Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-636
56 8ft& országos ülés 1901 . január lA-án, szerdán. ruha épen jó a hajózásra. A rendőrök megpróbálták, hogy a szerencsétlen öngyilkosjelöltet kimentsék. Mi lett a kísérletnek vége ? Az, hogy maguk nem tudtak kimenekülni a propeller állomásról, és hogy a viz bevitte őket közvetlenül a propeller állomás alatt álló folyammérnöki hajó alá. Szerencsére sekély volt a viz és nem volt nagy árja, mert ha nagy lett volna az áradat, akkor a csónak felborúi ós a rendőrök a- hajó alá merülnek ós az emberek menthetetlenül elvesznek. Égy negyedik rendőr kinn maradt. Próbáltam vallatni. És kérdeztem: »Lelkem, tudnak-e ezek az emberek vizén járni.* »Dehogy tudnak kérem,« .felelte: »az, a ki a kormánynál van, az tud, a ; z hajós ember volt, a többinek fogalma sincs a csónakázásról.« »lSío«, mondom, »ezt úgy is látom.« »Én sem tudok,« szólt azután a rendőr, »azért be sem mentem*. Valahogy kivergődtek a rendőrök; persze szegényeket a viz messzire elvitte a nélkül, hogy a szerencsétlen öngyilkos kandidátust kifogták volna. Visszajönni nem tudtak, és az eskütéri propeller könyörült meg rajtuk ós vontatta ki őket. Szerencsétlenség nem történt ós szerencse, hogy így végződött a dolog, de valóban tartani lehet attól, hogy ehhez hasonló esetek gyakran fognak előfordulni ós több élet fog áldozatul esni, a helyett, hogy egyet megmentenének. Részemről azt hiszem, hogy ez intézmény, már rég meghozta volna gyümölcseit. A korán elhalt ós a hajózás iránt melegen érdeklődő boldogult Párthónyi rendőrfogalmazó, — v agy mi volt — a ki a hajóskapitányi kurzust is végighallgatta és a kinek volt fogalma a hajózásról, igért nékem adatokat arról, hogy hány embert mentettek ki ós hányat nem tudtak kimenteni. Ily körülmények közt, mikor oly csekély számmal vannak azok, a kik a hajóval tudnak bánni, bámulatos, hogy még ennyi eredményt is tudnak felmutatni; mert hogy ezek a haszontalan kis csónakok már szintén tettek szolgálatot, az tagadhatatlan. Azonban volna itt egy más mód, melylyel ezeket valóban nagyon hasznosakká lehetne tenni: ha például a t. belügyminiszter úr elhatározná magát arra, hogy alapjában reorganizálja ós rekonstruálja a folyamrendőrséget. Mert tegyük fel azt, hogy nem emberéletről van szó, de valahol egy erős vizár elragad egy talpat és azt hozza le a fővároson keresztül ember nélkül. Képzeljük azt, hogy egypár ilyen talp beleütközik egy uszodába, azt magával ragadja, az uszoda megy tovább, reámegy egy horgonyzó hajóra ós felszakítja a horgonylánczot; kiszámíthatatlan, hogy mily szerencsétlenséget idézhet ez elŐ. Szükséges volna, hogy a rendőrök rendelkeznének kisebb csavargőzhajóval, épúgy, mint Hamburgban, Kölnben, Brémerhafenben ós angol kikötővárosokban, a hol nagy a forgalom. A forgalom nálunk is már meglehetős szép előhaladást mutat a Dunán, miért is nekünk okvetlenül gondoskodnunk kell arról, hogy á folyamrendőrséget tökéletesítsük. Azt hiszem, helyesen fogom fel a t. belügyminiszter úr intenczióját, ha azt mondom, hogy ennek az organizácziónak a küszöbén állunk, és nem fogunk soká várni, hogy ez úgy fog vógbemenni, a hogy minden európai kikötővárosban organizálva van. Nagyon melegen merném a t. miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani ezen kis rendőri hajókat, melyek variálnak 10—25 lóerő közt és állandóan gőzben állnak. Egyéb nem szükséges, mint egy olyan ember, a ki tud kormányozni és egy okleveles gépész ; mert hisz már több izben volt olyan eset, hogy a kereskedelemügyi miniszter ő nagyméltósága privát czélra használt kisebb yachtoknál, vagy pedig kisebb vontatóhajóknál, melyek állami szolgálatban vannak, az okleveles kapitányt, va.gy hajó vezetőt elengedte. Ha valamely társaságtól szereznének embereket, a kik jó kormányosok, azok minden körülmények közt megfelelnének a szolgálatnak ; ez a két ember, természetesen a rendőrséghez beosztva, megfelelne azon czólnak, a melynek a kis csónakok nem felelnek meg. Például egy 10—15 lóerejü barkassa, ha például egy talp elszabadul, vagy egy gazdátlan hajó úszik lefelé a Dunán, ha erős vizár mellett nem is volna képes azokat a vizárnak szemközt vontatni, a mire nincs is szükség, hanem ha képes volna ezen kis hajókkal az illető kormányos azt a talpat, vagy hajót kivontatni a part mellé ós ott biztos helyre állítani, addig, míg esetleg egy nagyobb hajó nem jönne, mely azt a helyére vinné ós átadná gazdájának, vagy más módon röviden elbánna vele: akkor az többé közveszélyessé nem válhatnék. Azonfelül, t. ház, ha például, a mi- napirenden van, egy szerencsétlen öngyilkos-kandidátus leugrik valamelyik hídról, az a kis csavargőzös állandóan a Duna közepén horgonyozna, mint a rendőri és finánczhajók Hamburgban az Élbe közepén, egypár másodpercz alatt a horgonyt felránczigálják, megindítják a gépet s mennek a szerencsétlen után. Mig a rendőrök összesipolják egymást, beleugranak a csónakba — föltéve, hogy tudnak a csónakkal bánni, a hogy rendesen sajnos nem tudnak, de elvégre én se vindikálom magamnak azt, hogy finánczkapaczitás vagyok, az a rendőr se vindikálja magának, hogy hajós,
