Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.
Ülésnapok - 1896-644
252 *>**• országos ülfS 1901. január 25-én, pesteken. nézve a szabadalmazott Dimagőznajózási-társaság, azért, mert főherczegek a részvényesek (Úgy mit! a szélsőbalon.) és el kell tűrni annak a, társaságnak bizonyos visszaéléseit és hanyagságait, azért mert főherczegek a részvényesek, és nem lehet a nyakába csördíteni azért, mert a jó főherczegek a részvényesek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás u jobboldalon.) T. ház! A. vállalkozási szellemnek nem fejlődésével egyúttal a munkanélküliség is keletkezet, és a munkanélküliségnél engedje meg' a t. ház, hogy elbírálás alá vegyem a következőket. Építési iparunk tönkre ment. Azzal nem lehet rajta segíteni, hogy zálogházat -építünk, sem azzal, hogy elhatározzák, hogy-a pénzügyminisztériumot kiadják ós már három óv óta tanulmányoznak a nélkül, hogy egy? építészt, a ki legjobban tudná megcsinálni, megkérdeztek volna: árlejtést, mindent elfelejtenek. Engedjék meg, hogy itt egy eszmét mondjak el. Én nekem egy előkelő építész, a kivel erről huzamosan beszéltem, elmondta, hogy az összes minisztériumok százezrekre menő lakbért fizetnek, és a mellett jelenlegi helyiségeik nem felelnek meg. A közoktatásügyi miniszter X helyeken van; a pénzügyminisztériumnál, igaz, építenek, hanem ott sem megy egységesen a dolog, az is X helyeken van. A kereskedelemügyi miniszter számos expoziturája másutt és másutt van. az egységes adminisztráczió egyszerűsítése, az a törekvés, a mely a miniszterelnök úr programmjában van, meg van bontva a távolságok által; az egységes munkaerők szét vannak forgácsolva. Az annak megfelelő tőkével, a mit mi évente fizetünk ezen különböző bérekben, különböző bérházakban, még pedig nagyon protekcziós bérházakban, az építés nem segítene-e a munkanélküliek helyzetén és nem lendítené-e fel az ipart, nem lendítené-e fel a vállalkozási szellemet és mindent ? Pedig ez nem kerül effektive az államnak pénzébe, mert hiszen azokat az összegeket évente ki kell adnia, évente meg kell fizetnie készpénzben. így pedig emelkednék a főváros ós emelkednék az ipar. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszterurat, méltóztassék összeszámítani, hogy mennyit fizetnek a különböző minisztériumok lakbért, ós meg fog lepődni rajta; ón csak az idő rövidsége miatt nem terjeszthetem az adatokat a ház elé: meg fog lepődni rajta, imiyen horribilis összegek ezek, ós mennyit lehetne a magyar ipar érdekében tenni, ha ezeket nyilt versenynyel megteremtenők; milyen fellendülést eredményezne ez, ha ezt tisztességes magyar iparosokkal, megcsináltatnék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ezt a természetes dolgot hangoztatom, de a közelmúlt ad okot arra, hogy ezt mindig hozzátegyem. (Helyeslés a szélsőbalohMou.) Ezek emelnék elsősorban a magyar ipart, emelnék a lakatos-ipart, az építő-ipart, az asztalos-ipart, a nélkül, hogy szükséges volna, Magyarországon egy idegen asztalos, építő és lakatos gyárosnak esetleg szubvencziót adni új gyár alapítására, mert ebből az iparból nálunk mái' elég van. De ha már az építkezésnél tartok, van itt egy kérdés, a melyet szintén nem mellőzhetek, és ez az úgynevezett budapesti kikötők ügye, Itt volna már az ideje városfejlődési szempontból, hogy a Józsefváros ós a Perónczváros megnyíljék végre a Duna felé, ós hogy az az eszme, a, melynek kivitelét rég igéri a miniszter úr, végre testté váljék; mert ha akkor jönnek ezek a munkálatok, a mikor a Podmaniczky-utcza, 45. szám alatt az elgyengült ós elnyomorodott munkások már az utolsó falat kenyeret fogják ingyen kapni, akkor ezen a nyomoron már nem segítünk. Gyorsan kell ezt az intézkedést megtenni, csak így van értelme. A mikor már elnyomorodtak, elpusztultak, ezrivel kivándoroltak az emberek, akkor már azt az emberi erőt az ország számára már elvesztettük. Nem őrszemeket kell állítani a határra, hogy a kivándorlásnak gátat vessünk, hanem munkát kell adni a népnek, mert a nép csak akkor vándorol ki, ha éhezik, ós minden törekvése daczára nem tud kenyérre szert tenni; (Élénk tetszés. Úgy van! a szélső baloldalon.) jó kedvében nem vándorol ki. Abban a pillanatban, a mint munka van, a mint a teremtésre képes erő nem hever a parlagon és nem kell éheznie a munkás-osztálynak: abban a pillanatban a kivándorlás kérdése is meg van oldva. (Igazi Úgy van\ a szélső, baloldalon.) Nem kell arról olyan nagy könyvet irni, a mint Hegedüs Lóránt képviselőtársam tette; nem kell ahhoz egy külön szakosztályt felállítani, a mint azt abban a könyvben javasolja, mert az megint csak az adminisztráczió szaporítása, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) az megint csak új állás, új méltóság, (Igaz! Úgy van! van- a szélső baloldalon.) az megint csak egy ríj miniszteri tanácsost és osztálytanácsost jelent; csak munkát kell adni, az aztán itt tartja a munkásokat. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T.ház! Csak röviden bátorkodom még egy kórdóst intézni a miniszter úrhoz oly ügyben, a melyet tavaly a vitában különösen a túloldal részéről nagyon sürgettek, Heltai Ferencz képviselő úr érdeklődött különösen iránta
