Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-635

*24 685. országos ülés Í901 . január lä-én, kedden. talanná lett. A magyar Nemzeti Színház vezetője, gróf Keglevich István intendáns úr, szerződést akar kötni egy másik műintézet kibérlése ügyében, a mely kibérléssel Budapesnek egy áldott emlékű kulturális intézete megszűnt volna Budapesten, másrészt száz meg száz ember vesztette volna kenyerét. A mi a pénzügyi szempontot illeti, ezen erkölcsi szempont mellett, ez oly terheket róna az államra, a melyek viselése egyátalában jogosulatlan volna. Tudtommal az intendáns úr e szerződést megkötötte, de a közvélemény felzúdulása s az illetékes körök hangulata folytán nem volt bátorsága ezt a szerződést, a melyhez belügyminiszteri jóváhagyás szükséges, a belügyminiszter úr elé terjesztem, hanem egyszerűen elállott szándékától. Bevezetésnek azért említem ezt fel, mert ezzel akarom jelezni, hogy oly kulturális intézet vezetésében, mint a Nemzeti Színház, ós az opera,, tagadhatatlanul bizonyos férfias bátorság nyilvánul meg az intendáns úr eljárásában, bár bizonyos oligarchizmus és önkény is van benne. Hogy ez így van, azt a t. ház elbírálására bocsátom most, midőn előterjesztem a nemzeti színház építésével kapcsolatosan felmerült ügyeket. (Halljuk! Halljuk!) Az országban bizonyos idő óta az a jelszó, hogy pártoljuk a magyar ipart, a magyar művészetet, emeljük a magyar géniuszt. Nem egy kormányférfiú szerezte meg e jelszóval magának a népszerűség nimbuszát. És mégis, mi történik! A nemzet történelmével, a nemzet érzelmeivel, a nemzet vágyaival és kívánságaival összeforrott egy nagy kulturális intézmény otthonáról azt mondják, nem felel meg a követelményeknek; új otthonra, díszesebbre, szebbre, nagyobbra van szükség, hogy a mit a magyar szenzus szóban akar kifejezni, ebben a hajlékban megnyilatkozzék; hogy a mit a magyar önérzet, a magyar nemzeti érzés költészetben feltár a nemzet előtt, ott lelje meg szóvivőit, onnan induljon ós menjen be a nemzet ezreinek meg ezreinek szivébe. Egy új hajlékról van tehát szó. Hirtelen merült fel a kórdós, váratlanul, ex abrupto; de egy botrányos dologgal kapcsolatosan került felszínre. Eleve is kijelentem, s ezzel akarom beszédem egész irányzatát jelezni, hogy felszólalásom nem akar támadás lenni a belügyminiszter úr ellen mindaddig, a míg a belügyminiszter úr szives lesz jelen interpellácziómra választ adni; mert attól a választól teszem függővé további felszólalásomat, tudniillik a viszonválaszt és annak irányát. Én, t. ház, úgy látom a helyzetet, hogy itt egyszerűen bevitték, vagy bele akarják vinni a belügyminiszter urat olyan dologba, a mely, legalább ezen a téren, ellenkezik eddigi felfogásával és eddigi működésével. Felmerült ugyanis az a botrányos tény, hogy a nélkül, hogy az illetékes faktoroknak tudomásuk lett volna róla ; a nélkül, hogy a képzőművészek, az építészek, az arra illetékes kópzőművészeti'fanács, vagy bármely más, erre jogosult testület, például a mérnök-egylet satöbbi tudomással birt volna róla, egy oly czég által készíttették el a terveket, és ezen czég által akarják felépíttetni a színházat, a mely idegen, a mely nem hazai, a mely bécsi czég. Gróf Keglevich István azzal indokolja ezen tényét, hogy itt csak adoptálásról és nem új nemzeti színház építéséről van szó. Ezen felfogás ellen azonban tiltakozom, mert azt a színházat, tudtommal, a tervek alapján le kell rombolni a fundamentumáig és teljesen újra kell építeni. Itt tehát nem adoptálásról van szó, hanem egy egészen új színház építéséről. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem akarok ma belebocsátkozni abba a kérdésbe, hogy egy nemzeti kultuxántézetünket megint két ház közé akarják beékelni, a mi a színházakra vonatkozó fővárosi szabályrendelettel a leghatározottabban ellenkezik. Nem akarok most arról sem szólni, hogy azon hely kihasználása máskép történjék. Előttem az a tény lebeg, hogy a közvélemény elé ki van dobva, sőt egy belügyminiszteri leirat, a mely, azt hiszem, a mórnökegjdethez intéztetett, be is ismeri, hogy a Nemzeti Színháznak mai helyén egy ríj színházat akarnak építeni. No, igen tisztelt ház, úgy a tegnapi, mint a tegnapelőtti nap folyamán különböző küldöttségek jelentek meg úgy a miniszterelnök rírnál, mint gróf Keglevich István úrnál. A kik a miniszterelnök úrnál jártak, azok a miniszterelnök úrnak ott tett nyilatkozatait ismerik, a melyekre nem akarok reflektálni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen nem is ismeri! Pichler Győző: Módjában van a miniszterelnök úrnak azokat itt ismételni, abban a formában, a, mint azokat tette, és így módomban lesz nekem is azokra válaszolni. De grőf Keglevich István ós Széll Kálmán miniszterelnök úr is azzal indokolja a Helmer és Feliner-czég megbízatását, hogy ez egy világhírű szinházépítő-czóg, a melyhez fogható sehol sincs. (Igaz! jobbfelöl.) Én azonban beigazolom az igen tisztelt ház előtt, hogy csak nálunk van ez így; mert a külföld előtt Helmer ós Fellner-czóg nincs elismerve, sőt a nagy német birodalomból úgyszólván ki van tiltva az építkezésekből (Mozgás jobbfelöl.) eddigi építkezéseivel és azokkal kapcsolatos dolgaivalegyütt. (Mozgás a jobboldalim. Halljuk! Halljuk! a szélső