Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

76 hinni és alkotmánykobzásnál egyébnek nem tekinthető, hogy az Arad városhoz intézett rendelet Magyarországon az engedéryezósirendszert és nem a teljes gyülekezési szabadságot honosította volna: meg. Ép ezért, mert minden törvényalkotás kell, hogy mindenkor megtalálja a maga alkalmas fórfiait, ós ha arról van szó, hogy törvényt alkossunk a gyülekezési jogról, akkor szükséges, hogy azok a férfiak, kik erre vállalkoznak, a históriai vívmányokkal ós közszabadságunkkal teljesen át legyenek hatva, ezért kérem a t. miniszterelnök urat, hogyha ebben a korszakban a gyülekezési jogot kodifikálni akarja, legyen szives mindazt figyelembe venni, a mi Magyarországon a közszabadságok létesülésével összefügg ós ne késsen a teljes szabadságot visszaállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az egyesületi jogra nézve [felhozta a t. miniszterelnök úr, hogy ő bizonyos egyesületeket nem engedélyez, mert államellenesek, mert közrendzavarók. Ha nem engedélyez ilyen egyesületeket, ha ennek helyes okát és helyes módját találja, és a bemutatási záradékkal való ellátást, — mert az is más, mint az engedélyezés — megtagadja, jól teszi. De itt, t. miniszterelnök úr, ismét egy félreértését kell eloszlatnom. Nem arról van szó, midőn én megtámadom azt a gyakorlatot, melyet a gyülekezési ós egyesületi jog terén, követnek, hogy az állam a maga feladatait felelőssége teljes tudatában • ne gyakorolja, és a belügyi kormányzat ne ügyeljen arra, hogy a magyar állam, az ő nemzeti törekvéseiben meg ne. bóníttassék, hanem arról van szó, hogy az ne törvénykijátszással, ne alattomos utakon, ne rejtekhelyeken belül, ne ürügygyei történjék, mely a magyar állam méltóságával össze nem fér; mert az ily eljárás nemcsak a kormányzat méltóságát rontja le azok előtt, kik ily rendeletet kapnak, hanem, mert a jogérzetet meglazítja, mert izgatja azokat a társadalmi rétegeket, a melyekre vonatkozik s mert elvonja a parlament ellenőrzési jogköréből. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Ha a t. miniszterelnök úr úgy véli, hogy a közigazgatás akármilyen terén kivételes rendszabályokra van szükség, legyen szives és lépjen ide a parlament elé, a parlament sohasem fogja megtagadni azokat az eszközöket, mert ebben a parlamentben van érzék a magyar államiság, annak méltósága és nemzeti fejlődése iránt. Ürügyekkel kormányozni nem lehet. Már pedig, ha egy belügjnniniszteri rendelet, a milyen megint egész csomó van a kezemben, de felolvasni nem óhajtom, hiszen méltóztatnak ismerni, azzal áll elő, hogy *nem engedélyezem az egyesületet azért, mert nem már 17-én, csütörtökön. ez a czól lappang alatta, hanem más ezél, de nem mondja, hogj^ milyen más czél; vagy azt mondja, nem elég öreg, nem elég fiatal a kérvényező,« hogy itten pedig nem kell egyesület, mert van már, miért nem lépnek be oda szórakozni? Ha a kormány nem látja szükségesnek, hogy új egyesületek keletkezzenek : ezek, t. képviselőház, egy fontos alkotmányjogi biztosítókkal vannak ellentétben. Itt csakis az őszinte ^dltság segíthet, mert ez felel meg a magyar állam méltóságának és az alkotmányos szabadság követelményeinek. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy Deák Ferencz hive. Ha igen-: cselekedjék úgy, a mint Deák Ferencz és a Deák-kormány cselekedett. Tetszik emlékezni arra az időre, mikor Magyarországon ugyanúgy kezdtek elbánni a szélsőballal, mert úgynevezett nemzeti demokrata köröket kezdett alapítani Magyarországon. Ezekre azt mondja Horváth Boldizsár az akkori igazságügyminiszter az ő köz- és magánéletére vonatkozó töredékeiben, hogy ők borzongtak ettől a szélsőbaltól. Épúgy, — tisztelt ház — mint a jogtalan osztályoktól a mostani kormányzat, mert —• úgy mond — »helyzetünk igen kényessé, igen kritikussá vált, mert az 1848-iki alkotmány visszaállításának, demokratikus elvek terjesztésének a czégére alatt rendszeres hadjáratot indított az alkotmány kiegészítő része, az 1867-iki kiegyezés ellen. Azt mondja továbbá, hogy »a minisztertanácsban, a mely e kérdéssel foglalkozott, elhatározták, hogy a demokrata körök átalakulását abban a keretben, a melyben felterjesztették, országszerte betiltják ós utasítani fogják erre a belügyminisztert« (Mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József: Szép legények voltak! Visontai Soma: Különösen az indította az akkori kormányzatot arra, mert ezen demokrata körök alapszabályaikban azt tűzték ki, hogy az 1848-as teljes alkotmányt ibyen agitácziónális úton-módon akarják helyreállítani, a kormány pedig azon az állásponton volt, hogy a 48-as teljes alkotmány helyreállítása a 67-es törekvésben kell, hogy benne foglaltassák ós az 1867-iki kiegyezésnek ez legyen egyik főczélja: az egyesületek útján való agitáczió erre nézve nem szükséges. Most azonban az történt, hogy midőn ezen javaslat elkészült — nem akarom ezt mind részletesen felsorolni — az az eszme fogamzott meg, hogy ilyen dolgot még sem lehet csinálni, hogy Deák Ferenczet meg ne kérdezzék. Elmondja tehát Horvát Boldizsár, hogy miképen kereste ő fel Deák Ferenczet az Angol Királynőben. Azt mondja: »Kopogtatok. Semmi hang (HalljiűdHalljuli!) f>87. országa ülés 1901. ja