Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

6ä6, országos öles 19ÖÍ. január 16-án, szerdán. 55 dáúl Zmeskál Zoltán barátomé, a hol 7000 választó van . . . (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Itt a VII. kerületben 12.000 választó van. (Zaj.) Rakovszky István: ... és vannak oly kerületek, a hol 146 szavazat van csak ós itt megtörténik az, hogy például az egyik képviselő szerződést köt a majoritással, a 146 vagy 160 szavazóból 81-et megszerez, azokat mintegy burok alatt tartja és a többivel nem is törődik. Ha ezek a dolgok nem volnának, akkor nem is történnék az, hogy egy pár képviselő űr oly ígéreteket tegyen a választóinak, a melyeket itt a házban nem szívesen vallana be és nem mondaná el újból; mert biztos vagyok benne, hogy a ház tetszésével nem találkoznék. Azt is kívánjuk, hogy a választás a polgárokra nézve könnyűvé tétessék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azok a messze központokba való zarándokiások, csak a választóknak megkinzására szolgálnak. Mint például megtörtént ez az Arvamegye jelenlegi főispánja alatt, ki mint választási elnök 36 órán át választatott. Ezeket el kell kerülni, mert az mégis a botránynak netovábbja, hogyha valaki öt évben egyszer akarja jogát érvényesíteni, arra kényszerítessék, hogy egy kormánypárti képviselőre kell szavazatát adni és jogát így érvényesíteni, különben 36 órai zaklatásnak teszik ki, éheztetik, szomjaztatják azért, mert a rossz választási rendszer fennáll: a központba össze csődítik a választókat és ha tetszik, beeresztik, ha pedig nem tetszik nem eresztik be. Minden művelt államban az a szokás, hogy deczentralizálják a választásokat, még pedig deczentralizálják községekre, vagy körjegyzői kerületekbe. Szeretném én azt látni, hogy vájjon ugyanazon képviselő urak, a kik oly módon jutottak be a házba, viszontlátnák-e kedves képviselőtársaikat ez esetben. Feltétlenni szükségesnek tartjuk a titkos szavazás behozatalát addig, míg az adminisztráczió nincsen rendezve. Mertbármitmondanak, hogy a nyíltság a férfinak a legszebb jellemvonása, az ily megromlott adminisztráczió mellett, a midőn megtörténhetik az, hogy ha a főszolgabíró szeme közé néz az ártatlan polgár és nem ismeri meg öt, tehát tévedésből nem köszönti, azt a szegény embert becsukják és zaklatják csakis e miatt, mint ez már többször megtörtént ós szóba is került itt a házban. Az ilyen közigazgatási apparátus mellett csak egy remédium van ós ez a titkos szavazás, hogy megvédessék a választó polgár a merényletekkel szemben. Mert ne ámítsuk magunkat, t. miniszterelnök úr, és t. ház. Ha a t. miniszterelnök úr ma odáig menne, hogy a közigazgatás terén minden biztosítékokat, a melyeket mi követelünk, életbe léptetne, nyomban ennek eredményét még nem látnánk, csak idő múltán, évek lefolyása után, a mikor már az áthatotta magát a közéletet, csak akkor hozná meg a gyümölcsöket. Ennélfogva ón kijelentem, hogy örömmel üdvözlöm ezen eszméknek felhozatalát és ha konkrét alakban kerülne a. ház elé, a mennyiben mi is követeljük a választási rendszernek javítását, a választási jognak kiterjesztését, mi is igen szívesen fogjuk azt ily irányban, támogatni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző: Konkoly-Thege Miklós! Konkoly-Thege Miklós: Mai nap valósággal divat, hogy a közönség, a hol csak szerét teheti, a. rendőrséget támadja, bántalmazza, rossz és haszontalan intézménynek mondja. Pedig ha fontolóra vesszük a dolgot, talán még sincs ez egészen így. Egyáltalán azt tapasztalom a: legutóbbi években, hogy a mi rendőrségünk nemcsak hogy megjavult, (Halljuk! Halljuk!) de mindenesetre a jobbak közé tartozik. Lehet, hogy talán elfogult vagyok, mert magyar ember vagyok és szeretem dicsérni a magamét. (Hallj id-! Halijai,', a jobbés baloldalon.) Engedje meg azonban a t. ház, hogy a. belügyminiszter urat mégis figyelmeztessem a rendőrség egyik osztályának a hiányosságára. (Halljak! Halljuk! a jobb- és baloldalon') Ez az egyik osztálya a rendőrségnek pedig általánosságban az országiján a vízi rendőrség és különösen a. fővárosban a folyamrendőrsóg. Ez mindenesetre megérdemelné azt, hogy kissé bővebben foglalkozzunk vele. Két évvel ezelőtt szervezték ezt az intézményt, a^ mennyiben csónakokat állítottak az egyes hajóállomásokhoz, különösen a propeller állomásoknál, de oly rendőröket rendeltek oda, a kik nem tudtak evezni és mégis kénytelenek a csolnakban vízi szolgálatot teljesíteni. (Nagy zaj.) Másfél évvel ezelőtt láttam egy jelenetet, a melyről itt meg akarok emlékezni. Vén hajósember vagyok, a ki nem ijedek meg a magam árnyékától, de mondhatom, hogy minden hajamszála égnek meredezett e jelenet láttára., mert attól kellett tartanom, hogy kéthárom ember egyszere fog a szemem előtt vízbe fúlni. Egjr szerencsétlen ember a lánczhidról a Dunába ugrott ós három rendőr, a kik közül csak egyetlen egy tudott vizén járni, a lánczhidfői csavargőzös állomásnál ladikba ugrott, még pedig kardosán, köpenyegesen, a mely egj-cn-