Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

di$. országos ülés 1901. január 24-én, csütörtökön. 227 dóben hozott fel angol autorok nyomán a strikeról s mely szerint a, strike. ha a közbiz­tonságot nem veszélyezteti, jogos önvédelem. Hát itt utalok arra a példára, midőn a villa­mos vasúti kalauzok nálunk megszüntették az üzemet, túlterheltetésről panaszkodva és fizetésemelés czéljából. Akkor neki állott a vasúti igazgatóság, kényszerítve lóvén eleget tenni a fővárossal kötött szerződési kötelezett­ségének s alkalmazott betanulatlan kalauzo­kat, egy éjjelen át szállítván azokat ide Bu­dakesziről és az eredménj^ az volt, hogy mind­járt az első napon három-nég}' ember elgá­zoltatott, másokat elütöttek ós másnap még több ily eset fordiilt elő. Most itt egy dilemma előtt állott a rendőrség, mely a közbiztonsá­got szolgálja, mert végre neki kell intézked­nie ; kijelentette tehát a főkapitány, hogy ha a villamos vasút igazgatósága nem alkalmaz tanult kalauzokat, beszünteti a vasúti üzemet, mert előtte, mint rendőrbirő előtt a közbiz­tonság az első. Ez ellen az intézkedés ellen csak exterritoriális úton lehet felszólalni és így a vasúti igazgatóság megadta magát, ki­egyezett a kalauzokkal és ezzel a dolog rendbe hozatott. Azonban a főváros törvényhatósága, melynek talán ebben a kórdósben jogi szem­pontból igaza volt, ámbár tényleg senkisem károsodott, egyszerre egészen indokolatlanul, midőn már az egész dolog kölcsönös megelé­gedésre elsimult, előállott azzal, hogy a főka­pitány áthágta hatáskörét és óriási lármát csaptak, mert a villamos vasútról volt szó. Hát, t. ház, itt nemcsak e két hatáskör ösz­szeegyeztetóse forog szóban, hanem ki keh egyenlíteni a,z ellentétet még egy harmadik hatósággal is, az úgynevezett vasúti és hajó­zási felügyelőséggel, mely nem respektál semmi­féle szabályt, hanem azt mondja, hogy rám nézve csak az én közlekedési szabályrendele­tem a mérvadó. Itt három hatóság van érde­kelve ugyanazon nagyfontosságú ügyben, mind­három törvényesen igazolhatja az eljárását v és mégis a három eljárás egymással homlok­egyenest ellenkezik. Azt hiszem, ez a kérdés elég fontos, hogy megfontolás tárgyává tétessék. Mikor én itt a házban utoljára beszélek az államrendőrségről, tartózkodtam attól, hogy bármiféle támadást intézzek a rendőrség ellen. Nem azt mondtam ezzel, hogy a bűnügyi nyo­mozás Budapesten javult volna, hogy az ad­minisztráczió jobb volna, de ki akartam mutatni, hogy lehetetlen javulást elérni és lehetetlen, hogy a rendőrség kötelességét tel­jesíthesse, így természetes, hogy némely tiszt­viselő erkölcsileg meginog és némely, az őr­személyzethez . tartozó egyén visszaéléseket követ el, mikor egy nagy testület minden erkölcsi és anyagi támogatás nélkül csakis a mindennapi száraz kenyeret megkeresve kell, hogy dolgozzék olyan túlfeszítettem a : mint a főváros egyetlen hivatalában és tisztviselői karában sem tapasztalható. Ezeket bátorkodtam ezen tételnél a bel­ügyminiszter úr szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr ezen előadásában a fővárosi államrendőrsógnek igen sok kérdé­sére kiterjeszkedik ós én nagy érdekkel hall­gattam előadását, melyet ő — és én csak sajnálnám— az államrendőrség felett mondott hattyúdalának nevezett el (Derültség.); mert ha a t. képviselő úr ilyen objektíve ós min­den animozítás nélkül tárgyal kérdéseket, a mint talán nem mindig törtónt részéről, akkor ón az ő beszédeit igen szívesen hallgatom és igen szívesen adok tőlem telhetőleg felvilágo­sítást. A t. képviselő úr először is azt mondja, hogy túl van terhelve a rendőrség munkával, mert a bűnügyi előnyomozásokat reá bizta a törvény és erre nem bír elég hivatalnokkal, elég erővel, az ügyek elmaradnak, sok a restánczia. A bűnvádi eljárásról szóló törvény a közigazgatási tisztviselőket bizta meg az előnyomozás teljesítésével és azt hiszem, hogy helyesen tette, az igazságszolgáltatás érde­kében minden irányban indokolt ós helyes in­tézkedés volt ez. A kormány, én mint belügy­miniszter és az igazságügyminiszter úr abban a nézetben vagyunk, hogy ezt a lépést, mely előre történt és előbbre vitte a mi állapotain­kat, (Helyeslés jobbfelöl.) ós a mely minden irányban megfelel a helyes igazságszolgáltatás ós a liberális felfogás igényeinek, mi helyesnek tartjuk, ezt a rendszert fenn akarjuk tartani, ezen változtatni nem kívánunk. Be is vált ez a rendszer a maga egészében. Hogy azonban most, mikor életbelépett, az átmenet idejében bizonyos inkonveniencziák előfordultak ós talán nagyobb mértékben a fővárosban, mint kint, ezt nem lehet tagadni, de úgy az igazság­ügyminiszter úr, mint ón azon vagyunk, hogy ezt kölcsönösen és egybekulcsolt, egybefogó kézzel lehetőleg elsimítsuk ós a létező bajokon segítsünk. Az a többköltség, mely ezen a czímen előáll, szintén nem mutatkozik olyan szertelennek, mint a minőtől féltünk. Általában azt hiszszük, hogy ha az átmenetnek első stádiumán túl leszünk ós belejövünk a rendes kerékvágásba, kölcsönös eg3uittműködóssel, nagyobb nehézség nélkül fogunk a dolgokon segíthetni. A mi már most a, személyzet-szaporítás kérdését illeti, a t. képviselő úr igen sok és helyesen felhasznált adatot mondott el, a 29*

Next

/
Thumbnails
Contents