Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

636. országos ülés 1901. január 15-én, kedden. 27 ennek a nemzetnek és a miniszterelnök úrnak bizalmát. Szerény véleményem szerint gróf Keglevich István űr egyike a legműveltebb embereknek, a kik a kontinensen szaladgál­nak, (Derültség balfelöl.) egyike a legelegán­sabb embereknek, a kiket valaha a magyar főurak közt láttunk, nézetem szerint a leg­korrektebb gavallér lovagias és egyéb ügyek­ben, de hogy ő építeni tudjon, hogy ő a malterhez, a téglához, a traverzekhez ós a keresztgerendákhoz értsen, ezt legfeljebb a miniszterelnök úrralfhitetheti el, de mással nem. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én nem tagadom meg a Fellner és Helmer ezégtől, hogy az építészczég, de egy bizoiryos. hogy a Fellner és Helmer czóg a szinházépítószet terén ugyanaz, a mi a szabók közt Rothberger Jakab, vagy a czipészek közt Agulár Dávid. (Élénk derült­ség.) De jut-e eszébe valaha gróf Keglevich István urnak Rothberger Jakabnál ruhát ren­delni, vagy Agulár Dávidnál ezipőt venni? Ez a saját zsebére megy; de a nemzet zse­bére egy gyárost megbízni, ki sablon szerint csinálja a dolgokat, ki a művészi kivitelhez semmit sem ért, ebbe gróf Keglevich István úr igenis beugrasztja a belügyminiszter urat; mert ha a belügyminiszter úr tekintettel arra, hogy intendánsáról van szó, nyíltan azt mondja is, hogy öt nem ugrasztották be, hanem, ön­tudatosan tette, ón még akkor sem hiszem ezt el neki. Van itt egy másik kérdés is. Tegnap a felzúdult közvélemény folytán gróf Keglevich István úr —• mintha a művészek és a magyar építők neki hitelezői volnának, vagy ő volna azoknak valamivel adós — 50%-ra egyez­séget akart velők kötni. Azt hiszi az igen tisztelt intendáns úr, vagy azt hiszi a belügy­miniszter úr, hogy akad magvar művész, ki majd Helmer és Fellner tervrajza szerint és felügyelete alatt fogja majd megcsinálni a színházat ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Éz még lealázóbb, mintha odaadják! Pichler Győző: — a ki eleve érzi, hogy ő betolakodott s tulajdonképen csak Helmer és Fellner az, ki a technikai nagy kérdések megoldásával van megbízva ? (Igaz! Úgy vau ! a szélső baloldalon.) Hogy erről felvilágosítsam gróf Keglevich István urat és a belügyminisz­ter urat, engedje meg a t. belügyminiszter úr. hogy megmondjam neki ina előre, hogy a mű­vészek, szobrászok és festők közt egy moz­galom indult meg, mely a mai napon már befejezésre talál, a melyben az összes Buda­pesten levő szobrászok és festők aláírásukkal, becsületszavukkal, a boykott veszélye alatt kijelentik, hogy azon a nemzeti színházon, a melyet Hehner ós Fellner épít, egy alakot sem dolgoznak ki és nem festenek. (Élénk he­lyeslés és éljenzés a szäsö baloldalon.) És én kér­dezem Wlassics Gyula közoktatásügyi minisz­ter mat, kinek progranimjában ott vanak a képzőművészeti dolgok, ki a magyar művé­szet emeléséről mindig dísz himnuszokat zen­gett, kinek hivatása támogatni a magyar mű­vészetet és mindazt, a mi kulturális dolog­Magyarországon, mert az ő reszortjába tartozik, és kérdezem, nem a belügyminiszter urat, ha­nem a miniszterelnököt, ki a tárczát oda adta neki: ha igazak ezek, a miket zengett ékes szavakkal Wlassics Gyula miniszter úr, külö­nösen Hock János itteni felszólalásaira, vájjon az a miniszter odaadhatja-e Helmer és Fell­nernek az építkezésre azt a nyolez négyszög­métert a technika kertjéből? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem adhatja, oda, mert obii­góban van, hogy csak a magyar művészet támogatására, a magyar művészet érdekében járhat el. Van ínég egy másik testület, melynek hála istennek saját autonómiája van s a mely az utóbbi időben minden politikai pártállástól eltekintve — mert itt nem politikáról, itt a, magyarságról van szó — a magvar nemzeti érdekeket tartja: szem előtt, szemben azokkal a támadásokkal és orv eszközökkel, mik elle­nünk Alső-Ausztriában, egész Ausztriában ós különösen Bécs városában használtatnak. Ott van a fővárosi törvényhatóság, mint autonóm testület. Én úgy tudom, hogy a t. miniszter úr azt akarja, hogy járuljon hozzá, az is a nemzeti színház építéséhez. T. miniszterelnök úr! Ha az a. főváros ily körülmények közt ahhoz hozzájárul, akkor nem érdemli meg, hogy Magyarország első törvényhatósága le­gyen. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem adja meg! Pichler Győző: Én meg vagyok győ­ződve, hogy a hozzájárulást meg fogja tagadni abban a pillanatban, a mint idegen elemekre akarják bízni a színház építését. T. képviselőház! Azt hiszem, méltótattak figyelembe venni a,zoka.t, a miket gróf Kegle­vich István úr tegnap mondott a nála járt küldöttségnek. Azt mondja, hogy a színházat be kell építeni a három emeletes Pannónia, és a. négy . emeletes bérház közé, a, mi annyit jelent, hogy itt semmiféle architektonikus kifeje­zés nem lehetséges. T. ház! Épen az ellenkező áll. Az a művészi feladat, mikor a, kénysze­rítő körülmények folytán, a melyeket én soha nem ismerek el, igenis akadnak művészek, a kik ezen a beékelt helyen is tudják értékesí­teni architektonikus zseniáltásukat és ki tudják fejezni, hogy az az épület a nemzeti színház. 4*

Next

/
Thumbnails
Contents