Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

636. országos ülés 1901. január 16-án, szerdán. 57 nern követelhetünk mindenkitől mindent, — mondom, ez annyi időbe kerül, hogy mire oda­érnek, a legritkább esetek közé tartozik, hogy az illetőt még élve kimentik. Holott, hogyha azok a rendőri hajók rendelkezésünkre álla­nak, egypár niásodpercz alatt készen vannak, mennek az illető után s esetleg még meg is menthetik. Én ennél még nagyobb fontossá­got tulajdonítok annak, hogy a rendőri hajók képesek lennének elúszott, elszakadt tárgyakat biztonságba helyezni, a mi csónakokkal meg nem tehető. Ezt vagyok bátor elsősorban a t. belügyminiszter úr őnagyméltóságának ajánlani. Azt hiszem, hogy czólszerű lenne mustrá­nak egy ilyen hajót Hamburgból elhozni, s nem tartom lehetetlennek, hogy aztán a »Da­nubius<<, ha talán valamivel drágábban is, utánozhatná ezeket, mert hazai iparunkat meg­védeni minden magyar embernek kötelessége. Biztos tudomásom van róla, hogy e rendőri hajók ára, melyek hosszabb szolgálatot is vé­geznek s egy kis kabinnal is vannak ellátva, variál 10—20 ezer márka közt. Én egy ilyen kis hajót hoztam Hamburgból gróf Majláth Lászlónak mulatság czéljából, hogy a Dráván birtokait beutazhassa. Ez a hajó 10 lóerővel forszírozva 8—9 tengeri mértföldet tesz meg óránkint. Barta Ödön: Magyar ipar? Konkoly-Thege Miklós: Ez a hajó ide szállítva körülbelül hatezer forintba kerül, abban van egy kis kabin, melyben 3—4 ember is meghúzhatja magát eső, zivatar alkalmával. Egy ily hajó föltétlenül megfelelne a buda­pesti szolgálatnak. Barta Ödön: Ezt talán Ó-Budán is meg tudnák csinálni! Konkoly-Thege Miklós: Természetesen; több kellene ilyen, egy nem elegendő, mert jóformán minden hid alatt kellene egynek hor­gonyozni. Hamburgban minden két-három kilo­méter távolságban horgonyoz egy ilyen hajó; nálunk szintén két kilométernyi távolságban egy elég lenne. Ha három ily hajót szerezne a belügyminiszter úr őnagyméltósága, azt hi­szem ez egészen megfelelne. Ez az, a mit a pesti fobyamrendőrség tekintetében bátor vol­nék őnagyméltóságának figyelmébe ajánlani. A mi a személyzet kérdését illeti, hogyha olyan i*endőröket, kik hajósemberek voltak, berendelne a miniszter úr őnagyméltósága a hajótiszti tanfolyamba, azt hiszem, nagyon rövid idő alatt elsajátíthatnak annyi theóriát, hogy némi kis gyakorlat mellett szintén megfelel­nek a szolgálatnak úgy, hogy ennek követ­keztében a személyzetet a rendőrség kebeló­KÉFVB NAPLÓ. 1896^1901. XXXII. KÖTET. ben mintegy kirendeltséget lehetne mindjárt alkalmazni. Mert a mi rendőreink néha-néha, valljuk meg, bolondot is csinálnak. Nem nagj^on sokat, de megtörténik. Például megesik, hogy megérkezik a tabáni hajóállomásra a Duna­gőzhajózási társaságnak este 10 órakor induló utasszállító hajója, és véletlenül meggyújtja a három lámpást már indulásánál. Természe­tesen feljelenti az úgynevezett folyamrendőr, hogy három lámpással utaztak felfelé. Igaz, hogy ez egy kis rendetlenség, de nem olyan nagy bűn, mert hiszen épen hogy keresztüljön a Dunán, ós csak mindössze nyolczszáz métert utazik három lámpással. Az ilyesmit úgy ne­vezi a főfelügyelőség, hogy szekatúra. Mert csakugyan a hajósember nagyon jól tudja, hogy mi szabad, és mi nem szabad. De véletlen­ségből, elnózéskópen megtörténik az ilyesmi. Én egyszer egy rendkívül rendezett viszonyú yasúttársaság mozdonyán utaztam és gyönyö­rűen elmentünk fehér lámpással az egy 7 vágányú pályán Vácztól Esztergomig, a nélkül, hogy baj történt volna. Pedig az olyan rendezett pályán törtónt, hogy azt valaha mustra pályá­nak lehetett tekinteni. Természetes dolog, hogy ha több hajózási ismerete lenne az ilyen rendőrnek, ilyen sze­katúrába nem is bocsátkoznék bele, legfölebb odaszólna a vitorlásnak, hogy máskor vigyáz­zon, de ne csinálna jelentést ős irka-firkát nem okozna. Természetesen, ón még nem elé­gedném meg a budapesti folyamrendőrség ren­dezésével, mert azt hiszem, hogy nagyon óhaj­tandó lenne még a vidéken is olyan folyam­rendőrséget alkotni, a mely a rendetlenségeket, a melyek itt a vonalon előfordulnak, elhárí­taná. Természetesen, kellene itt aztán egy nagyon gyors járatú hajó, a melyen hasonló képzettségű emberek utaznának, kik az elő­forduló rendetlenségeket feljelentenék. De tu­dom, hogy utópia volna azt hinnem, bog}- ez nagyon gyorsan bekövetkezhetnék ; csak bátor vagyok ezt a dolgot is felhozni, és a belügy­miniszter úr őnagyméltóságának figyelmébe ajánlani. Végül kijelentem, hogy őszinte bizal­mam alapján a költségvetést elfogadom. (He­lyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz jegyző: Marjay Péter! (Felkiáltások: Holnap!) Marjay Péter: T. képviselőház! Miután az idő előrehaladott, méltóztassék megengedni, hogy mivel részletesebben akarok a dologról szólani, beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Megadja a ház az engedélyt ? (Megadjuk!) E szerint a tanácskozást nem folytatjuk; és így javaslom a háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére 8

Next

/
Thumbnails
Contents