Képviselőházi napló, 1896. XXXII. kötet • 1901. január 15–február 1.

Ülésnapok - 1896-643

228 *» 48 ' országos illés 1901. j minek beszerzését — igen szívesen elismerem — nagy szorgalommal teljesítette, magam is tudok róla, hol járt inforinácziókórt, helyesen is tette, mindig nyitva áll az lítja ós meg van adva a mód minden képviselőnek, hogy a hivatalokban informácziókat szerezhessenek közérdekű kérdésekben. (Általános, életűt helyes­lés és tetszés.) Én e tekintetben teljesen libe­rális felfogással birok. (Élénk tetszés.) Nem tiltom meg egyetlenegy tisztviselőnek sem a felvi­lágosítás adását, ha képviselők közérdekben bármi informácziókat kérnek. (Általános, élénk helyeslés és tetszés.) Ez természetesen nem egyes adminisztratív ténykedésekre vonatkozik, ha­nem általános természetű kérdésekre ; (Helyes­lés.) s ha ezek alapján azután a képviselő urak itt szóba hoznak valamely kérdést ós azt azután kellőképe]-! felderítjük, gondolom, ez csak a közügy érdekében áll. (Általános helyeslés.) Mert ón nem úg} 7 fogom fel a költ­ségvetésnek tárgyalását, sohasem fogtam fel. úgy, sőt az egymásközti viszonyt sem, hogy mi itt arra valók vagyunk, hogy mindig min­den kérdésben szemben álljunk és mindig küz­ködjünk egymással. (Helyeslés és tetszés.) Nem, vannak ütközési pontok, vannak nagy csaták, melyekben az elvek jönnek szóba, vannak ellentétes álláspontok, midőn nagy kérdések körül kell a csatát megvívnunk, és itt ón vagyok az, — talán méltán hivatkozhatom erre, -— a ki ezeket a csatákat nem kerülöm, sőt szeretem, de redukálni kell ezeket azokra a, nagy kérdésekre, az elvi ellentétekre. (Álta­lános helyeslés.) A hol azonban arról van szó, hogy keressük az igazat, hogy keressük mikép lehet javítani az ország közállapotain, (Álta­lános élénk helyeslés.) ott én sohasem zárkózom el a nyugodt, a higgadt, a kölcsönösen elő­zékeny tárgyalástól. (Általános, élénk helyeslés. Ügy van! Úgy vau!) Ebből a szellemből indulva ki helyeseltem a képviselő úr eljárását, hogy informácziót szerez magának; meg is mond­tam az illetőnek, hogy mindent adjanak a képviselő urnak rendelkezésére. (Helyeslés és tetszés.) Hanem a t. képviselő urat arra bátorko­dom figyelmeztetni, hogy a személyzetszapo­rítás mégis valamivel nagyobb ; nemcsak három fogalmazóval adtam a fővárosi rendőrségnek többet, hanem szaporítottam a létszámot három segédfogalmazőval, három hivataltiszttel, öt detektivvel, 12 kézbesítővel és két hivatal­szolgával, mind új állásokkal. Megengedem, hogy ez nem elég, de most átmenetben va­gyunk, s mikor ezt a költségvetést lezártam, azzal zártam, le, hogy ha ebben az eszten­dőben mint átmeneti esztendőben feltétlenül szükségessé válik az előnyomozati nagy hal­uiuár 24-én, csütörtökön. mozott munkák gyors bevégzésére bizonyos személyzetszaporítás, ón nem fogok tőle el­zárkózni, s a magam felelősségére megteszem ; tudom, hogy az átmeneti nehézségek tekintetbe­vételével a törvén3 7 hozás annak idején nekem az indemnitást megadja. (Helyeslés.) így talán segíthetünk kölcsönös jóakarattal azokon a restancziákon, melyeket a t. képviselő úr fel­említett. (Helyeslés.) Az igazságügyiminiszter úr is azon lesz és oly utasításokat fog kiadni az ügyészség­' nek, hogy ne mindent ós csak a szükséges mértékig, vagy ne túlságosan hosszú ideig hagyjanak ott, hanem a vizsgálóbíró is vegye át a maga szerepét, mikor az igazságszolgál­tatás érdekeinek megóvása mellett abba be­léphet és az előnyomozást kiveheti a közigaz­gatási tisztviselő kezéből. Az a 4600 szám, melyről a képviselő úr megemlékezett, mondván, hogy annyi esik egy rendőrtisztviselőre, az kétségtelenül nagy, de csak pár százzal több, mint volt az előtt, az írnokokat beleértve. De méltóztassék felvenni, hogy abban igen sok a lappália, a csekély munkát igénylő dolog, mint tanúrendelés, a tanú újból való behívása s ilyenféle idézés, és így nem oly szertelen — nem mondom, hogy nem nagy, de nem oly szertelen — szám az, a mint első tekintetre látszik. A mi a 6000 darab restancziát illeti, az igen nagy, segíteni kell rajta. Hanem ha összehasonlítja a képviselő úr az előző évivel, nemcsak azért nagy ám az, mert ennyivel kevesebbet tudtak feldol­gozni, hanem azért is nagy, mert alaposan dolgoznak. A dolgok elhúzódnak, némely dol­got nem lehet olyan hamar elintézni; a mi deczemberben megindul, azt nem lehet mind­járt deczemberben elvégezni, hanem az átjön januárba, a körülményes, alapos ós hosszabb ideig tartó vizsgálat folytán. Magam is azt mondom, — ós csak elis­meréssel fogadom a képviselő úr fejtegetésé­nek ezt a részét, — hogy a rendőrtisztviselő különös móltányos elbánást érdemel a kormány részéről, és a törvényhozás részéről, mert az ő feladatai súbyosak, nehezek, a szolgálata sok­kal nehezebb, mint más tisztviselőé, és az ilyen erőltetett szolgálat koptat. Tudom, hogy mit tesz az a koptatás; magani is olyanfajta szol­gálatban vagyok, a mely erősen koptat. (De­rültség.) Én tudom, mit tesz az. Tehát meg­engedem, méltányos, igazságos, sőt benignus elbánást követel a rendőrtisztviselő. Azért le­het az is, hogy van abban valami, a mit a képviselő úr mond, hogy a rendőrtisztviselőnól hosszú az a negyven év, a melyet a teljes penziójogosúltságnak megszerzésére a törvény előír; lehet, hogy ezen kell is segíteni, De

Next

/
Thumbnails
Contents