Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-637
<&". orsüágos ülés 1901. j mozdítandóknak vélt, állásukból tényleg el is inozdíttattak. Ilyén körülmények között azt hiszem, t. ház. hogy felesleges nekem erre a dologra hosszasabban reflektálnom. És meggyőződvén arról, hogy a belügyminiszter úr az ő programmjához híven a jog, törvény és igazság uralmának megvalósítását tűzte ki ozéljáúl és Hoiitmeg3 r ébeii is mindenha meggyőződvén róla, hogy ezen programúinak megfelelőleg megtörténik minden szükséges intézkedés és orvoslás, teljes megnyugvással a belügyminiszter úr intézkedései iránt és bizalommal személye iránt, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Konkoly-Thege Sándor: T. ház! .... Elnök: Mi ozímen kivan a képviselő úr szólani ? Konkoly-Thege Sándor: T. képviselőház! Hét czímen: személyes kérdés és szavaim értelmének helyreigazítása czímén is szót kérek. A t. képviselő úr kifogást tett az én tárgyilagos és szerény felszólalásom ellen. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, a ki jelen volt az én beszédem alkalmával, hallhatta, hogy személyes térre a dolgot egyáltalában nem vittem, és vinni nem akartam, ez sem szándékom, sem intenczióm nem A r olt és beszédemben egyetlenegy passzust sem talált a képviselő úr, — ha átolvasta, — a mely bárkit személyesen sértett, vagy bántott volna. Kubik Béla: Ezt Fáiktól tanulta. (Zajos tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Konkoly-Thege Sándor: A t. képviselő úr kifogásolta az ón felszólalásomnak loyalitását és azt mondta, hogy félre akartam vezetni, nem tudom, a közönséget, vagy a t. házat, — hisz az mindég}- — ós tulajdonképen hamis képet festettem itt a t. házban. Hát, t. ház, épen ezért voltam kénytelen untatni a képviselőházat hosszas felolvasásokkal, mert ón, mint megyebizottsági tag a magam birói véleményét, ítéletét csak abból alkothatom meg, a mit hiányjegyzókek alakjában a belügyminisztérium velünk, a, megye közönségével, a megye bizottságával közölt. Ezek a hiányjegyzókek közöltettek a megyével. Én beszédemben is kiemeltem, hogy ezekre az adatokra, mint letárgyalt, befejezett tényekre hivatkozom, minthogy tudja a t. képviselő úr is, hogy a tavaszi közgyűlésen ezek nyilvános tárgyalás ós elbírálás tárgyát képezték. Abban tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak, hogy jött a mellett a hiányjegy zék mellett egy igen erős dorgatórium is, a mely úgy a tisztviselőknek, mint a megye közönségének is szólt. Mi a belügyminiszter úrnak ezt a leiratát a közgyűlésen nviltan, telKÉPVII. NAPLÓ. 1896-1901. XXXII KÖTET. Miár 17-én, csütörtökön. f>5 jes tisztelettel tudomásul vettük, azzal polémiába nem bocsátkoztunk ós én azt beszédemben sem tettem elbírálás tárgyává, mert ha ezt teszem, ez valóban illoyalis dolog lett volna. Én tisztán tényekre hivatkoztam. Illoyalitásom igazolására felhozza még a t. képviselő úr azt is, hogy ón számítottam arra, miszerint b.önti kollégáim, a kik velem most egy párton vannak, feszélyezve lesznek a felszólalásban. Bocsánatot kérek, ebben a t. képviselő úr téved, mert én arra el voltam készülve, hogy ő fel fog szólalni. Ebben tehát nem biztam ós illoyálítás engem egyáltalán semmiben sem A T ezórelt. A t. képviselő úr jogosan, talán legföljebb bizonyos tapintatlanság vádjával illethetett volna engem. Ennek talán volna jogosultsága, de én nem bánom, inkább álljak én a tapintatlanság vádja alatt, semhogy Hont vármegye egész közönsége ós annak egész tiszti kara a jogosulatlan ós meg nem érdemelt meghurczoltatás vádja alatt álljon. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Visontai Soma ! Visontai Soma: T. képviselőház! (Halljuk!) A belügyi igazgatás az állami lét teljes izomzatának szervi kiépítése. Az egyénnek, a családnak, a társadalomnak életfeltételeit az államban ez a szervezet állapítja meg. A mi, t. képviselőház, a fizikai életben a szétágazó vérnek központi gyűjtő izomzata: a szív, az az állami életben a belső igazgatás nagy organizmusa. Az állami lót feladatait az állam összes szervei czélszerűen és jól csak úgy teljesíthetik, ha a belügyi igazgatás szervei az állam normális életfeltételeinek mindenben megfelelnek. Az emberi exisztencziának minden vonatkozását a belügyi organizmus határozza meg. Az ő erkölcsi fejlődése, az ő egészsége, az ő kulturképessége, az ő védelmi ereje, minden attól függ, hogy milyen a belügyi igazgatás: jó-e, vagy rossz? Lehet a belső igazgatás elnyomója a szabadságnak, lehet ilyen még akkor is, ha egy közszabadságokkal rendelkező államnak életczéljait ós feladatait mint legfőbb végrehajtó organizmus nem helyesen hajtja végre. És ha ilyen, akkor egész nemzedékeken át képes az önkormányzati szabadság áldásait a társadalomra és az államra nézve megsemmisíteni, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és teheti ezt mindaddig, a míg az állam a törvények erejére támaszkodó zsarnoki rendszert le nem rázza magáról. T. képviselőház! Akármennyire javítjuk mi iskolaügyünket, pénzügyünket, hadügyünket, kereskedelmi igazgatásunkat, közgazdasági igazgatásunkat: minden skolasztikus fejlődést és tanítást, a szabadságról, az egyenlőségről, testvériségről való bármily kathedrai bölcsel-
