Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-636

54 636. országos ülés 1901. január 16-án> szerdán. elszánt lélekkel kell szanálni, különösen akkor, a mikor annak visszaélései ezt az országot majdnem forradalmi állapotba kergették. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Lesz alkalmam kiterjeszkedni erre az újévi kis inczidensre is. Nem akarom ez alkalommal tenni, nem akarom a t. ház türel­mét igénybe venni ezzel; lesz alkalmam más­kor. De már most is jelezhetem azt, hogy én igazat adok Falk Miksa t. képviselőtársamnak abban, hogy a régi gárda meg nem halt, meg nem adta magát; meg nem halt s meg nem adta magát itt benn a teremben; látszólag megadta magát kint, de meg nem halt ós lesi azt a pillanatot, a mikor feléledhet, különösen akkor.. . Igaz ez ? Zmeskál Zoltán: Igaz! (Derültség.) Rakovszky István: Igen örülök, hogy Zmeskál Zoltán t. barátom is hetyeselte ezt. Igaz ez akkor, a mikor a miniszterelnöki szék­ből, megengedem, egészen jó szándékkal, meg­engedem, talán a körűlmónj-ek nem alapos ismeretéből, biztató jelek adatnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Mire? B»ak0VSZky István: T. miniszterelnök úr ! A részleteknél erre is ki fogok terjeszkedni. A közigazgatás Magyarországon épen olyan állapotban van, mint azelőtt volt. Látom a jó szándékot, látom, hogy megvan az akarat, de azt az erős kezet, a mely a megfogamzott jó elhatározást végrehajtaná odakünn, mai napig nemcsak, hogy nem látom, hanem még azt is látom, hogy különféle befolyások közbelépnek ós a jó szándék nem lesz végrehajtva. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Elismerem, hogy a mi­niszterelnök úrban megvan a jó szándék, de lehet, hogy a körülménj^ek, a politikai helyzet olyan, vagy hogy az a posvány olyan, hogy az a bűz olyan intenziv, hogy még meg sem merik, vagy meg sem akarják közelíteni. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ez a rossz admüűsztráczió, a melynek átka alatt görnyed ez az ország, az oka annak, hogy egészséges állapotok a közéletben nem fejlőd­hetnek ki. (Úgy van! bal felöl.) És én mondhatom, hogy igazán örömmel töltöttek el az imént Mezőssy Béla ós különösen Holló Lajos t. ba­rátaimtól hallott felszólalások. Egy kezdemé­nyezés akart ez lenni azon irányban, hogy véget kell vetni végre ezen országban ezen hamis parlamentarizmusnak, a mely csak adja a parlamentarizmust, de nem egyéb, mint egy pártnak a zsarnoksága, (ügy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) sőt nem is egy párt­nak, hanem egy haszonleső kotteriának a zsar­noksága. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) & mely előtt nem az ország előnye, hanem a magánérdek a vezérlő momentum. (Ugy van! bal felöl.) Ez indított engem a fel­szólalásra. Elveket hallottmik itt, a melyek minálunk is élénk visszhangra találtak. Hallom, hogy egy akczió indul meg, a mely a választói jogot ki akarja terjeszteni, sőt a mint érte­sülve vagyok, a t. függetlenségi párt az álta­lános szavazati jogig akar elmenni. Én a t. füg­getlenségi párttól nem is vártam mást. (Úgy van! Ugy vem! a bal- és szélső baloldalon.) Nem is gondolhattam felőle mást, mert egy párt, a mely a liberalizmus terén a legszélső irány­zatot követi, (Ugy van! a szélső baloldalon.) a mely úgy mondhatnám: a radikális liberaliz­mus alapján áll, a népszabadságot is mindjárt a végletekig kívánja kiterjeszteni. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben egy függetlenségi ember nézetem szerint másként nem is gondolkodhatik és indítványt nem is terjeszthet be. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső hal old álon.) A mi álláspontunk más; mi közel állunk ahhoz, bár nem megyünk e kér­désben ily messzire, mert mi egy konzervatív párt vagyunk és mint ilyen, a fokozatos fej­lődóst akarjuk érvényesíteni a parlamenti re­formnál. A mostani választási rendszer fenn nem tartható. (Ugy van. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt mi abban a perezben láttuk, ós hangoztattuk, a midőn ezen. pártot meg­alakítottuk. Mi is kezdettől fogva azon voltunk, hogy a választói jog kiterjesztessék, sőt egy­szer, a kérvények tárgyalásakor már volt al­kalmam kijelenteni azt, hogy ón nem állok azon plutokratikus állásponton, a mely a poli­tikai jogokat a pénzes zsák szerint móri ós a mely szerint az, a. ki tud fizetni választó és az, a ki megadja a pénzbeli adót, az választó, míg az, a kinek nincs oly magas adója, mint a mennyit a törvény kivan, a jogból ki van zárva. Én a minimumként azt a tételt állí­tottam fel, hogy az, a ki azt a másik sokkal nehezebb, sokkal nyomasztóbb adót, a véradót megfizeti; (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) a ki az ország ós a dynasztia érde­kében meghalni kész, annak legyen joga az ország ügyeinek rendezésébe is bele szólani, (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) és hogy a választói jog kiterjesztésénél a mini­mum az legyen, hogy mindenki, a ki fegyver­fogható, a ki fegyvert hord, és katonai köte­lezettségének eleget tesz, egyszersmind választó is legyen. így van ez a művelt Németország­ban, tehát mi, a kik oly nagyra vagyunk a liberalizmussal, menjünk el szintén legalább is addig. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balol­dalon,) Másodszor, t. ház, mi mindig sürgettük azt, hogy a választókerületek igazságosabban osztassanak be. Hiszen tiszta nevetség, hogy vannak választókerületek, mint a minő pél-

Next

/
Thumbnails
Contents