Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-635
635. országos ülés 190 közegészségügy terén, fájdalom, kevés előmenetelt tapasztalok, (Igaz! Úgy van! halfelöl.) és még nagyon szomorúak azok az állapotok, a melyek a magyar közegészségügy terén uralkodnak. Én, t. képviseláház, bátor voltam már a múlt évben reá mutatni erre a fontos kérdésre és kapcsolatban ezzel ajánlottam a kormánynak a szegényügynek rendezését is. Mert az is kétségtelen dolog, hogy a szegényügy belügyeinknek egyik legelhanyagoltabb kérdése. A meddig, t. képviselőház, az egyes községek bármilyen úton-módon nem lesznek kényszerítve arra, hogy az illetékességükhöz tartozó munkaképteleneket eltartsák; a míg nem fog gondoskodás történni arra nézve, hogy megfelelő alapok létesíttessenek ós kezeltessenek, a melyeknek segítségével a munkaképtelenek az egyes községek keretében gondoztatnak, ápoltatnak és eltartatnak: addig ez az ország mindig hasonlítani fog egy nagy koldustanyához, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a hol magára a társadalomra egy túlságosan nagy teher háramlik azért, mert a teher aránytalanul van elosztva, a társadalom áldozatra képes és áldozatkész tagjai kimerülnek, anélkül, hogy a nyomorúságon, a szenvedésen és a szegénységen tényleg segítve lenne. Ha a kormány csak azt az összeget fordíthatná az emberi nyomorúságnak orvoslására, melyet az állami anyakönyvi hivatalok felállítására, berendezésére és az anyakönyvvezetők dotácziójára, ezeknek napidíjára stb. fordít nemcsak az állam, hanem fordítanak maguk a községek is: akkor nagyban és egészben segítve volna ezen a rákbajon, társadalmunknak ezen nagy sebén, a melyet liberális intézkedéseknek tapaszaival gyógyítani nem lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mi, t. ház, nyakig benn vagjmnk és úszunk a liberalizmusban, viseljük ennek, a szerintem luxusnak minden költségeit a nélkül, hogy fedezni tudnók azokat a terheket, a melyeket a közegészségügy terén a legprimitívebb czivilizáczió követel tőlünk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez egy anomália. A közigazgatás rendezésének kérdését, a mely feltótele számos baj orvoslásának itt e hazában, az igen tisztelt belügyminiszter úr az ő szókfoglalója alkalmával felemlítette és kilátásba helyezte annak megoldását, sőt ha jól emlékszem, az ő miniszteri székfoglalójának, a belügyminiszteri resszortra vonatkozó részében alapgondolata ós vezető motívuma épen a közigazgatás rendezése volt. Az idő elmúlt és még máig is csak ott vagyunk, hogy a főbb elvek kivételével, a melyeket a t. miniszterelnök úr akkor kifejtett, még azt sem tudjuk, hogy vájjon ez a kérdés hány lépéssel haladt . január 15-én, kedden. 21 a megoldás felé és hogy közel, avagy hogy messze távolságban van-e az idő, a mikor a közigazgatás terén is produkálni akar ós fog valamit ez az oly régóta inproduktiv liberalizmus ? (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) A közigazgatás rendezése nemcsak a kérdés megoldásának szempontjából bir nézetem szerint nagyfontossággal, hanem igen nagy fontossággal bir a nemzetiségeket illetőleg is a magyar állam, a magyar állameszme megerősödésének ós kidomborodásának érdekében, (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) sőt meg vagyok győződve arról, hogy egy helyes alapokra fektetett közigazgatás esetében, nagy mórtékben lehetséges lesz szabályozni és meggátolni azt a nagymérvű kivándorlást IS. cl melynek napról-napra szemtanúi vagyunk, (igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nem tagadhatom, de nem is tagadom, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úrnak épen a belügyek terén rendkivűl sok teendője van, és hogy ily nagy kérdéseket egyszerre az országgyűlés, a parlament elé vinni nem tanácsos és nem helyes. Ámde, mi ott vagyunk még ma, hog}- ezen nagy kérdéseknek a részleteire nézve nem ismerjük az igen tisztelt belügyminiszter urnak még egyéni véleményét és egyéni nézeteit sem, és ón azt hiszem, hogy az ügy érdekében volna, de a nemzetet is nagy mértékben megnyugtatná, hogyha az általános képviselőválasztások előtt nyilatkoznék az igen tisztelt belügyminiszter úr ezen kérdésnek részleteiről. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Én különben azt tartom, hogy bele sem lehet menni ennek a kérdésnek a megoldásába alkotmányos felfogás szerint mindaddig, míg a jelenlegi kormány a nemzet előtt le nem rajzolta az általa kontemplált közigazgatási szervezetnek a képét ós mert a közigazgatás rendezésének lényege ép a kérdés megoldásának mikéntjében fekszik: ép azért a magyar nemzet lelkéhez nőtt közigazgatás megoldásának mikéntjéről kell tudnia a nemzetnek, mielőtt akaratát kinyilvánítja a választások alkalmával az urna előtt. (Úgy van ! a hal- és szélső baloldalon.) És ezt azért nem hangsúlyozom nyomatékosabban, mert bizom az igen tisztelt kormánynak és a jelenlegi kormánypártnak alkotmányos érzületében, hogy ennek a kérdésnek megoldásába nem fog bele menni, mielőtt a nemzetet meg nem kérdezte. Márpedig ez nem képzelhető másképen, mint úgy, hogy az igen tisztelt belügyminiszter úr még a választások előtt határozottan, körvonalaiban ópúgy, mint részleteiben, bemutatja az általa kontemplált új közigazgatási szervezet tervezetét a maga valóságában. (Úgy van! a baloldalon.)
