Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

635. országos ülés 190 önérzetünkben gázolnak, akkor odadobjuk nekik még i magyar művészetet is, odadobjuk a magyar építészetet, gúnyjára, csúfjára az egész világnak? (Igás! Úgy van:! a szélső baloldalon.) Én nagyon kérem, a t. miniszterelnök urat, — bár képes volnék erre kapaczitálni, — hogy ne hagjga magát ilyen őrölt dolgokba beleugrasztani, adja meg a magyar művószet. nek azt .a tiszteletet, a mely őt megilleti, ne építéssé fel azt a nemzeti színházat márólholnapra, hagyjon erre időt, kisérelje meg, hátha lehet ezt a kérdést a mi kívánságunk szerint megoldani, ós csak ha nem lehet, — a mint pedig tudom, hogy lehet, — akkor járjon el úgy, a mint azt gróf Keglevich István bölcsesége másfél óv előtt kikombinálta. Ezeknek kapcsán bátor vagyok a következő interpellácziót ellőterjeszteni (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszterhez. 1. Igaz-e, hogy az 1901. évi költségvetésen kivűl 3 miliő koronával még ez évben építeni szándékoztat a belügyminiszter úr egy új nemzeti színházat? 2. Igaz-e, hogy a nyilvános pályázat elkerülésével, sőt a hazai építészek és művészek megkérdezése, egyáltalán az összes forumok, így a képzőművészeti tanács, magyar mérnök és ópítészegylet, magyar képzőművészek egyesülete stb., meghallgatása nélkül bizott meg egy czéget a nemzeti színház építésével? 3. Igaz-e,hogy ez aczég Helmer ós Felmer bécsi ópitőczóg? 4. Igaz-e, hogy e czóggel másfél óv óta előzetes belügyminiszteri jóváhagyás nélkül tárgyalt ós megállapodott gróf Keglevich István intendáns, ós csak utólag kérte ki a kész tervekre a belügyminiszter jóváhagyását? 5. Ha a fentiek megfelelnek a tényeknek, kérdem a miniszter urat: a) mivel indokolja, hogy a törvényhozás megkérdezése és jóváhagyása nélkül hárommillió koronával szándékozik túllépni a még meg sem szavazott 1901. évi költségvetést? b) Mivel indokolja a belügyminiszter azt az erkölcsi arczulcsapást, a melyet egy bécsi czég megbízatása által elkövet a hazai építészeken és műépítészeken ?« (Zajos helyeslés a - szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Öt vagy hat kérdést intéz hozzám a t. képviselő úr, bocsánatot a kifejezésért, meglehetősen összezavart modorban. Úgy értem ezt, hogy ezek a dolgok, úgy, a mint általa felvettettek, nézetem szerint, nincsenek logikus sorrendbe ocla téve és oda állítva. Hanem kikap a f. képviselő úr úgy, . jaimúr 15-én, kedden. 29 a mint beszédében is tette, ebben az interpelláczióban is, valamit a kérdésnek az egyik oldaláról, valamit pedig a kérdésnek a másik oldaláról. Hanem hát, — habár nem egészen könnyű logikus választ adni ilyen modorú kérdésekre, vagy előadásokra, •— mégis megfogom kisérleni röviden fölvilágosítani a t. képviselőházat a kérdés állásáról ós arról, hogy a t. képviselő úrnak úgy, a mint ezen kérdésben maga is elárulja, nincsenek teljesen alapos ós • elfogulatlan informácziói, s nem állítja fel helyesen a kérdéseket ós nem konkludál, nézetem szerint, logikai következetesseggel. (Halljuk! Halljak!) Mielőtt ezt tenném és a tényállást előadnám, csak egy pár rövid észrevételt kell tenni. (Halljuk ! Halljuk.') A t. képviselő úr azt mondja, hogy micsoda botrányos dolog az, hogy semmiféle illetékes fórum nem lett meghallgatva és el van határozva egy színház építése a törvényhozás tudta és meghallgatása nélkül, túl van már lépve a költségvetés, pedig az meg sincs szavazva ós így máris hiteltúllépésről van szó. Hát a hány mondás, annyi alaptalanság, vagy nem hűséges, vagy nem precziz kifejezés. Ezt akarom, kideríteni, hogy bebizonyítsam azt, a miből kiindultam, hogy a t. képviselő úr által felállított tételek, bocsánatot kérek, nem szabatosak, nem alaposak. Bizonyítani fogom, hogy nem volt joga akarom mondani, hogy ón vagyok talán egyedül képes arra, hogy gróf Keglevich Istvánnak elhigyjem, hogy ő ért egy színházi terv megbirálásához. Hát nem gróf Keglevich István hitette el velem ezt és nem is gróf Keglevich Istvánnak infallibilitása fog e kérdésben dönteni, mások is hozzá fognak szólni. Én, ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy egyedül én vagyok az, a kivel képes volt elhitetni gróf Keglevich, úgy higyje el nekem a képviselő úr, hogy nem teszem ugyan, de sokkal könnyebben tudnám tenni, minthogy elhigyjem azok után, a miket a t. képviselő úrtól hallottam, azt, hogy - ebben a kérdésben szakértőleg és elfogulatlanul tud ítélni, ós inkább tudnék gróf Keglevichnek hinni, minthogy azt higyjem el, hogy a. t. képviselő úr szakértelemmel és alapossággal foglalkozott e dologgal. És ha nekem ezt el kell hinnem, hát a képviselő úrnak sincs joga az ellen protestálni. De az már mégis egy erős kifejezés, a mffc a t. képviselő úr használ, midőn azt mondja, hogy »én nem is ismerem a választ«, hogy nem is várja be az ón válaszomat, de »itt botrányos dolog történt«. Hát ón el fogom mondani, hogy mi törtónt; lehet valaki más nézeten, de ha valaki ilyen kifejezést használ,