Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
78 037. országos ülés 1901, január 17-én, -csütiirtökön. parlamenti reform kérdése. A többi kérdés egytől-egyig ennek a költségvetésnek, — pedig elég vaskos ós elég sok részét öleli fel az állami életnek, — az állami közigazgatási kérdéseknek ós a közigazgatási érdekeknek egyikét sem vette a maga egészében vagy csak részletében is bonczkés alá. Nem! Nem is foglalkozott az adminisztráczió kérdésével ex asse, hanem minden felszólalásnak az volt, bár egy kicsit elmosódott tenorja, hogy a miniszterelnök mint belügyminiszter nem érvényesíti azt, a mit mond, a közigazgatás javításába nem viszi bele azt, a mit hirdetett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszem, hogy örülnek, hogy szó szerint czitálok, mert hiszen önöket czitálom, hogy tüzetesen felelhessek. Épen Marjai Péter t. képviselő urat talán érdekelni fogja, mit fogok majd viszonzásul mondani. (Halljuk! Halljuk!) Hallottam ilyen kifejezéseket: »jó a miniszternek a szándéka, a törekvése tiszteletreméltó* ; - már ezt is nagy köszönettel fogadom, mert kezdetnek ez is elég, az elismerésnek a kezdete — ->>de nem elég erős a keze*. Ezt mondja az egyik képviselő. És furcsa,, ha azután gondolkodom, hogy hát miben állhat az, akkor eszembe jut, hogy például mondjuk egyik közigazgatási territóriumon egy vármegyében tapasztaltam rendellenességeket. Ezen rendellenességek folytán ón ott vizsgálatot rendeltem el. A rendelet a maga rendje és módja szerint lefolyt. Az ítélet meghozatott. És az álképviselő úr, a. ki nekem az erős kéz hiányát szememre veti, hona fide, lehet, hogy talán neki van igaza, velem szemben annak a megítélésében, hogy elég erélyesen járok-e el, más nézetben volt. Mit bizonyít ez? Én nem hozom ezt tel szemrehányásul, nem is akarok semmit sem imputálni neki, — máskor sem szokásom, — csakis argumentumnak használom, mert ez azt bizonyítja, hogy mennyire különböző lehet a felfogása két korrekt embernek ugyanazon ügyben. Az ítélet, az individuális szemüvegen át, individuális szempontokkal a felfogások különbözőségére vezet. Hát a t. képviselő urak egyik vagy másikának az egyes esetek megítélésénél egészen különböző lehet a nézete. Nekem más lehet a nézetem. Ebből támad aztán a konklúzióban az eltérés. Ha meg van engedve, hogy közbelépjen egy ily nüánsz a felfogásban önöknél, . ne tessék ennek jogosviltságát kétségbe vonni nálam. Én azért jogosult vagyok más nézeten lenni arra nézve, mit kell erős kézzel és hol nem valamit erős kézzel megfogni. Hol kell, hol nem kell és mikor nem kell, azt én ítélem meg. (Helyeslés a jobboldalon.) De megyek tovább. Egy másik képviselő úr azt mondja nekem ma, nem tud arról semmit, hogy nem pártérdekek ós nem pártszempontok szerint mennek a dolgok. Minden a szerint megy, nem a törvény, nem a jog és nem az igazság szerint adminisztrál. Azt mondj a hogy soha rosszabbul nem állottak a közbiztonsági viszonyok, mint ma. Én erről nem tudok semmit, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég rossz, ha nem tud!) az én jelentésem szerint, a hírlapok szerint, minden hivatalos ós nem hivatalos forrás szerint sem, hogy Magyarországon ez idő szerint a közvagyon ős a közbátorság viszonyai rosszabbak volnának, mint bármikor máskor, én nem tudok semmit. (Elénk helyeslés a jobból dalon. Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Adatokat, tényeket nem hallottam, (Zaj a szélső baloldalon.) csak állítást, erről az állításról pedig, mert az' puszta állítás, azt mondom, hogy nincsen bebizonyítva. •(Helyeslés jobb felöl.) Marjay Péter: Nem jelentik be a főispánnak ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő úr. — ós ezzel akarja bebizonyítani, (Zaj, Elnök csenget.) hogy neki van igaza, — ki hallott valamikor arról, hogy árvaügyeket megvizsgáltak ? No már, bocsánatot kérek, a kinek csak legkisebb fogalma, képzete és tájékozottsága van arról,, hogy" mi az adminisztráczió ebben az országban, az tudhatja, hogy az adminisztrácziónak igen nagy része az árvaügyek gondozásával foglalkozik. (Egy hang a szélső baloldalon : Az Úristen.) Itt nem arról van szó, hogy ki néz utána, nem arról, a mit méltóztatik mondani, mert akkor nem méltóztatott érteni azt, a mit a képviselő úr mondott. Én adminisztrácziómnak és időmnek egy részét magam erre az ügyre fordítom, és azoknak a vizsgálatoknak, a melyek a vármegyékben történnek, java részük erre vonatkozik. Lehet valakinek az a nézete, hogy még nincs rendben minden; úgy is van. hisz a reformja előtt állunk az árvaügyeknek is. Nem is mondom, hogy nem történt szabálytalanság, hogy nem történt hiba ós mulasztás; nem mondom, hisz hol ne volna ilyen! De azt mondani, hogy hallottak-e arról, hogy valaki az árvaügyekkel törődnék, és ezt nyomtatva: odakünn prezentálni azoknak, a kiknek itólniök kell a felett, hogy ennek a kormánynak intencziói becsületesek-e, igazak-e, komolyak-e: ilyen állítást, bocsánatot kérek, kritika gyanánt el nem fogadok. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És ha már egyszer a t. képviselő úr provokált, álljon helyt. (Halljuk! Halljuk! Mozgás a, szélső baloldalon.) A t. képviselő úr, a ki oh 7
