Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. országos élés 1901. j&iuiár 17-öa, csütörtökön. 75 Visontai Soma: Az első rendeletet kiadta a 48-iki független felelős kormány, nem április 26-án, mikor az Arad városához intézett rendelet keletkezett, hanem április 20-án. Egy áltatános miniszteri rendelet volt ez és a mely a »Pesti Hhiap*-nak április 21-iki számában megjelent. Ebben engedélyről szó sincsen.. Az a czínie, hogy: miniszteri rendelet. És világosan ezeket mondja: »hogy vannak, a kik a népgyűlések szabadságával visszaélnek*. Tehát szabadságnak nevezi. Azt mondja: >>Ezon törvényes szabadság megóvása végett szükséges a rendelet és azt mondja, mint statuáló szakasz: Népgyűlést senki össze nem hívhat, ha csak annak idejét, helyét és világosan kifejezett czélját a városi törvényhatóság elnökének 2 i órával előbb be nem jelenti, s ha ily előleges bejelentés nélkül valaki népgyűlést hívna össze, a hatóságnak kötelessége leend a népgyűlést meggátolni, vagy ha már összejött, elszéleszteni. Ugyanilyen volt az 18ö8-ban, a deákpárti időkben kiadott rendelet. Ez a tiszta gyülekezési jognak megnyilatkozása. Engedélyhez nincs kötve. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) 1848. április 2(!-án igenis intéztek egy rendeletet Arad város közönségéhez, intéztek ugyanakkor Budapest és Kassa város közönségéhez is, de eltekintve attól, hogy ezeket jogalkotó rendeleteknek nem is lehet tekinteni és mérvadóknak, mert hiszen csak egyes városokhoz, az ott keletkezett viszonyoknál fogva intéztettek, mégis megegyeznek abban az összes közjogászok, a kik ezzel foglalkoztak és élükön Szilágyi Dezső, és Szilágyi Dezső mellett Pulszky Ágost képviselő úr is és Szivák Imre, továbbá Ragályi Aladár is és Chorin Ferencz, gömöri Szontagh Pál, Hunyadi Béla, báró Bánhidy Béla, Ürményi Miksa. Körösi Farkas Elek, gróf Apponyi Albert, báró Simonyi Lajos, Miklós Gyula, Nyisztor József, mind megegyeznek abban, hogy teljes ellentétben vannak a miniszter úrral. Chorin Ferencz t. képviselőtársam is helyeselte ezt a felfogást. Mindnyájan megegj'eznek abban, hogy nem áll az, hogy az Arad városhoz intézett rendelet engedélyhez kötötte volna a gyülekezési jogot, mert az »engedély* imperative van alkalmazva. Ugyanis itt a képviselőházban 1878-ban egy fényes vita alkalmával, a melyre mái' múlt beszédemben reflektáltam, Szilágyi Dezső épen azt fejtegette nagy beszédében, hogy- meri valaki azt mondani az 1848-iki rendeletek kapcsán, hogy akár az aradi, akár a budapesti, vagy épen az első április 20-iki rendelet alapján Magyarországon az engedélyezési rendszer divik. Szilágyi Dezső beszédében a következőt mondja: •>>De kérdem ón : mi lenne a mi jogunkból, ha azon elv fogadtatnék el, hogy a mely alkotmán vviszonyra nézve irott törvény nincsen, azt a miniszteri szabályozás önkényének szabad tér képen oda van engedve? Ugyan kérdem: hol van irott törvény által elismerve, hogy az egyeseknek 'kérvényezési és panasztóteli joguk van? Én ismerek törvényt, a mely ezen jogot a törvényhatóságok számára biztosítja ; de az egyesek szániára megadja ezt az alkotmányos gyakorlat, nem pedig az irott törvény.«. Továbbá, azt mondja: >>Ha tehát, t. ház, létezik jogállapot, s ha ezen jogállapot Magyarországon a gyülekezési jog szabadsága, akkor kérdem, honnan veszi a. miniszter úr azon jogot és hatalmat, hogy ezen jogilag fennálló állapotot módosítsa, s hogy ezen jogilag fennálló állapot alapjog elve helyébe — a, szabadság helyébe* — kérdi Szilágyi Dezső, diogv meri a miniszter, — Tisza Kálmántól kérdezte ezt, a mikor Pest vármeo'vóhez kibocsátotta hírhedett rendeletét, a mely ellen a megye felirt és a melyet a parlamenti-vita következtében vissza is szívott, mert fenn nem tarthatta, Tisza Kálmántól kérdezte tehát Szilágyi Dezső, -- hogy meri a miniszter azt tenni, hogy *a 'szabadság helyébe az ellenkezőt, az engedélyezést ülteti.* Azért kérdeztem én nem 1878-ban, de 1900-ban, tehát a további jogfejlődés során, a jog, szabadság és egyenlőség miniszterelnökétől, hogy fentartja-e az engedélyezési rendeletet, a melyet elődje, mint belügyminiszter kibocsátott és nemkivánja-e fentartani a 4S-iki alkotmányt és szabadságot a maga teljességében ós épségében. Ezért volt .nagyon elszomorító reám, hogy a, t. miniszterelnök úr a házban nemcsak azt mondta, hogy fentartja az 1898-iki rendeletet, de a mi dicső nagy napjaink, 48-iki dicső küzdelmünk kormányára hárította azt. hogy oly rendeletet adott volna, ki, a mely elkobozta a gyülekezési jogot és engedélyhez köti. Nemcsak a parlamenti férfiak, de a tudomány is ezzel a. rendelettel szemben ugyanazt az álláspontot foglalja el, a melyet nekem volt szerencsém kifejteni, a melyet Szilágyi Dezső és társai foglaltak eh Ugyancsak a közjogászok és azok közt egy fiatal tudós, a ki a kormányzatban, mint .magasabban qualiiikált tisztviselő foglal helyet, Wlassics Gyula t. miniszter urnak egy érdemes, derék munkatársa, ki épen most lett magántanár, ilényi József, ki összegyűjtötte vasszorgalommal és tudományossággal a gyülekezési jogra, vonatkozó adatokat, az ő legújabb művében világosan kimutatja, hogy a legnagyobb tévedés azt