Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
C37. országos ülés 1901. január 17-én, csütörtökön. 67 sági irányzatunk által, midőn gyárakat alapítva, azokat egyes Vidéki empóriumokba, vagy azok közelébe helyezzük el, ott mindjárt erősebb gazdasági élet lüktet. De utóvégre ez csak sporadikus dolog. Szerves, rendszeres és elfogulatlan működés kell a feladat megoldásához. Legyen bárki Magyarország fővárosának barátja, odaadó híve, helyeselje bármiiven mértékben azokat a nagy áldozatokat, a melyeket az állani, mint összesség áldoz a fővárosnak, mégis be kell látnia, hogy rna már Magyarország, hogy mint nemzeti állam működését teljesíthesse, hogy befogadni képes legyen a jövőre nézve is a nyugati államok részéről ideáramló eszméket, fejlődési irányzatokat és intézményeket, csak úgy felelhet meg ezeknek a. feladatoknak, ha kulturális, tanügyi s egyéb intézményeit magyar városokba helyezi el s ezzel több egyediséget szerezvén, megerősíti az államok ellentálló képességét. T. ház! Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy valamikor a városok Magyarországnak nagy szolgálatokat tettek. Hiszen jól tudják azt, hogy a törvényhozás a régebbi évszázadokban különféle szabadalmakkal látta el a városokat, ós kis városokat önálló törvényhatósággá alakított. Miért? Mert belátta Magyarország, hogy* a városi élet az, a melyre szüksége van azért, hogy független polgári elemeket neveljen és a-közigazgatásnak autonóm szabadsági köreit megalkossa. De a mint a bányavárosok ma már jelentőségükben alább szálltak, egy új gazdasági s fejlődési irány keletkezett Magyarországon. Ma már a városi élet nemcsak az iparnak és a kereskedelemnek vált góezpontjává. hanem ma már a. nemzeti életnek is lüktető pontjává, válik, ellentétben a régi századokkal, midőn azért, mórt idegen telepeseket kellett a városokban meghonosítani, ezek épen az idegen szellemnek voltak góczpontjai. Annál nagyobb feladat háramlik tehát a. törvényhozásra és kormányra, hogy a városokból, a melyek magyarok, alkosson virágzó és fejlődő városokat. (Élénk helyeslés- a szélm baloldalon.) Ez pedig elérhető, ha a. t. kormány elsősorban arra fektet súlyt, hogy ezeket a városokat közigazgatási lényükben és mozgásukban a vármegyétől függetlenítse ós a vármegye bókóitól lehetőleg megszabadítsa,. (Úgy van! Helyedén a baloldalon.) Mert lehetetlen, hogy aggodalommal ne töltse el az embert, midőn a vidéki városok költségvetéseit tanulmányozva, azt látja, hogy a városoknak bevételeik nagy részét először is saját perszonális költségeikre kell fordítaniuk csak azért, hogy az állami feladatoknak megfelelhessenek, s azonkívül még a vármegye által rájuk rótt pénzügyi terheket kell viselniök, a mefyeknek sokszor évtizedeken át, sokszor egy századon át, a mint példát hozhatnék fel erre szülővárosomból és kerületemből, nem is látja hasznát, hanem szolgál pénzügyi erejével egy czólnak, egy intézménynek, a vármegyének, a melyet a városi közönség gazdasági, vagy kulturális fejlődése különben teljesen közönbösen ós érintetlenül hagy. E mellett, t. ház, ezen közigazgatási függetlenítés mellett, a melyre vonatkozólag különben igen érdekes elaborátumot dolgoztak ki annak idején, sőt az utóbbi időben is a rendezett tanácsú városok közületei, arra kell súlyt fektetni, hogy az állam lehetőleg móltányos legy r en a városok iránt. Azokat a terheket, a melyeket azok a szegény kis városok alig, vagy mondjuk, csak száz perczentes pótadók s erőik utolsó megfeszítése mellett birnak teljesíteni, vagy rekompenzálja az állam, vagy vegye le a, városok vállairól. Az 1899 : VI. törvényczikk ebben a tekintetben, — ezt el kell ismerni, — már megtett egy lépést, a midőn a magyar államnak pénzügyi jövedelmeit úgy csoportosította, (Halljuk ! Halljuk!) hogy igyekezett a városokat is bevonni ezen jövedelmek részeseiként. Ezen törvényt különösen azért emelem ki, mert épen ezen 1899-iki törvény, mint időleges törvény, a mely, ha jól tudom. 1901. deczember 31 -ével lejár, kilátásba helyezte, hogy a városok pénzügyeit a törvényhozás rendszeresen fogja szabályozni. így tehát, a, t. miniszterelnök úrnak, a, ki, mondom, a,zon általunk igen helyeselt programmot tűzte maga, elé, hogy a városokat kulturális irányban ga,zda,ságilag is emelni akarja,, ime itt van módja reá, hogy a vidéki városok pénzügyeivel behatóbban foglalkozzék. Egy érdekes kimutatás jelent meg, t. ház, erre nézve a »Magyarország* -ban, a melyet Szombathely városának derék ])olgármestere állított össze, a, melynek részletes ismertetésével azonban nem akarom untatni a házat, csak fel akarom említeni azt a, csodálatos jelenséget, hogy némely város, sőt igen sok város bevételének nagy részét kiadásainak sokszor 48—50, sőt több százalakát, tehát közel felét ós több mint felét, sőt kétharmadrészét perszonális kiadásokra, fordítja, a, mely nagy személyzetre azért van szüksége a városnak, mert hiszen az állam az ő adóját is a városokkal hajtatja be ős minden állami szolgáltatás a városok által hajtatik be. E mellett azt látjuk, hogy ugyanezek a városok, a midőn épen az állatni feladatok teljesíthetése miatt ennyire kénytelenek magukat perszonális kiadásokkal megterhelni, ós a midőn például Gyulafehérvárnak 64°/o, Hátszegnek 48°/o,
