Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

637. orseágos ülés 1901. január 17-én, csütörtökön. 61 széknek az. hogy kivált az ilyen- tetemesebb ősszegre rúgó árvapénzek a kellő időben beszolgáltattassanak az árvapénztárba ? Honnan van az, hogy ha valakinek pénze az árvaszékek kezelése alá kerül, az esztendőkön át kénytelen saját pénzének kiutalása után járni és vagyonának jó részét elkölteni, a míg pénzéhez, vagyonához hozzájuthat? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon jutott-e eazébe valamelyik belügyminiszternek megnézetni azt, hogy az árva pénzek tartalékalapjai megvannak-e és ha nincsen meg, mire használtattak fel? Igazán »árva« ügy ez, t. ház. (Úgy van! a szélső baloldalon.) ós sok ember siratja ennek az árvaügynek sanyarúságát, a mely bizony, mondhatom, az utóbbi két esztendő alatt sem javult semmit seni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vájjon a közegészségügy, a betegápolás, a kórházakba való felvétel és ellátás ügye tökéletesebb-e? És a tébobydákról annyiszor felhangzott panasz megszünt-e ezen utolsó két esztendő alatt? E kérdésre is szomorúan nemmel kell felelni, pedig rengeteget fizet az adózó közönség a közegészségügyi kiadásokra, a betegápolásraa és több ilyen czélra; ámde kellő javulás e tekintetben sem észlelhető. Vájjon hol van tehát a rendszerváltozás? Szinay Gyula: Sehol! Marjay Péter: A nemzetiségi kérdések terén van talán javulás? Épen tegnapelőtt olvashattuk a lapokban, hogy a belügyi kormányzat mostani vezetője által kinevezett új főispánt. (Halljuk! Halljuk !) az installáczió alkalmával német nyelven üdvözölték Magyarországon. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Botrány!) Vájjon más, nem ilyen limonádé izű korszakban, hanem egy kicsit mérgesebb időszakban, mit csináltunk volna, ha szintén németül üdvözölték volna a főispánokat? Hiszen így be fog következni az is, hogy azokban a bizonyos üdvözlő-sürgönyökben a miniszterelnök urat is németül fogják üdvözölni. Ha törvényen alapuló joga is a szász nemzetiségieknek, hogy szólhatnak a maguk nyelvén, — és ón ezt elhiszem és tudom is, — de az ildomosság legalább azt hozná magával, hogy a mikor egy vármegye első tisztviselőjét hivatalába helyezik, egy kissé erőltetné meg magát az illető; lehetne azért jó német, de azért ez alkalommal mégis inkább magyarul beszélhetne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mikor a közigazgatás terén ily dolgokat észlelhetünk, a mikor látjuk a szolgabirák műveleteit, a mikor a közbeeső választások történetére is egy tekintetet vetve figyelembe veszszük, hogy nem volt egy közbeeső választás sem. a melyről ne kellett volna a minisztériumba: sürgönyözni a tisztviselők visszaéléseinek megfékezésére : (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) vájjon van-e ily körülmények között ember az országban, a ki azt hiszi, hogy a közelgő képviselőválasztások egészen tiszták lesznek ? Hiszen a szolgabirák máris csattogtatják fogaikat, (Elénk derültség a balés szélső baloldalon.) és azt mondják, hogy majd megmutatják ők az ellenzéknek, és kérdem, t. belügyminiszter úr, vájjon nem lenne-e jó már előre egy erélyes, de azután szigorúan meg is tartandó rendelettel kiszedni azoknak a szolgabiráknak farkasfogait? (Derültség a szélső baloldalon.) mert ha a miniszter úr ki nem szedi, akkor a közönség fogja kiszedni ós tovább fog menni. Nem éri be a, hangzatos Ígéretekkel, hanem a való tényeken indulva az elégtételt megköveteli magának úgy a miniszter úrral, mint a hogy mással szemben megkövetelte. Ha kiint nincsen rendszerváltoztatás a megyék területén, a községekben és városokban, talán van a minisztériumban ide fenn? Mindig nagy volt a panasz a miatt, hogy Í\ mmisztériiimokban lassan dolgoznak, hogy a felebbezett ügyek, az alapszabálymegerősítések, szóval minden, a mi ide kerül, évek alatt intéztetik el. Van alkalmam tapasztalni, bár ne volna, hogy a belügyminisztériumnak, nem mondom, hogy mindegyik, de igen sok hivatali szobájában kiszáradt a. kalamáris és mondhatom, hogy igen sok ügy ott hever hónapok és esztendőkön át. Most is van a zsebemben egy pár alakuló egylet alapszabályának a tervezete, a melyek még 1900. áprilisban lettek felterjesztve ós eddig jóformán kézbe sem vétettek. Azt felelték reá, hogy más alapon kell majd az eddig sok visszaélést elkövetett temetkezési és kiházasítási egyletek alapszabályait csinálni ós a kereskedelmi törvények alá kell azokat vetni. Ez mind helyénvaló dolog. De ha így van, akkor kár az alapszabályokat ott tartani, mert ha ott tartják, azok ott oda lent várják jó reménységgel, hogy megerősíttetnek a,z alapszabályok, megalapítják az egyletet, szervezkednek, tagdíjakat szednek, tagokat szereznek ós egyszer csak arra: ébrednek fel, hogy semmi sem lesz az alapszabályokból. Ez egészen helytelen eljárás ós nem tűrhető. Legalább itt mondhatna annyit a t. belügyminiszter úr a tisztviselőknek, hogy a melyek meg nem erősíthetők és új törvény alá fognak utaltatni: azok küldessenek azonnal vissza. És ekkor, ha gyorsabban dolgoznának a minisztériumban, nem kellene a képviselőknek annyit futkosni ok, nem protezsálásból, hanem csak azért, hogy a felterjesztett ügyek elintéztessenek. De hogyan állunk a minisztériumban a