Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
«i8 637. országos ülés 1901. Január 17-án, csütörtökön. Hajdúszoboszlónak 49°/o, Karczagnak 48°/n, Erzsébetvárosnak 38°/o, Gyöngyös városának 32 '/o, Gyula városának 33"/o, Szarnosuj várnak 34%, Szatmárnémetinek 34°/o képezi a perszonális terheit: ugyanezen városok a tanítás teljesítésére, a melyről már igazán el méltóztatnak ismerni, hogy elsősorban állami feladat, különösen ha azt az állami iskolák keretén belül teljesítik, mondom, ugyancsak ilyen állami iskolákra jövedelmeiknek egy nagyrészét fordítják, így azt látjuk, hogy például Makó 2o ü /ü-ot ! Léva 33°/n-ot, Kun-Fólegyháza, 2'9%-ot, Gyöngyös városa 21°/o-ot, Komárom városa 28 (, /o-ot, Zenta 27%-ot és Zombor 19'Vo-ot fordít az állami iskolákra, elvonván így minden lehetőségét annak, hogy ugyanezek a városok egyéb önkormányzati, egészségügyi ós kulturális követelményekre bármit is fordíthassanak. Ez pedig, t. ház, nem csekély dolog. Ha mi évről-évre azt olvassuk, hogy íme a sorozásnál a korosztályok nem válnak be, mert hiszen egyes nemzedékek testi fejlődése oly sok kívánni valót hagy hátra ; ha azt látjuk, hogy egyes vidéki városok ma már alig tudnak megküzdeni a járványoknak irtózatosan pusztító erejével és még sincsenek abban a helyzetben, hogy az ivóviz kérdését, a világítás kérdését, a csatornázást ós számos más feladatot, a mi egy vidéki városra háramlik, mondjuk gazdasági kérdéseiket kellőleg megoldhassák, attól pedig, a mint látjuk ezt Németországban, Ausztriában ós Francziaországban, hogy ők az önkormányzati kereteken belül bizonyos gazdasági jövedelmekre tegyenek szert, épen távol állanak, valamint attól is, hogy községi pénzintézetek, vagy más kulturális intézmények létesítésével, fürdők emelésével, a hegyvidékeknek kellő kiaknázásával igyekeznek javítani helyzetükön; mert erre egyáltalában nem jutnak eszközök a városoknak : akkor tényleg elérkezett az ideje annak hogy ezzel a kérdéssel behatóan kell foglalkoznunk. Ennélfogva figyelmébe ajánlom a t. miniszterelnök úrnak, hogy programmját, a melynél fog Vet ti vidéki városok kérdését meg akarja oldani, ime megvalósíthatja, ha mindezen kérdésekre figyelmet fordít. De, t. ház, ezen városi kérdésnek nagy közjogi fontossága is van. Magyarországnak szüksége van arra, hogy keletkezzék egy független társadalma. Hiszen méltóztatnak látni, hogy a társadalom napról-napra mennyire elernyesedik. Az 1848-iki hagy átalakulásnak gyümölcsei hovatovább felemésztve vannak ós nem igen látjuk azt, hog\^ a 48-as eszméknek továbbfejlesztésére ós tovább plántálására valami nagy kedvet érezne a magyar állami kormányzat. Az 1848-iki nagy napok egészen új rétegeket vittek be az állami életbe. Az 1848-diki intézményeknek és jogoknak továbbfejlesztését programmúl felvette az ttjabb alkotmányos korszak is. T. ház! Soha nagyobb kárt nem okoztak a magyar közjogi fejlődésnek, mint a mostani korszakban, midőn a 67-es kiegyezést mindig mint önczélt említik és nem annak említik, a mi volt, midőn a kiegyezés létre jött, hogy tudniillik nem volt egyéb, mint eszköze annak, hogy ezen az úton a 48-as jogfolytonosság, tehát a társadalomnak ezen nagy átalakulása, közjogunknak ujjáfejlesztése, parlamenti reformunknak ezen ríj keretekbe való beillesztése tovább vitessék. Hiszen a 67-iki kiegyezés alkudozásainak közepette nem a kiegyezés maga ez a szükkeretű kiegyezés, amely — a, mint önök mondják •— csak a közös ügyek kezelésének módját képezi, nem ennek a megalkotása képezte a legnagyobb nehézséget, hanem a nehézséget képezte a nemzet ós a fejedelem között való azon alkudozás, a mely szerint ez egyezség létrejöttének egyik feltótele az 1848-as jogfolytonosság. Már most, t. ház, mi az a jogfolytonosság ? Szűk skolasztikus jogi felfogással azt lehet mondani, hogy ez a jogfolytonosság nem volt egyéb, mint például mondjuk az, a mit az országbírói értekezlet az 1860-as években kimondott, hogy a jogfolytonosság; nem egyéb, mint az, hogy Magyarország a régi törvényeket ismét visszaállítsa ós azokkal boldoguljon jogi életében.De nem ez a jogfolytonosság, nem is az, hogy csak az 1848-iki törvényeket átvegyük, átplántáljuk és hozzá kössük az 1848-iki alkotáshoz a magyar állam további fejlődésének szekerét, hanem a jogfolytonosság alatt a Deák-párti nagy szellemek, a kik a kiegyezést vezették, a mint Írásaikból ós a kiegyezés aktáiból meggyőződhetünk, azt értették, hogy az 1848-iki alkotások idővel, a körülmények változásával továbbfejlesztessenek és a szerint, a mint az 1848-iki átalakulás éreztetni fogja a társadalmi átalakulásban nagy hatását ós nagy horderejét, a szerint fejlesztessék és létesíttessék a fejlődési fofyamat ős folytonosság abban is, hogy ugyanazon 1848-ban szerzett jogok kitágíttassanak és kiterjesztessenek arra a társadalomra is, a mely akkor nem vétetett fel az alkotmány sánczaiba. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha így áll a dolog, akkor kérdem, hogy lehetséges az, hogy egy félszázaddal a szabadságharcz után is egy oly kormány, a melynek mélyen tisztelt elnöke az ő szabadelvű programmjába a jog, törvény ós igazság devizót irta fel, ma azt hirdeti, hogy ennek a kérdésnek a, megoldásai, hogy tudniillik ezek
