Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

30 605. országos ülés 1901. január 15-én, kedden. az vagy nincsen tisztában avval a fogalommal, hogy mi az: botrányos, vagy pedig az a szándéka, hogy egy ilyen kifejezéssel megbélyegezzen egy oly dolgot, a melynek mibenlétét nem is ismeri. Csak ennyivel akartam ismertetni azt az elfogulatlanságot, azt a teljes objektivitást, azt a preczizitást ós hűséget, a melylyel a t. képviselő úr e kérdést itt e házba behozta. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Fellner és Helmer, az a kérdés!) Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszi az a türelmetlen képviselő úr, hogy arról nem fogok beszélni? Polónyi Géza: Hogyne! Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát, akkor tessék bevárni! (Derültség jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő úr, hogy minden illetékes fórumnak a meghallgatása nélkül egyszerre lett az egész dolog rögtönözve,. ide bedobva, s a költségvetés fel van forgatva, prejudikálva van a törvényhozás elhatározásának. Először is nem lett rögtönözve ; nem lett rögtönözve azért, mert a nemzeti színház újjá építésének és elhelyezésének kérdése régóta vajúdó kérdés. Nem lett semmiféle építkezés engedélyezve a törvényhozás hire, tudta nélkül, mert ebben a stádiumban még nem vagyunk, ettől még messze vagyunk és nem lett semmiképen prejudikálva a törvényhozás elhatározásának, semmiféle budget-felforgatás nem történt, mert még csak ezután fog az előterjesztés a törvényhozás elé jönni. Mindaddig ne méltóztassék ítélni. Hogy egy el nem határozott, tisztába nem hozott építkezést ós költségtételt nem lehet felvenni a költségvetésbe, az csak természetes. (Helyeslés jobbfelöl.) Majd akkor fogjuk felvenni a törvénybe — akár póthitelként, akár a költségvetésbe, — a mikor a kérdés meg lesz érve. Az előkészítés stádiumában, a mi a kormányzatnak dolga, a mikor majd a törvényhozás elé hozom, hogy az határozzon a maga jogkörében : most, ebben az előkészítő stádiumban vagyunk és itt micsoda illetékes forumokról beszélhet a képviselő úr? (Zaj a szélsőbalon.) Illetékes fórumot nem ismerek mást, mint azt a kormányzati forumot, a melynek elő kell készítenie a kórdóst, — hogy ezután hogyan fogja előkészíteni — elő fogja készíteni majd azon tényezőknek a figyelembevételével, meghallgatásával, a mit tegnap az építész uraknak megírtam, a melyek erre hivatvák. De illetékes fórumnak, mely nélkül nem lehet határozni, nem ismerek mást, mint a törvényhozást ós a kormányzatot. Ennyit előlegesen. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy betudja bizonyítani, hogy másfél évvel ezelőtt már megalkudott, megállapodott és kezdte a tárgyalásokat ezzel a czéggel. Pichler Győző: Kezdte az alkudozást! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, gróf Keglevich István avval a czéggel egy, másfél, két év előtt, mit én tudom, micsoda idő óta értekezhetett és érintkezésbe léphetett, arra nézve is, hogy miképen ós hogyan vélekedik, egy ilyen, vagy olyan nemzeti színház építésének a kérdéséről, hanem, hogy arról, a miről most van szó, nem beszélhetett másfél évvel ezelőtt senkivel, mert pár hónappal ezelőtt történt csak általában, hogy erre nézve nyilatkoztam, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti színház a mostani helyén felépíthető-e, vagy sem. Addig senki azzal nem foglalkozott, gróf Keglevich István legkevébbó, a kinek ismételt és számtalan felterjesztése van arra nézve, hogy máshol épüljön. Épüljön a fővárosnak különböző részeiben, épüljön különböző programmal, épüljön oly helyeken, a melyeket én a magam részéről nem tartottam alkalmasnak azért, mert egyfelől kiesnék abból a rajonból, a melyben a nemzeti színháznak maradnia kell nézetem szerint, másfelől önmaguknál fogva nem alkalmasak színházak elhelyezésére, harmadszor olyan sok pénzbe kerülnének, hogy fináncziális szempontból azon tervezetekbe való bemenetelt ón magamtól limine elutasítottam. Most három-négy hónappal ezelőtt törtónt, hogy- én először elvileg tettem a kijelentést az intendáns előtt, hogy hajlandó vagyok foglalkozni azzal a tervvel ós gondolattal, hogy a nemzeti színház ne épüljön-e a mostani helyén. Már most ezen prealibilis megjegyzések után, a melyeket sine ira et studio tettem, de kellett tennem, mert bocsánatot kérek, a t. képviselő úr beszédében nemcsak kérdőleg, hanem már támadólag és injektiva, teljesen voltak a< tételek felállítva, átmegyek a tényállásra, ós ebben a tényállás vázolásában benne lesz a válasz ezekre a kérdésekre. Én nem engedélyeztem semmiféle építkezést. Ez a punktum tehát kiesik. És még eddig semmiben sem prejudikáltam, a kérdésnek éppen nem, a törvényhozásnak pedig később sem fogok prejudikálni, de nem prejudikáltam önmagamnak sem, mert végleg semmiben sem határoztam. •(Általános, élénk helyeslés.) Az egész kérdés ma még abban a stádiumban van, ós én azt az egész izgalmat, a melyet észreveszek és a metyet a t. képviselő úr itt ebbe a házba behozott, meg-vallom, igazán nem értem, maguknak az illetőknek is megmondottam, hogy egészen hamis alapokon indult meg nézetem szerint a mozgalom, különben, ha a nemzeti