Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

£f, 687. országos ülés 1901. jaunár 17-én, csütörtökön. kedést, a, történelem minden intelmét, a közoktatási igazgatás minden eredményét megsemmisítheti a beliga zgatás fonáksága,ledérsége, képtelensége, vagy zsarnoksága (Úgy van! Ugy vem! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, még azért is fontos a belügyi igazgatás, mert ha megfeledkezvén a társadalom szellemi fejlesztéséről, testileg sem fejleszti, tehát megfeledkezik a fizikai jólét követelményeiről is, akkor a belügyi igazgatás megrendíti az államot létalapjában, mert lehetetlenné teszi, hogy a, társadalom tagjai mint helyesen kifejlődött fizikai egyedek hadügyi kötelességüket teljesíthessék ós harczászati és önvédelmi kötelességüknek megfelelhessenek. Innen van azután az, hogy épen az alkotmányos államokban és országokban fokozottabb figyelemmel fordulnak a. belügyi költségvetés tételei és ágazatai felé és innen van az, hogy az állam és a társadalom minden lüktetését ós minden lüktetésnek okát ott keresik a belügyi igazgatás szervezetében, a helyes belügyi törvényhozásban. És mert ez így van, a. modern állam ezerféle követelményekkel lép fel a belügyi igazgatással szemben. Azért látjuk azt, hogy a legszabadságszeretőbb államoknál is, a. melyek legjobban igyekeznek az alkotmányos közjogokat is kidomborítani, a központosítást, az igazgatásnak egy kézbe való összetorlódását a legjobb akarattal sem lehet teljesen megakadályozni és a bürokratizmus fejlődését a, legerősebb igyekezettel sem lehet megsemmisíteni. De mikor az állam ós a társadalom ilyen ezerféle követelményekkel föllépve, igényeivel foltozza- az állami iga,zga,tás feladatait, mindenütt, gondoskodnak a, szabad államokban ellenszerekről, a közszabadságok erősebb biztosítókokkal való körälsánczolásáról és az önkormányzati tényezők és közegek erősebb és hatályosabb támogatásáról. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mikor á t. miniszterelnök úr az egyik vidéki küldöttség előtt azt fejtegette, hogy ő a városok fejlődésót veszi fel a programmjába és a városi élet virágzóvá, a városok gazdasági fellendülésének mélyebbre hatóvá tételét igyekszik előmozdítani, ón ebben nemcsak gazdasági, hanem szabadsági kérdést is láttam és őszintén szólva, t. képviselőház, én a t. miniszterelnök urnak ezt a programmját, hogy ő figyelmét most már, miután oly erősen fellendült Magyarország fővárosa, miután góczpontjává tették, azt lehet mondani, krdturális intézményeink legtöbbjének, a vidéki városok felé fordítja,, én a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését örömmel fogadtam, mert szemben az állam összpontosító tevékenységével, igenis Magyarországnak a városai vannak arra hivatva, hogy góozpontjaivá legyenek az önkormányzati szabadságnak, hogy továbbra is ők legyenek fejlődési tűzhelyei a magyar szellemnek ós a magyarosodásnak, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy Ma^arország városaiból áradjon ki az ott megtelepedett középosztálynak ós független polgári elemnek a demokratikus szelleme és szabadságérzete és ennél fogva a városok tétessenek ismét azzá, a mikké — tudjuk azt •— régi fejedelmeink, törvényeink, intézményeink kívánták tenni, a mikor Magyarországon a városok alapításának ideje elérkezett, hogy tudniillik góczpontjai legyenek az igazi önkormányzati szabadságnak, a belterjes gazdasági életnek ós a polgári független szervezetnek. De, t. képviselőház, a vidéki városoknak ez az ápolása így egyszerűen, puszta, kijelentésekkel meg nem oldható. Szerettem volna kérdezni a t. miniszterelnök urat, hogy a mióta ezt a kijelentést tette ós itt a házban meg is ismételte, hogyan alkotta ő meg Magyarország városai emelésének és fejlesztésének a programmját. Szerettem volna, megkérdezni, hogy mik ezen tervének részletei, hogy hova tendál, hogy volna-e hajlandó a, törvényhozást is felvilágosítani ezekről? Tájékozva van-e, vájjon tudja-e, hogy Magyarország városai saját háztartásuk keretén belül mily irtózatos küzdelmet folytatnak, hogy mint városi közületek fentarthassák magukat és hogy az állam által reájuk rótt feladatokát teljesíthessék ? Tudja-e, mennyi nehézséggel, küzdelemmel, kimondhatatlan áldozatkészséggel tarthatja, magát fenn a, városi elem, a polgárság nehéz óletfentartási küzdelmei közepette ? (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Ez a, kérdés csakis egy nagy szerves programmal volna, megoldható. A t. belügyminiszter úr ezen programmjának megalkotásánál nagyon helyesen teendi. hogyha mélyebben betekint a városok háztartási ós ; pénzügyeibe, ópúgy mint gazdasági életébe. Es akkor látni fogja azt a rendkívüli aránytalanságot, a mely előáll a városok pénzügyeiben, a mint felosztásra kerül a városoknak a jövedelme egyrészt saját kulturális, egészségügyi, szegényügyi, árvaügyi, önkormányzati költségeik fedezésére, másrészt, a mint ebből áldozni kell azon nagy és magasztos feladatokra, a miket az állam, mint ismét nagyobb közület reájuk hárított. T. képviselőház! Örömmel fogadtam a t. miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a vidéki városok emelését programmjába felvette, ós megelégedéssel konstatálom azt is, hogy már eddig is üdvös nyomai láthatók például annak a törekvésnek, hogy újabb gazda-