Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
687. országos ülés 1901, január 17-én, csiitürtö'.iöu. 77 Másodszor is kopogtatok, ugyan az az eredmény. Most bekiáltom a nevemet. Erre halk mozgás támad a szobában s néhány mäsodpercz múlva megnyílik előttem az ajtó, de báró Wenckheim Béla miniszter utamat állja és csak lassan ereszt be a nyilason oly czélból, hogy ideje legyen fülembe súgni e szavakat: »Épen jókor jöttél, csaknem kivert az öreg úr.« Mert báró Wenckheim Béla is tudatta Deák Ferenczczel, hogy nem létesítik a demokrata köröket., »A mint beléptem, báró Wenckheim Béla mögöttem az ajtót azonnal ismét bezárta . . .« és itt elmondja a többi részleteket; végre azt mondja : — Két-három perez telt el így csendben. — Az a szélcsend volt az, a mely a vihart megelőzni szokta. Elvégre az öreg úr szakítá meg a hallgatást s e kérdést intézte hozzám rideg fagyasztó hangon: — Hát te micsoda véleményben vagy? Én ártatlannak színlelvén magamat ezzel a z ellenkérdéssel feleltem : — Miféle ügyben? — Hát a demokrata: körök ügyében — dörgé az öreg úr. — Abban a véleményben vagyok, a melyben az egész minisztertanács — válaszoltam nyugodt, szelíd hangon. Most azonban kitört a vihar: — Nohát te is szép legény vagy. (Tetszés a szélső baloldalon.) Kezet foghattok egymással. Mondhatom gyönyörű alkotmányos miniszterek vagytok egytől egyig. Hát hol vettétek a törvényt, a mely feljogosít benneteket a demokrata körök tiltására ?« Ez volt a demokrata körök betiltásának az egyik részlete. Az igazság kedvéért tartozom azonban megjegyezni, hogy a, demokrata-körökre nézve mégis kibocsátott a belügyi kormány egy rendeletet. E rendelet kibocsátásánál azonban érvényesült Deák Ferencznek az a határozott kívánsága: hogyha pedig ilyen rendelet kibocsáttatik, akkor az ide vonatkozó indokok, a kormánynak ide vonatkozó felfogása, észrevételei ennek indokolásába a maguk teljességében belekerüljenek és Deák Ferencz volt az, — a mint Horváth Boldizsár beszéli, — a ki ezen rendeletnek, a mely 434. szám alatt kelt és Pest közönségéhez volt intézve, indokolását kétharmadrószben diktálta. Ebben az indokolásban világosan benne van, hogy a demokrata-köröknek szükségét pedig csak azért nem látják, mert a szabadság, testvériség és egyenlőség eszméjének megfelelő alkotmány fentartása, z— szó szerint ez van benne a miniszteri rendeletben, -— az 1867-es alapon alapúit kormánynak feladata és ennélfogva ilyen úton való agitáczióra nincs szükség. De mégis felhívja az országot és mind az érdekelt köröket arra, hogy egy újabb gyűlésben teljesen világosan és nyíltan, ne pedig alattomos utakon preczizirozzák az egyesületek czéljait, a mi azután megtörténvén, széles ez országban a demokrata-körök és ezen nemzeti körök Deák Ferencz bölcsesége folytán meg is alakultak. így járt el az akkori kormány, a mely az 1848-as jogfolytonosságot helyreállította és a mely az alkotmány-biztosíték okait is kellően megőrizte. Ezeket kívántam a belügyi költségvetés tárgyalása kapcsán felemlíteni, ós azbn óhajomat kívánom még beszédem végén kifejezni, vajha a belügyi kormányzat ezen új rendszerben és szervezetben, a melyet a t. miniszterelnök úr létesíteni akar az országban, tényleg a valódi közszabadságoknak és a valódi alkotmányos jogoknak lenne az otthona, hogy -a, magyar állani ezen kereten belül találhassa meg az ő összes állami czéljait és feladatait. A költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ut perez szünetet kérünk! Elnök csenget.) Én nagyon kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az üt percztől eltekinteni, mert az öt perczből rendesen tíz perez szokott lenni, ón pedig nem akarok úgy járni, hogy a rendes időn túl hosszú ideig tartsam vissza a t. képviselőházat. Azt hittem, hogy előbb jövök szólásra, de Visontai Soma t. képviselő úr, a ki előre háromnegyed órára jelezte beszédje idejét, ennél jóval hosszasabbanbeszélt. Különben, ha ezt tudtam volna, előbb kertem volna szót. (Halljuk! Halljuk!) Ha végigjáratom elmémben mindazokat, a miket e háromnapos vita alatt hallottam és egész objektíve veszem bírálat alá, az az impresszió keletkezik bennem, a mit most kifejezésre is hozok, hogy talán Visontai Soma kép vielső úrnak mostani felszólalását kivéve, a mely azonban tisztán polémia volt egy, az általános vita alatt elmondott beszédemre, egyetlen egy kivétellel, tudniillik a parlamenti reformot tárgyaló részlet kivételével, a többi beszéd mentül kevesebbet foglalkozott a költségvetésnek egyes kérdéseivel, és a mennyiben foglelkozott, nem a belügyivel foglalkozott, és így az általános vitába tartozott volna. Maga az az egy megfogható nagy kérdés, a mely fel lett vetve, — mert a többiben alig tudtam testet találni, pedig irtam, és nagyon szorgalmasan írtam, de teste nem volt az ellenem felhozottaknak, — az egyetlenegy nagy kérdés, a melyet meg lehet fogni, — ós az sem valé> a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalásához, — a
