Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-637

60 •87- országos ülés 1901. j községekben az ügymenet, a pénzkezelés ? Nem! Nem tökéletesebb a felügyelet, sem általában semmi tekintetben a községi ügymenet. Példával világosabb a dolog. Legközelebb Bihar vármegye egyik nagy községében, egy 8000 lakosú községben, Nagy-Lótán megtörtént, hogy a szolgabíró, a ki, az egész község lakossága ellenzéki lévén, mindenkor, minden választásnál igyekezett a maga hatalmát mutatni, megtette azt, hogy sohasem jelölt olyan embert, a kiről azt képzelte, hogy azt ott meg is választják. A közönség erre mivel felelt? Azzal, hogy inkább választott egy egészen ismeretlen ós idegen embert, mint azt, a kit a szolgabíró ráakart erőszakolni a községre. Választott tehát a község egy jegyzőt. Az a, jegyző az adófőkönyvet összezavarta, meghamisította, és ezt a meghamisítást az ellenőrzésre hivatott főszolgabíró, a ki ott megszokott jelenni a községben^ és a kinek meg is kell jelennie az év foryamán több izben, soha észre nem vette, hanem a megtartott vizsgálat után azt mondta.: »Mindenek ékesen és jó rendben vannak. Nincs sehol semmiféle hiba.« Ámde a pénzügyminiszter egy számtisztet kiküldött, az rájött a csalásokra, rájött az adófőkönyv meghamisítására. Már most azért a 80 millióért, a melybe a belügyi kormányzat került, nem anegórdemelné-e az adózó közönség azt, hogy legalább igazságos útonmódon vettessék ki rá az adó? Mert ha az adófőkönyv meg van hamisítva, akkor az adóalap is meg van hamisítva ós ez maga után vonja a közönségre nézve a többi károsodásokat, a mennyiben a meghamisított adófőkönyv alapján a községi ós megyei pótadók is meghamisított kulcs szerint, igazságtalanul vettetnek ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most felmerült a kérdés, hogy ki legyen felelős az adófőköiryv meghamisításáért és az innen eredő károkért? Nem lehetett megállapítani. A képviselőtestület azt mondotta, hogy másodsorban a szolgabíró felelős, a ki elmulasztotta az ellenőrzést, elsősorban pedig az a jegyző, a, ki elkövette. Igen ám, de az a jegyző megugrott, peregrinus lett belőle. Azt mondja a szolgabíró már most, hogy ő megvallja, hogy nem igen ért az adóügyhöz, hanem felelős a képviselőtestület. Hát ha egy tisztviselő, a kinek önök a fizetését emelni akarják, azt mondja maga. hogy nem ért a maga mesterségéhez, a maga hivatalához, akkor hogy értsen ahhoz egy egyszerű, gazdaközönségből álló képviselőtestület ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezzel az ügy gyei feljöttünk egészen a minisztériumig. A minisztériumban azonban agyonhallgatták és ma sincs felelős ember, de annak a pénzügyigazgatósági tisztviselőnek, nuár 17-én, csütörtökön. ki e miatt fólesztendőt vizsgálattal töltött a községben, a napidíját bizonyosan a községgel akarják megfizettetni. Hát ez már nem a limonádé-rendszerhez való dolog, ez már méltánytalan, igazságtalan ós gonosz eljárás, a mely megbélyegző nemcsak azokra, a kik a mulasztást elkövették, hanem magára a kormányzatra is, ha az a közönség méltatlanul lesz sújtva a mások bűne, a mások gonoszsága, a mások hibája miatt. Az ilyenféle dolgokból következnek azután a fegyelmi ügyek. Vájjon a fegyelmi ügyek gyorsabban intóztetnek-e el két esztendő óta, mint ama gyűlöletes húsz esztendő alatt? Egyáltalában nem. A mely községnek valamely hivatalnoka fegyelmi alá kerül, azt az Isten legnagyobb átka sújtotta, mert a fegyelmi eljárás elhúzódik esztendőről esztendőre s azalatt az idő alatt, a míg a fegyelmi eljárás tart, a községnek két hivatalnokot kell fizetnie: a fegyelmi alá került ember fizetésének egy bizonyos részét, a másikat pedig teljes fizetési összeggel. Hát én nem tudom, hogy mitől nem érnek rá a közigazgatási urak, ós mitől nem ér rá a megyei fegyelmi bizottság azokat a fegyelmi dolgokat lejáratni? Vagy annyira sok-e a fegyelmi ügy, anynyira összehalmozódott-e, hogy nem birnak vele? Ha így van, akkor ez is jellemző, mert fényesen igazolja a közigazgatás mizériáit. Ha pedig nincsen olyan sok, akkor tessék csak a fegyelmi ügyeket kellő időben lejáratni s ez által a községeket tovább nem nyomorgatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát a közbiztonsági állapotok javúltak-e a legutóbb lefolyt két esztendő alatt ? Nem ! Ellenkezőleg, annyira romlottak a közbiztonsági állapotok, hogy igazán az utóbbi esztendőben és hónapokban az embereknek sem a vagyona, sem az élete bizonyos vármegyékben nincsen biztonságban. (Úgy vart! a. szélső baloldalon.) A nyár folyamán Bihar vármegyének több községében egymást érték a gyújtogatások, a rablások. Hiába volt mozgósítva egy jó csapat csendőrség, nem birtak a rablók nyomára jönni. Ez vagy ügyetlenség, vagy a kötelességnek felületes teljesítése. A közbiztonság kérdése sem vet tehát valami fényt a belügyi kormányzatra. Avagy az árvaügyek a vármegyékben javultak-e? Szinte elő sem szeretném hozni, de épen e napokban olvastuk azt a szomorú hirt, hogy az árvák vagj^ona meddig heverhet birói letétben. Addig heverhetett ebben az esetben, a míg el nem sikkasztották. Vájjon a megyei árvaszék elnöke ós az egész árvaszók nem arra való volna-e, hogy az árvavagyont a legnagyobb figyelemmel ellenőrizze? Honnan van az, hogy nem jut eszébe a megyei árva-