondolkoztam azon, init forgassak hát fel fenekestől. (Derültség jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elgondoltam magam is, de ha ki nem találtam volna a képviselő úr további fejtegetéseiben, nem találtam volna meg, mert mikor néztem és vizsgáltam, hogyan érti ezt a fenekestől való felforgatást, akkor valósággal egy útvesztőbe jöttem bele. Mert t. képviselőtársam az ő különben igen szép előadásában többek között a következő tóteleket állította fel. A tisztviselők felett, úgymond, az örökös fegyelmi eljárás Dámok les-kardja lebeg, mert annak legfőbb fóruma a miniszter. Ez tehát nem helyes. Mégis mind felborítsam őket. Azután azt mondja tovább, hogy a tisztviselőknek függetleneknek kell lenniök, nem lehet azokat így függésben tartani. Azután így mégis a konklúzióban mindezért a minisztert teszi felelőssé, mindenért, a mi történik. Hát, bocsánatot kérek, ezek nem összevágó syllogizmusok, mert hogyha a tisztviselő felett a Damokles kardja lebeg és attól félve abszolúte nincs önállósága, és ez baj, azaz hogy akkor, ha fenekestől forgatom fel őket: az nem baj ? Ha a tisztviselő kell, hogy oly független legyen, mint a biró, akkor hogy legyen a miniszter érte felelős? Ezek nem egyező dolgok. Ezek oly ellentétek, a melyeket nem